Legfeljebb ötszáz példány él belőle, és kipusztíthatja a déli határon emelt kerítés. De ennél nagyobb gondokat is okoz a határzár a természetvédelemnek.
HIRDETÉSAz óriáspandánál is ritkább, szigorúan védett emlős egyik utolsó élőhelyén is keresztülhalad az ideiglenes határzár – hívta fel a figyelmet a Védegylet. A Kiskunsági Nemzeti Park engedélyt kért az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőségtől az állomány kitelepítésére.
Adott egy emlősfaj, amelynek kevesebb, mint ötszáz egyede él a Földön, ebből négyszáz Magyarországon, ennek körülbelül a fele foroghat veszélyben a kerítés miatt.
Az egymillió forintos rágcsáló
A földikutya ügyével természetvédelmi szakemberek, civilek és tudósok is foglalkoznak, közülük senki nem vállalta névvel, hogy nyilatkozzon az Euronews-nak – ugyanakkor név nélkül szívesen osztottak meg információkat velünk.
A kerítésépítés bejelentésétől elindult valamiféle kommunikáció a földikutyával foglalkozó szakemberek és a Belügyminisztérium között a Földművelésügyi Minisztérium környezetvédelmi főosztálya (a volt környezetvédelmi minisztérium) közvetítésével.
A magyar panda megette a répámat
A Spalax nemzetségbe tartozó délvidéki földikutya (Nannospalax montanosyrmiensis) egy kedves rágcsáló, amely úgy néz ki, mint egy húsz centiméter hosszú, szőrös tömlő, a végén elkötve. Ha nincs vészhelyzet, akkor egész életét a föld alatt éli le, pechjére azonban csak háborítatlan gyepek és legelők alatt ássa hosszú járatait – kiskertben, erdőben, szántón, illetve a Teréz körúton nem.
Vagyis az a jószág, ami kitúrta önnél a répát, nem földikutya, hanem pocok vagy vakond.
A földikutya gyökereket fogyaszt, elsősorban tavasszal és ősszel tevékeny, nyáron és télen lazsál és föld alatti raktáraiba jár nassolni. Magányosan él, cizellált kopogással kommunikál a többi földikutyával.
Mivel területét agresszívan védelmező állatról van szó, a kopogás tartalma leginkább az, hogy azonos nemű földikutyák másfelé ássanak, míg ellenkező nemű fajtársak egy rövid entyempentyem erejéig szívesen látott vendégek. Azon kívül, hogy az élőhelyére rendkívül finnyás, ez az oka annak, hogy a kihalás szélére került – a kelebiai élőhelyen nyolc-tíz állat él egy hektáron, ami földikutya-mércével mérve elképesztő zsúfoltságot jelent.
A süldő földikutyát, miután a mama-hotelt kinőtte, az anyja egy félreeső járatba küldi, majd ott elfalazza, hogy egy külön alagútrendszert ásson magának, és ott kopogtasson tovább. Ha így nem boldogul, akkor a felszínen kezd el jobb élőhelyre kutyagolni, és mivel lassú és vak is, valószínűleg valamilyen ragadozó bendőjében végzi.
Mivel az állat allergiás rá, ha a feje felett mászkálnak vagy építkeznek, nem nehéz elképzelni, mennyire rosszul jön a szerb-magyar határon, Kelebiánál tizenhat hektáron élő, 150-200 egyedet számláló állománynak az ideiglenes határzár. Ennél már csak az áttelepítés tűnik hajmeresztőbbnek: egy ilyen akciót általában jó, ha az állatok fele túléli, és már az állomány összefogdosása is nehezen kivitelezhető, hiszen maguktól csak kivételes esetben jönnek fel a felszínre.
Elmesélésük szerint kerítésügyben az egész államigazgatás teljes homályban tapogatózott, vagyis senki nem tudta megmondani azt sem, hogy milyen kerítés épül majd a határon. Jelenleg az a hivatalos álláspont, hogy sem új földút nem épül a földikutyák élőhelyén, sem oszlopokat nem vernek le, hanem csak úgynevezett NATO-drótot feszítenek ki, ami a földikutyát normál körülmények között nem zavarná. Csakhogy a délvidéki földikutya jelenleg extrém körülmények között él, ezért állandóan kimászkál a felszínre, és félő, hogy fennakad dróton.
A jelen körülmények között egy darab állat elvesztése is óriási veszteség (egy példány eszmei
értéke 1,2 millió forint) de a korábbi lehetőségekhez képest ez még mindig a legjobb
forgatókönyv. Abban a szakértők mindannyian egyetértettek, hogy a faj az utolsó utáni órában van, és ez az enyhébb határzár-variáció is elég lehet ahhoz, hogy a kelebiai állományt eltörölje a föld felszínéről.
Exodus vagy deportálás?
Az Euronews információi szerint a Kiskunsági Nemzeti Park szakemberei biztonsági okból kérték a kitelepítési engedélyt az OKTF-től, méghozzá azért, hogy ha baj van, akkor ne az engedély hiánya akadályozza meg, hogy tegyenek valamit. Tavaly egy kutatási programban egy másik, kevésbé veszélyeztetett földikutyafaj körülbelül egy tucat példányát telepítették át egy számukra ideális, de elérhetetlen élőhelyre, és az akció fényes sikert aratott: az összes állat életben maradt, és szaporulat is született.
Hasonló programot későbbre terveztek a délvidéki földikutyával is, de persze csak néhány példánnyal, nem az egész állománnyal.
Természetvédelmi kommunikációs offenzíva
Az Euronews által megkérdezett természetvédelmi szakemberek szerint a Védegylet kissé túldramatizálta a földikutyát fenyegető veszélyt. Ennek az az oka, hogy a kerítés valóban súlyos károkat okoz a természetvédelemnek, mert számos, a határon található Natura 2000-es területet vág ketté. Egy érzékeny élőhely kettévágása pedig egyik vagy mindkét fél romlását okozhatja, és ez számos, a földikutyához hasonlóan ritka faj kipusztulását vonhatja maga után.
Csakhogy ezek elsősorban növények, amelyek kihalása nem üti meg az emberek ingerküszöbét. Ellentétben a mogorva, vaksi, de legalább szőrös és kedvesen tömpe orrú földikutyával, amely így a kerítés okozta természetvédelmi károk jelképévé vált.
A földikutyával foglalkozó szakemberek szerint a jószág akár még az ideiglenes határzár kevés nyertese közé is tartozhat, ha a NATO-drót nem okoz neki helyrehozhatatlan lelki törést. Ugyanis az állat felfedezése óta a kihalás szélén billeg, ami idáig senkinek nem okozott álmatlan éjszakákat, holott megmentése nem igényelne nagy erőforrásokat.
Ha a kommunikációs adok-kapokban kellő hangsúllyal merül fel az állat, meg is kaphatja a szükséges segítséget. Kezdetnek védelem alá lehetne venni másik magyarországi élőhelyét, azt a százhúsz hektáros volt bajai honvédségi lőteret, ahol 150-200 példány él. És ahol a bajai önkormányzat szeretne egyszer ipari parkot létrehozni.