HIRDETÉSAz Európai Központi Bank 1200 milliárd eurót szán az eurózóna gazdaságának élénkítésére – jelentette be Mario Dragi elnök csütörtökön. Az euró a bejelentésre azonnal gyengüléssel reagált. Ez a forinttal szembeni árfolyamon is meglátszott, a jegyzés 314 forint alatt is járt. De mi történik, és hogyan érinti a forintot, hogy az eurózóna jegybankja vásárol-e kötvényeket vagy nem?
Az elmélet
A quantitative easinget, vagyis mennyiségi lazítást hívják a köznyelvben bankóprésnek, vagy pénznyomtatásnak is. A cél ugyanis az, hogy minél több pénz kerüljön a gazdaságba, ezzel csökkentve a hitelkamatokat és így ösztönözve a befektetéseket, ami gazdasági növekedést eredményez. Ehhez az eszközhöz általában akkor nyúlnak a központi bankok, amikor a hagyományos beavatkozás (kamatcsökkentés) már nem elég a gazdasági növekedés ösztönzéséhez. Ahogy sokan kommentálják a közösségi médiában, “szuper Márió” bevetette a nehéz fegyvert:
ECB statement in one photo. #ECBQE#draghi#QE#ECBpic.twitter.com/7W4oCuhzV3
— Andrew Lilley (@alil9145) 2015. január 22.
A gyakorlatban ilyenkor a központi bank államkötvényeket (és más értékpapírokat) vásárol, ezzel megnöveli a keresletet, ami felhajtja a kötvények árát, ez pedig csökkenti az adott eszközök hozamát, vagyis olcsóbbá teszi a finanszírozást. És nem csak az államadósságét, hiszen a privát szektornak, tehát a vállalkozásoknak és háztartásoknak nyújtott hitelkamatok is általában ahhoz a referencia kamathoz igazodnak, amit a bankközi kamatok – gyakran az említett hozamok után – diktálnak. A megnövekedett pénzmennyiség és az alacsony kamatok pedig befektetések és fogyasztás után kiáltanak, ami növekvő GDP-t, következésképpen több munkahelyhet és emelkedő árakat, tehát inflációt (ami a jelenlegi helyzetben a defláció megállítását jelenti) eredményez.
A gyakorlat – a piacon
A QE gyakorlati hatását eddig elsősorban az amerikai jegybank három eszközvásárlási programján keresztül lehetett jól megfigyelni. Amikor a Fed havonta 85 milliárd dollárért vásárolt kötvényeket, az jót tett a feltörekvő piaci eszközöknek, így a forintnak is. Akkor a befektetők a piacra áramló pénzt könnyen “szórták”, a Fed ugyanis garantáltan biztosította az olcsón megszerezhető forrást. A befektetők tehát bátran fordultak a kockázatosabb, tehát magasabb hozamot kínáló befektetések felé.
Most azonban a piacon tapasztalható hangulat messze nem egységes, az arany és a svájci frank drágulása azt jelzi, hogy a befektetők továbbra is óvatosak, tart a kockázatkerülés. Eközben az eurózóna államkötvényeinek hozama nagyon alacsony, a magyar államkötvényeké szintén mélyponton van, tehát az sem vonzza kifejezetten az érdeklődést. A forint tehát valószínűleg nem számíthat kiemelkedő figyelemre. A kialakult helyzetben könnyen lehet, hogy az Európában “nyomtatott” pénz az amerikai befektetési lehetőségekben keres helyet magának, ahol viszont például a részvénypiac dübörög – írja a Marketwatch.
A program sikeressége
Az amerikai jegybank három mennyiségi lazítási programon van túl, és mostanra valóban elmondható, hogy az USA gazdasága maga mögött hagyta a válságot. Fontos megjegyezni, hogy ott elsősorban nem a defláció elleni küzdelem befolyásolta a jegybankot, a gazdaság élénkítésén keresztül inkább a munkanélküliség csökkentése és az ingatlanpiac élénkítése volt a cél.
Az Egyesült Államokban is voltak olyan félelmek, hogy a QE inflációt generál (az eurózónában éppen ez is lenne a cél), ám ez nem következett be, mert a vállalakozásoknál bőven voltak felhalmozott kapacitások, először ezeket használták, így nem emelkedtek az árak – mondta Kuti Ákos az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője.
Általában – így tehát Európában is – akkor lehet inflációt generálni, ha a gazdaság teljes kapacitásait kihasználja, mert ilyenkor a vállalatok kénytelenek árat emelni.
Az Egyesült Államok sikere mögött az állt, hogy a piacra áramlott pénz a részvénypiacokat és a kötvénypiacokat erősítette, márpedig az amerikaiak megtakarításainak harmada részvényekben, további több mint 20 százaléka pedig kötvényekben van. Ez tehát javította a fogyasztási kedvet, és mivel az USA gazdaságának kétharmadát a fogyasztás adja, a jó fogyasztói bizalom pedig élénkíti a termelést és a szolgáltatásokat, ezért növekedtek a beruházások.
Az eurózónában azonban ez az úgynevezett vagyoni hatás sokkal gyengébb lehet, mert a megtakarításokban kisebb a részvények aránya.
Itt a gazdaság ösztönzésén túl az elsődleges cél a defláció felszámolása, mert tavaly -0,2%-ra esett vissza az infláció. A fogyasztás élénkítése mellett az euró árfolyamának gyengítése is elősegítheti ezt. Így az import megdrágul, ami felfelé hajtja az árakat. Mivel az euró árfolyama 2003 óta nem látott mélyponton van a dollárral szemben, ez könnyen járható útnak tűnik.
Kockázatok
A nagy jegybankok közül az Európai Központi Bank várt a legtovább ezzel a döntéssel. Korábban az eurózóna bankjainak nyújtott olcsó hitelekkel igyekezett elősegíteni, hogy felpörögjön a hitelezés, csakhogy ezt a pénzintézetek óvatosan használták fel, így a várt eredmény elmaradt. Ezért szánta el magát most a – Németország által eddig kitartóan ellenzett beavatkozásra: 2016 szeptemberéig havi 60 milliárd euróért vásárol majd értékpapírokat. Az amerikai jegybank annak idején havi 85 milliárd dollárért vásárolt, a japán jegybank pedig ennél is több pénzt önt a gazdaságába.
#BuBa view of #ECB#QE .... pic.twitter.com/Tkf8oojZAq
— Sony Kapoor (@SonyKapoor) 2015. január 22.
A mostani döntést egyébként már hosszú ideje lebegtették Frankfurtban, az EKB mindeddig eredményesen alkalmazta a pusztán ‘verbális’ eszközöket, jó darabig elég volt csupán beszélni a kötvényvásárlásról és a piac máris lépett: gyengült az euró és csökkentek a hozamok. Emiatt azonban kétséges, hogy az EKB mostani, tényleges eszközvásárlási programja eléri-e a célját.