Miközben Európa szabadkereskedelmi egyezményről tárgyal az Egyesült Államokkal, rengeteget hallani arról, milyen katasztrofális következményekkel járhat ennek megkötése. Akkor vajon miért van a kérdés napirenden?
Pár év múlva Európán kívül lesz a világ keresletének kilencven százaléka. Létfontosságú, hogy ennek a keresletnek a kielégítéséből Európa is kivehesse a részét – ehhez viszont le kell bontani a kereskedelmi korlátok egy részét. A vámok minimalizálása csak egy dolog – kompromisszumot kell kötni olyan szabályozások tekintetében is, amelyek ugyan más területet céloznak, de hatásukban mégis korlátozzák a kereskedelmet. Lehetnek ezek vámeljárási szabályok, de környezetvédelmi vagy közegészségügyi előírások is.
A szabadkereskedelmi egyezmények lehetővé tennék az európai vállalatoknak, hogy viszonylagosan szabadon exportáljanak az adott országba – mondjuk az Egyesült Államokba vagy Indiába – de ugyanez fordítva is igaz lenne. A szakértők szerint ha az unió holnap valamennyi szabad kereskedelmi tárgyalását sikeresen lezárná, az 275 milliárd euróval, egy Dánia nagyságú ország GDP-jével dobná meg az Európai Unió bruttó össztermékét, és 2,2 millió munkahelyet teremtene a kontinensen. Ehhez azonban nem csak a védővámokat kell megszüntetni, de például be kellene engedni a génmódosított amerikai kukoricát – az egész unióban, így Magyarországon is.
Az új piacok mellett a szabadkereskedelmi egyezmények új befektetőket is jelentenének, akik Európában gyártanának termékeket vagy árusítanának szolgáltatásokat.
A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara főtitkára szerint téveszme, hogy ez a folyamat munkahelyeket szüntetne meg: éppen ellenkezőleg, a jövedelmet termelő nemzetközi kereskedelem korlátozása, az erősödő protekcionizmus miatt szűnnek meg munkahelyek ma is. Ráadásul a protekcionizmus növeli az egyenlőtlenségeket a világban, megakadályozza a szegényebb országok fejlődését, mert kizárja őket a világkereskedelmi körforgásból.
A kérdésről bővebben hallhat, ha megnézi a Real Economy teljes adását.