NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Nő nyerte a londoni szimfonikusok karmesterversenyét

Együttműködésben a
Nő nyerte a londoni szimfonikusok karmesterversenyét
Szerzői jogok 
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A huszonnyolc éves, hongkongi származású Elim Chan egy férfiak dominálta szakmában tör előre: egy évig a világ egyik leghíresebb zenekarát vezényelheti.

A karmesterré válás nehéz és rögös út, amelyen keveseknek sikerül végigmenni – nem utolsósorban a vezényelhető zenekarok véges száma miatt. Az oszét nemesi családból származó Donatella Flick ezért indított karmesterversenyt a patinás londoni szimfonikusokkal 1990-ben.

- Ez egy igen-igen kemény világ, ahol senki nem hív meg egy csésze kávéra, hacsak nem akar tőled valamit – mondta Donatella az Euronews riporterének. – Az elmúlt öt-tíz évben annyi minden változott. Erősen hiszem, hogy a kultúrát támogatni kötelesség, a mecenatúra ma különösen fontos, és mecénásból soha nincs elég.

A megmérettetésen kétszázan vettek részt, a döntőbe hárman jutottak el.

– Nagyon kevés női karmester van – magyarázta a mecénás. – Nem tudom miért, de ez a szakma egyre jobban elférfiasodik. Nők is belekezdenek, rendkívül hosszú út áll előttük. Azt hiszem, hogy ehhez a foglalkozáshoz nagyon nagy mentális és fizikai erőre van szükség… és nagy szívre… értelemre és lélekre is, de elsősorban fizikai energiára.

A döntő óriási meglepetést hozott. A huszonnyolc éves Elim Chan az első, akinek nőként sikerült megnyernie a karmesterversenyt. A lány Hongkongban született, az Egyesült Államokban tanul és brit állampolgár.

– Egészen fiatal koromban jött az ötlet, amikor láttam a karmestert a színpadon, hogyan teremt csodákat, és arra gondoltam: én is ott akarok állni – mondta pályaválasztásáról a győztes.

– Ahogy a zenészeket néztem az egész annyira hihetetlen volt, mintha nem is én lettem volna, mintha nem is ők lettek volna, csak a zene, és ahogy a szemükbe néztem, minden a helyére került – mondta Elim arról, milyen volt egy ilyen patinás zenekart vezényelni. – Karmesterként az ember olyan, mit egy lencse. A ragyogás nem belőled jön, szükséged van fényre, valamire, ami rajtad keresztül ragyog, és ez zenészek muzsikája, a szenvedély. És ez a fény sugárzik ki a közönségre, onnan pedig vissza rám és a zenészekre.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Verdi sötét drámája: a Simon Boccanegra

Új generáció a Párizsi Operaház nézőterén

Barcelonában a Rigoletto