NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Fidel még mindig példakép - interjú a kubai külügyminiszterrel

Fidel még mindig példakép - interjú a kubai külügyminiszterrel
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Egymás után oldják fel a Kubát érintő gazdasági szankciókat. Raúl Castro elnök nemrég Franciaországban a karibi ország és Európa közti megújuló

Egymás után oldják fel a Kubát érintő gazdasági szankciókat. Raúl Castro elnök nemrég Franciaországban a karibi ország és Európa közti megújuló kapcsolatokról egyeztetett.

Tavaly augusztusban egy másik szimbolikus lépés is fontossá vált. Nyolc hónappal azután, hogy Barack Obama és Raúl Castro bejelentette az amerikai-kubai kapcsolatok normalizálását, Havannában ismét amerikai zászló lengett.

A forradalom most nagyobb sebességi fokozatba kapcsol. Naponta lesz repülőjárat Havanna és Miami között, könnyebb lesz Kubában nem állami munkát vállalni, illetve autót és házat venni, valamint eladni, igaz, ezekre a kubaiak nagy részének nincs pénze.

Mindezektől függetlenül a politikai rendszer még mindig attól az elit rétegtől függ, amely a fegyveres erőkhöz és a Kommunista Párthoz kötődik. A kérdés, hogy a gazdasági változások milyen hatással lesznek az emberi jogokra.

A jelenlegi helyzetről Bruno Rodríguez Parrillával, Kuba külügyminiszterével Luis Carballo, az Euronews riportere készített interjút.

– Raúl Castro elnök az Európai Uniós országok közül elsőként Párizsba, a francia fővárosba látogatott. Miért? Franciaország kiváltságos, mert nagy szerepe van abban, hogy Kuba több hitelezője is elengedte a tartozás egy részét?

– A francia forradalom óta nagyon különleges Franciaország és Kuba kapcsolata. Erős a kötődés, és az elmúlt évtizedekben a kétoldalú kapcsolatok miatt pozitív fejlődés történt. Tisztában vagyunk azzal, hogy Franciaország vezető szerepet tölt be Európában. Ez a mostani látogatás erősíteni fogja a kétoldalú kapcsolatainkat. Ez egyértelműen egy történelmi út volt. Az elmúlt időszak eseményei miatt még tavaly Hollande elnök is ellátogatott Havannába, ami szintén egy fontos állomás volt, ahogy Raúl Castro elnök párizsi útja is, amivel viszonozta azt a gesztust.

– A találkozón főként gazdasági kérdésekről egyeztettek. A kubai elnök és a francia szervezetek találkozóján szóba került esetleg az emberi jogok helyzete?

– A látogatás nagyon sokoldalú volt, nem csak gazdasági ügyekről volt szó. Politikai természetű témákról is egyeztettek. Franciaország és Kuba is megosztotta a másikkal nemzetközi tapasztalatait. Miután sokszínűek a kapcsolatok, az eszmecsere is változatos volt. Az emberi jogok kérdése nem volt központi téma, de elmondtuk egymásnak a véleményünket bizonyos dolgokról, melyek mind a két országnak fontosak.

– Ön szerint az európai országok kevésbé érzékenyek a folyamatban lévő ügyekre, vagy figyelemmel követik a jogi változásokat? Az új irányba menő Kubában veszíthetnek például üzleteket?

– Az elmúlt években a legmagasabb szinten tárgyaltak az Európai Unió és Kuba képviselői, és számos témáról volt szó. Nemrég mi kezdeményeztünk egyeztetéseket az emberi jogokról. Ez évekkel ezelőtt, a francia uniós elnökség ideje alatt volt. Kubában évek óta fontos szerepet töltenek be a francia cégek. De tény, hogy más uniós országok vállalatai is kereskednek Kubában, van olyan, aki a turizmusba fektet be. Nem szabad összekevernünk a politikai ügyeket a kölcsönösen előnyös kapcsolatokkal.

– 2014 decemberében Barack Obama és Raúl Castro egyszerre jelentette be az Egyesült Államok és Kuba közti kapcsolatok normalizálásának kezdetét. Azóta számos szimbolikus lépés történt, de van-e valódi előrelépés? Vagy túl magasak voltak az elvárások?

