Egy bántalmazott asszony megölte a férjét, tíz év börtönre ítélték, majd kegyelmet kapott. Emiatt Franciaországban sokan módosítanának az önvédelem szabályain.
Alexandra Lange tizennégy évig volt családon belüli erőszak áldozata. A négy gyereket nevelő anyát férje napi szinten megalázta, fenyegette és verte – míg el nem jutott odáig, hogy megöli magát. De előbb a férfit.
Alexandrát három éve felmentette a bíróság. De az igazságszolgáltatás már csak akkor állt mellé, amikor a végső határig jutott.
“Ön nem elég véres”
- Amikor segítséget kértem a rendőrségtől, és találkoztam velük, egy kissé véres voltam – emlékszik vissza Lange. – Látszottak a fojtogatás nyomai a nyakamon, volt egy kis vér a szám körül, egy icipicit be volt dagadva a szemem, és egy pingponglabda méretű duzzanat volt a szemöldököm helyén. És a zsaru a kocsiból kiszólt, hogy nos, ön az a hölgy, aki panaszt akar tenni? Hát ja, én vagyok, a férjem megint erőszakos volt velem, és nemigen bírom tovább. Értem, de ön nem elég véres. Mondom: Tessék? Oké, akkor majd visszajövök, ha már agyonvert.
Alexandra történetéből először könyv, majd film készült L’emprise címmel, ami hatalmat, befolyást jelent.
Bíróság elé állt a férje megölése miatt. Azzal védekezett, hogy jogos védelemből szúrta le egy késsel, amikor fojtogatta. A jogerős ítéletig másfél évet töltött börtönben.
- Amikor megérkeztem a börtönbe, azt hittem, én leszek ott az egyetlen nő, aki megölte a férjét, mert az megütötte – meséli Lange. – És láttam egy riportot a tévében, még bent a börtönben, egy riportot a pas de calais-i női börtönből, és abban láttam, hogy ez és ez a nő megölte a férjét családon belüli erőszak miatt. Mire azt mondtam, a francba, akkor nem vagyok ezzel egyedül.
“Akit éppen megölnek, az nem tud védekezni”
Jacqueline Sauvage 2012-ben lelőtte a férjét, aki negyvenöt éven keresztül bántalmazta őt és a gyerekeit. Ügyvédei azzal érveltek, hogy ez jogos védelem volt, még ha “késleltetett” is. Ilyen nincs, a jogos védelem mindig a közvetlen támadás elhárítását szolgálja, és bizonyos arányosságot sem léphet túl. Jacqueline tíz év börtönt kapott, de aktivisták aláírásgyűjtésbe kezdtek az érdekében, és Francois Hollande elnöki kegyelemben résztesítette.
Eva Darlan francia színésznő volt az aláírásgyűjtés egyik kezdeményezője.
Vérfertőzés és családon belüli erőszak áldozataként szeretné elérni, hogy a késleltetett jogos védelmet is ismerje el a büntetőjog. Jelenleg ilyen törvény csak Kanadában van hatályban.
- Ez a törvény védelmet biztosítana a nőknek – mondja Darlan. – Egyrtelmű, hogy meg kell változtatni a jogos védelemre vonatkozó szabályokat, hiszen akit éppen megölnek, az nem tud védekezni. Ha Jacqueline Sauvage esetét nézzük, őt is megverték, és amikor már el tudott menni a puskáért, az már nem volt jogos védelmi helyzet? Ez elfogadhatatlan. A Jacqueline Sauvage ügyében született ítélet elképesztő volt és botrányos, egyszerre igazságtalan és fájdalmas.
Eva írt egy monodrámát “Nyersen, meztelenül” címmel a nőkről, illetve arról, milyen megpróbáltatásoknak van kitéve a női test. Bár a darabban vannak humoros pillanatok, Eva szerint a családon belüli erőszakkal nem lehet tréfálni. Őt magát két évig bántalmazta a férje, amíg el nem hagyta.
- Az a baj, hogy a törvényeknek nem szereznek érvényt, vagy nem igazán – mondja a színésznő. – Talán egy kicsit. Ott van a védelemről szóló törvény, tudják, hogy házon kívül ötszáz méterre nem közelíthet meg, például ezt nagyon ritkán tartatják be. A lelki bántalmazás esetében gyakorlatilag soha nem történik semmi. Az én ügyemben több kiló iratanyagot állítottunk össze a pszichológiai bántalmazásról, és semmilyen következménye nem lett.
