HIRDETÉSNem lehetünk eléggé hálásak Wim Wendersnek. Ha 15 évvel ezelőtt nem készíti el Buena Vista Social Club cimű filmjét, talán sosem ismerhettük volna meg a veterán kubai zenészeket, akik nélkül azóta is nehezen képzelhető el zenei fesztival.
A gitáros Ry Coodernek köszönhetően lemezeket készíthetett Ruben Gonzalez, Compay Segundo, Ibrahim Ferrer vagy Omara Portuondo, akik ha megkésve is, de méltán lettek világhirűek.
Az eredeti Buena Vista Social Club tagjai közül többen is elhunytak, a zenekar azonban folyamatosan átalakulva is hűen őrzi szellemiségüket. Erről a Vienne-i Jazzfesztiválon is meggyőződhettünk, az örökifjú Omara Portuondo és Eliades Ochoa vezérletével ismét elvarázsolták a közönséget.
Az este igazi szenzációja azonban Roberto Fonseca produkciója volt. A zongorista zenekarával fantasztikusan vegyíti a kubai és az afrikai elemeket. Legutóbbi lemezén a szigetország zenéjének gyökereihez nyúl vissza. A dobos, Ramses Rodriguez és a kongás Joel Hierrozuelo állandó lüktetését tökéletesen ellenpontozza Fonseca légies billentyűsjátéka. Cherif Soumano, az afrikai pengetős hangszeren, korán játszó zenész effektjei pedig úgy szólnak, mintha Jimi Hendrix szellemét hozta volna magával Maliból.
Roberto Fonseca hajdanában játszott a Buena Vista Social Clubban is. Egy gyönyörű lírai számmal a zenekar egykori énekesére és bőgősére, Ibrahim Ferrerre és Cachaito Lopezre emlékezett. A vihar miatt bőrig ázó több ezres tömeg síri csendben ült a római kori amfiteátrumban, a felhők mögül pedig végül előbújt a nap.