Pár száz dollárért adják-veszik a menekülőket parkolókban, garázsokban.
A líbiai menekülttáborokban tengődők többsége sosem kap lehetőséget arra, hogy tovább álljon, hanem valamelyik rabszolgapiacon végzi.
Ők azok, akik arra várnak, hogy fölférjenek végre egy embercsempész lélekvesztőjére, és eljussanak Európába.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet arra figyelmeztet, hogy egyre többeket taszítanak rabszolgasorba, vagy – váltságdíj reményében – fogságba azok közül, akik Afrika Szaharán túli területeiről menekülnek a polgárháború, a népirtás, a törzsi konfliktusok vagy a terrorizmus elől.
A szervezet líbiai missziójának vezetője azt mondja, 200 és 500 dollár között kérnek egy menekültért ezeken a rabszolgapiacokon. Aki megveszi őket, rendszerint saját munkáját végezteti el velük, vagy segédként dolgoztatja őket. A gazda mindenestül megkapja őket, és teljes felelősséggel tartozik értük. Sokan megszöknek azok közül, akiket fogságban tartanak, vagy egyszerűen bezárnak oda, ahol dolgozniuk kell.
A nők és a gyerekek nemcsak kétkezi munkára kellenek, hanem ágyasként is használják őket.
A polgárháborús Líbia lett az embercsempészek hídfőállása a Földközi-tenger afrikai partján az elmúlt években.
Menekülők százezreit indították útnak fejenként több száz dollárért Szicília felé, az utóbbi időben pedig eladják őket rabszolgának is.
A túlzsúfolt, amúgy is spártai menekülttáborokban annyira tarthatatlan lett a helyzet mostanra Líbiában, hogy úgy hírlik, nagyon sokan – ha még tehetik – visszafordulnak: inkább vállalják a kockázatot, és hazamennek oda, ahonnan elmenekültek hónapokkal korábban.