A francia szatirikus hetilap megint elveti a sulykot. Nagyon.
HIRDETÉS
A francia szatirikus hetilap megint elveti a sulykot. Nagyon.
Arról, hogy kinek mi a vicc, lehet vitatkozni. Arról is, hogy kinek mi a tragédia.
De nagyon furcsa látni, hogy az a radikális lap, amelynek februári véres tragédiája kontinenseket hozott össze, olyan egységet teremtett, ha csak átmeneti időre is, amilyen régóta nem volt például Európában, most jónak látja a menekültügyi válságkezelés álságosságát gyerekhalállal illusztrálni.
Lehet mondani, hogy ízlés kérdése, lehet mondani, hogy kulturáltságé, de az a rémes helyzet, hogy amitől egy karikatúrát látva ökölbe szorul az ember keze, azt finomabb tálalással simán beemeli a napi menübe.
A hároméves szír kisfiú, Aylan homokban fekvő holttestét poénrészletté tenni cinikus megoldás.
A hároméves szír kisfiú, Aylan homokban fekvő holttestére hivatkozva minősíteni tarthatatlannak a menekültek sorsát, szintén az.
Az ő halálát felmutatva hozni ölben Európába évek óta vergődő ezreket menekülttáborokból vagy nyitni meg országhatárokat mutatva emberséget és befogadást hirtelen, pedig mindnyájan tudjuk, hogy az év eleje óta, sőt évek óta fulladnak tengerbe tucatjával gyerekek a szüleikkel együtt ugyanilyen körülmények között, ezt beemeltük a napi menübe.
Az “ízléstelen” Charlie Hebdo egyetlen számából sem fogyott annyi, amennyi abból, amelyik a februári párizsi vérengzés után került a standokra.