HIRDETÉSJúnius első péntek estéjén képletesen – mivel a maga fizikai valójában nem volt – végleg lement a függöny. Immáron utoljára. Hogy hányadszor? Sokadszor. És – ezzel a véleménnyel talán nem vagyok egyedül – túl korán.
Moliére A mizantrópját 2011 februárjában mutatta be a Katona József Színház, Zsámbéki Gábor rendezésében. Az előadás négy és fél évet élt, a darabtemető 2015. június 5-én jött el.
Hogy is mondta a Philintét játszó Kocsis Gergely Alcestének, azaz Fekete Ernőnek? “Úgy érzem magam, mintha egy Moliére-darabban lennénk”. Hát bizony, mi, nézők nagyon úgy éreztük magunkat. Mind a száz perc alatt. Mert valóban egy Moliére-darabban voltunk. Petri György rímeinek, Bagossy Levente minimalista díszletének, Szakács Györgyi kortalanul jelen idejű jelmezeinek hála, aki látta, annak örökre bevésődött emlékezetébe ez a “Zsámbékis” Mizantróp.
Fekete Ernő játéka szuperlatívuszokban említendő: kínzóan szókimondó Alcestéjének túlfűtöttsége, embergyűlöletbe torkolló szenvedélyes kiábrándultsága vitte a darabot, egészen a társadalomból, a világból való kivonulásig, ahol a végállomás a sivatag, és ahol már csak egy kikötve lebegő női sál emlékeztet a múltra.
A vérig sértett érdekember, a hatalom kegyeltje, a csapnivaló szonettszerző Oronte szerepében ugyancsak brillírozott a Katona direktora, Máté Gábor, a megalkuvó, gátlásokkal teli, “a racionális korlátokig” hű barát, Philinte alakját magára öltő Kocsis Gergely szintén telitalálat volt.
A dekoratív, ámde belül üres, a mának élő, és a végén már bizonyítottan csalfa Céliméne szerepében Ónodi Eszternek is szép számmal voltak jó pillanatai, az utolsó estén is, bár a “barátnővel”, Arsinoével közös jelenetben a boldogtalan, sértett, a szenvedélyért valójában mindenre hajlandó asszonyt alakító Fullajtár Andrea egyértelműen lejátszotta őt a színpadról.
Talán, mert már a vége felé csatlakozott a darabba, talán más okból, de nem találtam “a pluszt” az Éliante szerepét Tenki Rékától átvevő, a társulathoz ősztől szerződő friss diplomás Mészáros Blanka játékában.
Kis szerepeikben viszont kiválóak voltak a Céliméne udvartartását alkotó léhűtő (érdek)brigád tagjai, nevezetesen Kiss Eszter, Takátsy Péter, Elek Ferenc, Vajdai Vilmos, ahogy nem mehetünk el szó nélkül Tóth Anita szerencsétlen, de végletekig hűséges védence, és Újlaki Dénes mentét viselő becsületbírósági tisztje mellett sem.
Huszonkét év telt el azóta, hogy a Katona újból elővette Moliére Embergyűlölőjét. A ma este után (is) azt kell mondanom, megérte, és kár, hogy vége.
Fotók: Katona József Színház