– Nem hinném. A december 17-i bejelentés meglepő volt, és minden bizonnyal fontos. A világon szokatlan esemény azt hallani, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke elismeri, hogy az elmúlt 50 év politikája nem volt sikeres. Egy olyan politika, amely kárt okozott a kubai embereknek. Az a bejelentés a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának kezdetét jelentette. Tavaly nyáron a két ország ismét megnyithatta nagykövetségét a másik államban. A párbeszéd és az együttműködés kapcsán is történtek előrelépések, ahogy számos kétoldalú, közös ügyben is. Több pozitív változás történt, de az embargó kapcsán kevés valódi fejlődést tapasztaltunk. Ez az a terület, ahol nem tudjuk értékelni a helyzetet.

– Washington ígért konkrét dátumot a szankciók feloldására? Ön szerint ez még azelőtt megtörténhet, hogy Obama elnök elhagyja a Fehér Házat?

– Nehéz megmondani. Az embargó egy komplex kérdéskör. Az Egyesült Államok és a Kuba közti kapcsolatokat az fogja meghatározni, hogy módosítanak rajta. Nyilván normalizálódni fognak a kapcsolatok anélkül is, hogy teljesen feloldanák a blokádot. Ahhoz a kongresszus beleegyezése kell. Az amerikai elnöknek széles hatáskörei vannak, amit használhat is ebben a helyzetben, és ez változtathat a jelenlegi állapoton.

– Idén választásokat tartanak az Egyesült Államokban. Ön szerint ez hatással lehet a szankciók feloldására? Melyik jelölt a legjobb Kuba számára?

– Egy demokráciában minden megválasztott jelölt követi a választói akaratát, azokét, akik adót fizetnek neki. Senki nem vitatja, hogy az amerikai társadalom többsége számára kedvező fordulatot hozott, hogy véget ért a hidegháború, amely tulajdonképpen humanitárius károkat okozott a kubai családok számára. Ugyanakkor el kell ismerni azt is, hogy vannak különbségek az egyes jelöltek között. Mindannyian más, egyúttal egyedülálló helyzetet teremtenének az amerikai-kubai kapcsolatokban.

– Fél attól, hogy az embargó vége azzal jár, hogy a kubai kultúra elkezd majd hasonlítani az észak-amerikaihoz, és ez veszélyezteti azt a nyugodt átmenetet, melyet a havannai vezetés szeretne?

– Ez nem lehetséges. Kuba spanyol gyarmat volt, mostanra pedig egy erős identitású nemzetté vált. A kubai kultúra erős és egyedi. Kuba a kubaiaké. Teljesen természetes dolog lenne, hogy normális a kapcsolatunk az Egyesült Államokkal. Vannak közös kulturális értékeink. A két kormány közti nézeteltérések ellenére, az amerikai és a kubai emberek között léteznek hagyományos kapcsolatok. A kultúránk őrzi meg az identitásunkat. 50 év hosszú harca után semmi értelme nem lenne annak, hogy Kubát amerikai vagy más nagyvállalatok véreztessék ki.

Változik-e az Európai Unió és Kuba kapcsolata?

– A másik nagy diplomáciai terület Kuba és az Európai Unió kapcsolata. Az együttműködésről 2014 óta tárgyalnak. Kuba az egyetlen a latin-amerikai és karibi országok közül, amely még nem írt alá kétoldalú együttműködési megállapodást az EU-val. Hogy haladnak a tárgyalások?

– Jól állunk, az ilyenkor szokásos ütemben haladunk. Már bizonyos ügyekben léptünk előre. Úgy érzem, Európában értik, hogy lehetne alakítani az EU és Kuba közti kapcsolatokon. Rendszeresem hallom az uniós tisztviselőktől, hogy hamarosan lezárulhatnak az egyeztetések. Természetesen az Európai Uniónak a saját döntéseit kell meghoznia, figyelembe véve azokat a régi politikai nézeteket, melyeknek igazából már semmilyen hatásuk nincs, de jogi szempontból fontosak. Úgy érzem, hogy ha egy-két dologban közös nevezőre jutunk, akkor gyorsan lezárjuk a tárgyalási folyamatot.

