Giacomo Agostini a gyorsaságimotoros világbajnokságok történetének legsikeresebb versenyzője. A 73 éves sportember rekordok sorát állította fel a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben. A 350-es és az
HIRDETÉSEuronews – Agostini úr, hogyan kezdett el motorozni?
Giacomo Agostini – Én úgy gondolom, hogy a motorozásért születtem. Amikor gyerek voltam, és elkezdtem azon elmélkedni, hogy mi lesz belőlem, semmi mást nem tudtam elképzelni csak azt, hogy motorozni és versenyezni fogok.
Gymkhanával kezdtem, de csak kisebb versenyeken indultam, mivel az apám nem engedélyezte nekem a versenyzést. Mindig azt mondta, hogy az túl veszélyes. Aztán egy nap, az egyik barátja – aki egyébként jegyző volt – megkérdezte tőlem, hogy miért vagyok szomorú. Mondtam neki, hogy versenyezni szeretnék, mire neki sikerült meggyőznie apámat, így megkaptam az engedélyt.
Később aztán lett egy kis kalamajka, mert a barát azt hitte, hogy nem motor-, hanem kerékpárversenyző akarok lenni, de később ez is valahogy megoldódott. A lényeg, hogy vettem egy szép motort, elkezdtem versenyezni, és nagyon hamar győzelmeket is arattam. Így kezdődött a pályafutásom.
Euronews – Amikor fiatal volt, ki volt a példaképe?
Giacomo Agostini – Két olasz motorosért, Carlo Ubbialiért és Tarquinio Proviniért rajongtam, ők sok világbajnokságot nyertek. Személyesen háromszor láttam őket versenyezni, az volt az álmom, hogy egyszer majd olyan sikereket érek el, mint ők.
Euronews – Mikor tudatosult önben, hogy jobb a többieknél, hogy kiugróan tehetséges?
Giacomo Agostini – Nem tudom, én csak szenvedélyesen szerettem, élveztem a motorozást. Az apám mindig azt mondta: Mit fogsz te ott csinálni? Ott nagy bajnokok vannak. Én meg azt válaszoltam: Csak versenyezni akarok, mert szeretek motorozni. Aztán mikor elkezdtem nyerni, arra gondoltam, talán azért van ez, mert jó vagyok. De azt soha nem hittem volna, hogy akár csak egyszer is világbajnok leszek, nemhogy tizenötször! Boldog vagyok, amiért ilyen szerencsés lehettem.
Euronews – 1968 és 1970 között minden egyes vb-futamot megnyert, amelyen elindult. Hogy tudta fenntartani a motivációját, a koncentrációt?
Giacomo Agostini – Nagyon nehéz világbajnokságot nyerni, megvédeni a világbajnoki címet pedig még nehezebb. A győzelem olyan, mint a drog. Az ember teljesen fel van dobva, amikor ott áll a dobogó tetején. Azután minden egyes verseny más, ezért hiába nyertél már sokszor, mindig, újra és újra győzni akarsz. Győzni mindig nagyszerű, de mégis mindig egy kicsit más, mint amilyen a korábbi alkalmakkor volt.
Euronews – Azt mondta, a győzelem, olyan mint a drog. Mégis, egyszer csak eljött a pillanat, amikor le kellett állnia. A visszavonulást hogy élte meg?
Giacomo Agostini – Egy ilyen döntést nagyon nehéz meghozni. Viszont azt látni kell, hogy az évek könyörtelenül múlnak, így én is beláttam, hogy át kell adnom a helyem a fiataloknak.
Euronews – Tett kísérletet arra, hogy újra versenyezzen?
Giacomo Agostini – Nem, mert túl nehéz volt meghozni a döntést, hogy abbahagyom. Ha viszont ezt meghoztam, miért akarnám újrakezdeni? Hiszen akkor nem hagytam volna abba…
Euronews – A motorozás után belekóstolt a Formula-1-be. Hogy hasonlítaná össze a kettőt?
Giacomo Agostini – A motoros pályafutásom közepe felé már lett volna lehetőségem arra, hogy Formula-1-es pilóta legyek. Enzo Ferrari felajánlotta nekem a lehetőséget, amin két-három napot komolyan gondolkodtam. Aztán úgy döntöttem, hogy maradok a motorozásnál. Az volt a szerelmem, azzal kezdtem, minden gondolatom a motorozás körül forgott, amikor fiatal voltam.
Úgy éreztem, a váltás önző dolog lenne részemről, ha már kaptam valamit Istentől, azzal kell boldognak lennem.
Aztán később, a pályafutásom befejezése után mégis kipróbáltam a Formula-1-et, csak azért, hogy megtudjam, milyen érzés ezeket az autókat vezetni. Mondhatom, jó élmény volt.
Euronews – Egy időben két géposztályban, a 350 köbcentiméteresben és az 500-asban is versenyzett. Ez ma is lehetséges lenne?
Giacomo Agostini – Igen, lehetséges. Csak a mai versenyzők ezt nem gondolják így. Ők boldogok azzal, hogy egy géposztályban versenyeznek és sok pénzt keresnek. Nincs szükségük arra, hogy egy másik géposztályban is megméressék magukat. Régebben ez normális volt, mindenki ezt tette, akár a 125-ös, a 250-es, a 350-es vagy az 500-as géposztályról beszélünk. Aztán vége lett ennek, de Freddie Spencer még a nyolcvanas években is két géposztályban versenyzett, és meg is nyerte mind a kettőt, amire azóta nem volt példa. A mai pilóták már nem akarnak ennyire keményen dolgozni.
Euronews – A tavalyi volt az utóbbi évek egyik legizgalmasabb szezonja a Moto GP-ben, amire azért árnyékot vetett Marc Márquez és Valentino Rossi konfliktusa. Ön hogy látja ezt?
Giacomo Agostini – Mindenki nyerni akar, amihez agresszivitás is kell, ezért a versenyeken nehéz mindig úriemberként viselkedni. Rossi és Márquez nem értették meg egymást, ezért lettek idegesek, de ilyen másokkal is megesik. *kkor is történt hasonló, amikor én versenyeztem. Nem mondom, hogy ez jó dolog, de van ilyen.
HIRDETÉSEuronews – Megdöntheti valaki a rekordjait?
Giacomo Agostini – A rekordok azért vannak, hogy megjavítsák őket. Talán egy nap valaki majd megteszi. Lehet, hogy Valentino, lehet, hogy Márquez. Sajnos, ő nagyon fiatal, úgyhogy nem tudom, látni fogom-e, ha ez megtörténik.
Euronews – Utolsó kérdés: Ha megváltoztathatna valamit a motorozásban, mi lenne az?
Giacomo Agostini – Nem vagyok oda az elektronikáért. Jobban tetszene, ha a versenyzők egyéni képességei döntenék el a versenyeket, nem az elektronika. Lehet, azért van ez, mert az én időmben nem volt ilyen segédeszköz. Persze a mai versenyzőknek, akik a kezdetektől használják ezt, nem lenne könnyű váltani.