A klímakonferencia, amely történelmet írt

Ekkora sikerre maguk a párizsi klímacsúcs résztvevői sem számítottak: több mint két hétig elhúzódó, maratoni tanácskozás után Laurent Fabius, a klímakonferencián elnöklő francia külügyminiszter bejelentette, megvan az egyezmény végleges szövege, és a résztvevő államok elfogadták a megállapodást.

Mindenki el akarta kerülni azt, ami 2009-ben, Koppenhágában történt. Az utolsó utáni pillanatban is voltak még viták, míg végül többszöri halasztás után december 12-e estére az ENSZ valamennyi hivatalos nyelvén online elérhetővé vált a végleges szöveg.

A globális hőmérséklet-emelkedést jóval 2 Celsius fok alatt kell tartani, törekedve arra, hogy ne haladja meg az 1,5 százalékot az iparosodás előtti időszakhoz viszonyítva.

A 2020-ban lejáró, 37 ország vállalását magába foglaló Kiotói Jegyzőkönyvet felváltó egyezménnyel gyakorlatilag a világ valamennyi állama elismerte a klímaváltozás létezését.

Célul tűzték ki, hogy a század második felére, 2050 és 2100 között kerüljön egyensúlyba a globális kibocsátás és a természet széndioxid-elnyelő képessége.

A nemzeti célok teljesítését ötévenként felülvizsgálják, az államok öt évente aktualizálják vállalásaikat. Az első mérleg 2025-ben lesz.

Azt a követelését is elfogadták a déli államoknak, hogy kapjanak segítséget a fejlődő országok. Ennek értelmében a fejlett országok 2020-tól évente legalább 100 milliárd dollárral támogatják a klímaváltozás miatt veszélyeztetett “fejlődők” alkalmazkodását, a 2009-ben vállalt összeg további növelése szükséges.

A 195 ország képviselői által jóváhagyott történelmi egyezmény az első megállapodás, amelyben a világ valamennyi országa vállalja, hogy tőle telhető mértékben hozzájárul a globális felmelegedés mérsékléséhez.

Az egyezmény szankciókat nem ír elő, de kötelező érvényű lesz, különös fontosságot szentelve annak, hogy a megújuló eergiaforrások használatára “szoktasson át”. Hatályba 2020-ban lép.