– Gondolja, hogy az EU-val még az embargó vége előtt megegyeznek? Ön szerint ez a megállapodás az úgynevezett Közös Álláspont végét jelentené? Legyen szíves, és fejtse ki röviden, hogy miről szól az Európai Unió által 1996-ban elfogadott álláspont, amely az emberi jogok helyzetével is kapcsolatban van.

– Nehéz megmondani, hogy a Kuba elleni amerikai embargó mikor fog véget érni. Az ENSZ közgyűlése, Az Afrikai Unió, a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének határozatai és az Európai Unió is a szankciók azonnali és feltétel nélküli megszüntetését követelik. A folyamat sebességét végül az amerikai társadalom fogja meghatározni, szóval nagyon nehéz ezt az ügyet bármi máshoz hasonlítani.

Valójában ma már szinte senki sem emlékszik, az úgynevezett Közös Álláspontra. Az ez által teremtett feltételrendszer ma már egyértelműen idejétmúlt dolog, hiszen 1996 óta Kuba gyakorlatilag az EU összes államával kötött kétoldalú megállapodásokat, amelyek a régi, egyoldalú dokumentumnak pont az ellenkezőjét bizonyítják. Azt az iratot kapkodva, egyértelműen politikai okokból fogalmazták meg.

– A reformok felgyorsultak 2011 óta, de az eredeti 313 pontból csak 21 százalék teljesült, a maradék 79 százalék még folyamatban van. Mire fel ez a lassúság? Például 2015-ben kevesebben dolgoztak a magánszektorban, mint egy évvel korábban.

– Nem tudom, honnan származik ez az információ.

– A Kubai Kommunista Párt egyik dokumentumából.

– Ez a dokumentum nem állítja, hogy a reformoknak csak 21 százaléka teljesült. Azt állítja, hogy olyan módon teljesültek, amelyek a gazdasági és szociális természetű elvárások 21 százalékán felül voltak javasolva. Számomra úgy tűnik, hogy jól halad a folyamat. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a nem állami szektorban dolgozók számának csökkenéséről szóló adat pontos. A valóságban ugyanis nőtt a kisvállalkozásokban és az állami gazdaságon kívül dolgozók száma.

– Apropó, milyen modell alapján ötvözi Kuba a kapitalizmust és az államilag tervezett gazdaságot egy zárt politikai status quo rendszerben? Kína? Vagy Havannának van valamilyen különleges receptje?

– Különböző tapasztalatok vannak a világban. A kubai modell szükségszerűen egyedi. Kiválogatjuk a legjobb tapasztalatokat, megvizsgálunk más társadalmi folyamatokat és más országok fejlődési mintáit, hogy létrehozzuk a saját olvasztótégelyünket, a saját modellünket a saját tapasztalataink és saját igényeink alapján. Szóval igaz, hogy a mi rendszerünkben vannak piacgazdasági elemek, de megőrizzük a szocialista gazdaságot.

– Az Egyesült Államokkal és az EU-val folytatott párbeszéd vagy a belső reformok, mérsékelt hatással voltak az emberi jogokra. Miért nem tüntethetnek a békés kubaiak, például a Damas de Blanco fehérruhás hölgyei?

– Az a tény, hogy szocialista gazdaságot építünk, nem jelenti azt, hogy bármiféle akadálya lenne a közös gazdasági érdekek alapján együttműködni, közös gazdasági vállalkozásokat létrehozni.

A kubai politikai modellel és az emberi jogokkal kapcsolatban az igaz, hogy különböző felfogások léteznek, de azt határozottan cáfolnom kell, hogy az ön által is említett emberek ne demonstrálhatnának békésen, sőt, a valóságban nagyon is gyakran teszik ezt.

Hozzá kell tennem, hogy elképzelhetők különbségek az emberi jogokról alkotott felfogásunkat illetően. Számomra az emberi jogok elidegeníthetetlenek és mindenkire egyformán érvényesek, de az emberi jogok ügye nagyon át van politizálva, és ki van téve a kettős mércének. Sajnos ez elég gyakran előfordul a vitában, és néhány médiumnak meglehetősen elfogult véleménye van a témában.