Biankó csekk gyilkosságra
Jacqueline Sauvage ügye ismét beemelte a családon belüli erőszak ügyét a közbeszédbe. Hogyan lehet visszaszorítani ezt a jelenséget, megakadályozni, hogy újabb áldozatokat követeljen? Franciaországban becslések szerint háromnaponta meghal egy nő családon belüli erőszak miatt.
Luc Frémiot bíró, tíz éve segíti a jelenség áldozatait. Könyvet is írt a bírók munkájáról, ebben egy egész fejezetet szentelt a családon belüli erőszaknak.
Ügyész volt Alexandra Lange perében, felmentést kért a bíróságtól. Ugyanakkor Frémiot szerint Jacquleine Sauvage ügye más lapra tartozik. Bár szerinte is igazságtalan volt az ítélet, de azt mondja, ha a jogos védelem szabályait át kell írni, az rossz üzenetet hordoz: hogy a törvény képtelen megvédeni az áldozatokat.
- Engem sokkol, hogy sokan biankó csekket akarnak adni ezeknek a nőknek, tulajdonképpen egyfajta engedélyt emberölésre, amikor ők úgy érzik, hogy nem tehetnek másként – mondja a jogász. – Akik emellett érvelnek, abból indulnak ki, hogy ezek a nők állandóan halálos veszélyben vannak, ami nem igaz. Van, amikor jobban mennek a dolgok. Ezeket a periódusokat mézesheteknek nevezzük, amikor éppen ellenkezőleg, az agresszor próbál újra közeledni a feleségéhez, és megígéri, hogy többé nem bántja. Vannak hosszú, nyugodt időszakok, és ezeket kell a nőknek kihasználni, elmenni feljelentést tenni, kapcsolatba lépni egy ügyvéddel vagy egy civil szervezettel.
Meg lehet érteni, hogy egy asszonyban teljesen jogosan él a gyűlölet egy olyan férfival szemben, aki évek óta veri. Simán előkészíthet egy gyilkosságot azzal, hogy neki elege van, megöli, és kész. És nagyon könnyű úgy előkészíteni egy gyilkosságot ezek után, hogy azt mondjuk, utólagos jogos védelem volt. Ennyi, nem vagyok bűnös. Ezt nem szabad megengedni. Ezzel gyakorlatilag a jog és a társadalmi szabályok alapjait kérdőjeleznénk meg.
“Négy óra múlva megverlek”
Morgan Seliman több mint négy éven keresztül szenvedett a családon belüli bántalmazástól, feljelentést tett, a férjét börtönbüntetésre ítélték.
Történetéből könyvet írt, amiben azt is leírja, miért maradt a bántalmazóval.
- Akkoriban kezdődött, amikor terhes lettem, gyakorlatilag bármi kiválthatta – idézi fel az emlékeket az asszony. – Mondjuk reggel nem volt elrakva a tévétávirányító, vagy nem tettem vissza a díszpárnákat a helyükre. Mindez csak ürügy volt arra, hogy megüssön, vagy elkezdje a visszaszámlálást. Ugyanis minden nap kettőkor lefektettem a lányunkat, és ha elkövettem valami hibát reggel, akkor azt mondta, négy óra múlva megverlek, azután újra szólt, hogy három óra múlva, két óra múlva, tíz perc múlva, egészen addig, amíg le nem járt az idő.
- Miért maradt a kapcsolatban?
- Azért a szerelem mindig ott van valahol – válaszol Morgane. – Mindig reménykedik az ember: most terhes vagyok, családot alapítunk, ő is megváltozik, jobb ember lesz. Azután ott a félelem. Egyre több energiát köt le: ez az ember bolond, meg fog ölni. Vagy bántja a családomat. Ráadásul a dolog elér oda, amikor annyira megver, de minden áldott nap, hogy az egész egyfajta szertartássá válik, és már semmi másra nem lehet gondolni, mint hogy neki milyen kedve lesz, és reménykedni, hogy holnap is élni fogok, tudom táplálni a gyerekünket. Az embernek egyszerűen nem marad ideje arra gondolni, hogy el is lehetne menni.
Morgane ma Normandiában él, majdnem egy évig rejtőzködnie kellett. Azt mondja, rendkívül hálás annak a civil szervezetnek, amely segített eltűnni. De még mindig aggódik. Volt férje már szabadlábon van, joga van látni a gyerekét. Morgane-t pedig megfenyegette, amikor a könyvét írta.
- Már nem félek annyira, mint korábban – mondja Morgane. – Ez már nem az a félelem. most attól félek, hogy egy nap a szokásosnál is jobban meghülyül, valóra váltja a fenyegetését, és megöl.