Franciaország, demonstrációk, sztrájkok.
Franciaország, demonstrációk, sztrájkok. Sokak számára mindez közhelyesnek és nagyon-nagyon franciásnak hangzik. Nem véletlenül. Az ország története számos munkabeszüntetéssel fonódott össze.
Az 1968-as diáklázadás gyorsan általános sztrájkká alakult Franciaországban, melyhez több mint kilencmillióan csatlakoztak. Heteken keresztül megbénult az ország.
1995-ig nem volt hasonló mozgósítás. Akkor azonban a nem sokkal korábban kinevezett miniszterelnök, Alain Juppé jelenlegi bordeaux-i polgármester változtatott volna a társadalombiztosítási rendszeren, emelte volna a nyugdíjasok és a munkanélküliek egészségügyi hozzájárulásának összegét. Sokszor kiállt a reformok mellett, de két hónap után visszavonta a tervezetet.
Nehéz kiszámolni, hogy pontosan mekkora kárt okoz egy-egy munkabeszüntetés. 1995-ben 22 napra állt le az élet Franciaországban. A 22-ből 16 munkanap volt. Egyes számítások szerint a veszteség a GDP 0,2-0,3 százaléka volt.
A sztrájk igazi ára azonban a közhangulat változása. Az elmúlt évek tapasztalata alapján egy-egy hosszabb munkabeszüntetés után az aktuális kormány mindig visszakozott, mert ahogy teltek a napok, és az emberek továbbra is az utcákra vonultak, a párizsi vezetés rájött, hogy nem fogják tudni megvalósítani terveiket.
2006-ban politikusok, szakszervezetek és diákok demonstráltak, mert a munkajogi reform alapján a munkaadók a fiatal alkalmazottaknak az első két évben indoklás nélkül felmondhattak volna.
Dominique de Villepin kormányfő akkor azt mondta, hogy gyors és erőteljes megoldást keresett, de nem találta meg, amit nagyon sajnál. A törvényt végül visszavonták.
2010-ben azonban a François Fillon vezette kormány szembement a francia munkavállalókkal. A nyugdíjkorhatárt 60-ról 62 évre emelte. Franciák milliói vonultak az utcára, de a miniszterelnök nem engedett. Akkor a szocialisták második embere a jelenleg kormányfő, Manuel Valls volt. Ezt nyilatkozta hat éve:
- Sajnos a mai patthelyzet bizonyítja, hogy mindent erővel akarnak megoldani. Egy modern demokráciában a társadalmi párbeszéd hiánya ilyen elégedetlenséghez vezet.