Számomra például a munkához való jog alapvető emberi jog. Mit gondolna erről a spanyol fiatalok fele, akik nem kapnak állást? Számomra ez például alapvető emberi jog. Azt is gondolom, hogy hogy a gazdasági, szociális és kulturális jogok nem laissez faire beavatkozást nem igénylő dolgok, hanem a kormányzatok közvetlen felelőssége, hogy biztosítsák azokat. Ezek a jogok elidegeníthetetlenek és nem választhatók el a politikai és polgári jogoktól.

Szó volt az amerikai demokráciáról a blokáddal és a választók valódi igényeivel kapcsolatban. Elismerem, hogy különböző világnézetek vannak, és én nagyon boldog és elégedett vagyok a kubai demokráciával.

“Egy ország sem hibátlan az emberi jogokat illetően”

– Az önök kormányzata tagadja a politikai foglyok létezését, de nemzetközi civil szervezetek, köztük olyanok is, amelyek működhetnek Kubában, azt állítják, hogy még mindig vannak olyanok, akiket politikai nézeteik miatt tartanak bezárva. Mit tud válaszolni ezekre az állításokra?

– Egyszerűen visszautasítom őket. Először is meg kell határoznunk, hogy mit értünk politikai foglyon. Ha azt gondolja, hogy politikai fogoly az az ember, aki külföldi kormányoktól pénzt fogad el azért, hogy különböző politikai akciókat végrehajtson Kubában, akkor különbözően gondolkodunk. Az Egyesült Államokban vagy Franciaországban ezeket agent provacateurnek, felforgató ügynöknek neveznék. Tudjuk, hogy egyes ilyen csoportok, amelyeket megtűrünk Kubában, európai országoktól vagy éppen egyenesen az Egyesült Államoktól kapnak pénzt.

Nagyon komolyan megsértik az emberi jogokat jelenleg is a guantánamói haditengerészeti bázison, amit ön épp elfelejtett megemlíteni. Köztudott, hogy elrabolt embereket tartanak ott több mint egy évtizede teljes jogi bizonytalanságban, katonai bíróságok által, bármiféle jogi képviselet nélkül hozott ítéletek alapján.

Kényszeríttetik őket, amikor éhségsztrájkolnak, olyan körülmények között tartják őket, amelyeket rendszeresen kínzásnak értékelnek világszerte. Az is köztudott, hogy egyes országok valahogy kapcsolódnak ezekhez az emberrablásokhoz, illegális börtönöket tartanak fenn, ahol ezeket az embereket tartják, mielőtt Guantanámóra szállítanák őket. Nem tudnék egyetlen államot sem mondani, akik hibátlanok lennének az emberi jogokat illetően. Nem tudom, milyen lenne az emberi jogok helyzete Európában, ha ott is hasonló gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád alatt éltek volna. Vagy ha egy olyan méretű nagyhatalom, mint Kuba számára az Egyesült Államok próbálná meg kikényszeríteni a politikai berendezkedés megváltoztatását. Mert az én országom ilyen körülmények között élt évtizedeken át.

Fidel Castro, az erkölcsi példa

– Az egykori elnökkel, Fidel Castróval kapcsolatos kérdéssel szeretném befejezni a beszélgetésünket. Már egy évtizede visszavonult, és nagyon ritkán látható a nyilvánosság előtt. Még mindig ő a példakép?

– Ő valódi példakép maradt Kubának, egy igazi erkölcsi példa, amilyen csak egy van millió ember között. Őszintén szereti a népünk. És nagyon aktív életet is él, személyesen is látom, hogy nagyon alaposan részt vesz olyan nagy problémák tanulmányozásában, mint például az élelmiszer-termelés a robbanásszerű globális népességnövekedés közepette. Nagyon foglalkoztatja a klímaváltozás és a nukleáris leszerelés is. Abban a szerencsében van részem, hogy tisztában lehetek az ő munkásságával, aggodalmaival és érdeklődésével, melyekkel a kubai külpolitika felé fordul, és időnként számíthatok a tanácsaira is.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

A Közel-Kelet legfenyegetőbb államával bővítené az együttműködést a magyar kormány

Mégis Budapestre jön a svéd kormányfő, hogy Orbánnal a NATO-tagságról tárgyaljon

Egy hazaárulás anatómiája: hogyan lesz egy amerikai diplomata compañero, és adja át titkait Kubának?