Elijah Jeong-hyun Kim dél-koreai tudós vezette kutatócsoport szerint Vincent van Gogh festménye a Bikát, nem pedig a Kost ábrázolhatja, megkérdőjelezve az impresszionista remekmű elfogadott kronológiáját.
Több mint egy évszázaddal azután, hogy Vincent van Gogh megfestette a művészettörténet egyik legismertebb éjszakai égboltját, a tudósok úgy vélik, sikerült beazonosítaniuk azt a valódi égi látványt, amely ihletet adott neki, és a válasz akár megváltoztathatja remekműve eddig elfogadott keletkezési dátumát.
Eredményeik arra utalnak, hogy A Csillagos éj nem pusztán Van Gogh képzeletének szüleménye, hanem az ihlette, amit 137 évvel ezelőtt franciaországi elmegyógyintézetéből az ég felé tekintve látott.
Egy dél-koreai kutatócsoport nemrégiben arról számolt be, hogy éveken át végzett nyomozó jellegű csillagászati vizsgálatok és a holland művész munkásságának tanulmányozása után a festményt egy, a franciaországi Saint-Rémy-de-Provence felett látható hajnal előtti égbolttal hozták összefüggésbe, 1889. július 22-e környékéről.
Ez egy hónappal későbbi időpont, mint a posztimpresszionista festmény régóta elfogadott keletkezési ideje; a mű örvénylő kék szalagokkal, izzó csillagokkal és fénylő sarlóholdal teli égboltot ábrázol, alatta egy falut, oldalán pedig magasba nyúló ciprusfákat.
A művészettörténészek régóta 1889 júniusára teszik a festmény keletkezését, közvetlenül azutánra, hogy Van Gogh bevonult az intézetbe. Néhány hónappal korábban egy Paul Gauguinnal folytatott veszekedés során levágta bal fülét.
Az Elijah Jeong-hyun Kim, egy szöuli távcsőgyártó cég vezérigazgatója által vezetett kutatócsoport most egy, a Scientific Reports című folyóiratban megjelent tanulmányban vitatja ezt a dátumot.
„Nincs két egyforma égbolt, mindig változik valami. Úgy hiszem, Vincent észrevette ezeket a változásokat, és beépítette a festménybe” – írta Kim egy e-mailben. Majd hozzátette: „Biztos vagyok benne, hogy július 22. a valószínűbb dátum. Erre az időpontra tenném a fogadást.”
Az új tanulmány egy „igazi rejtélyt” érint: 1889 júniusának közepén a Hold nem olyan vékony sarló volt, mint amilyet Van Gogh megfestett – mondta José Luis Aragón, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem munkatársa. _A Csillagos éj_et fizikusként vizsgálta, de az új kutatásban nem vett részt.
„Ennek ellenére a júliusi dátumot inkább izgalmas hipotézisnek, mint végleges megoldásnak tekinteném” – írta Aragón az AP-nek küldött e-mailben.
Kim és csapata megállapította, hogy 1889. július 22-e környékén a hajnal előtti Hold alakja olyan volt, mint a festményen, miközben a Bika csillagképben található Hyadok csillaghalmaza a keleti horizonton a Vénusz mellett emelkedett fel. Időjárási elemzéseik szerint az ég elég derült lehetett ahhoz, hogy Van Gogh mindezt jól lássa.
A kutatók módszerüket más festmények éjszakai égboltján is tesztelték és ellenőrizték, ami Aragón szerint „alapos és valóban interdiszciplináris tanulmányt” eredményezett.
Van egy további fontos bonyolító tényező is: Van Gogh nem egyszerűen az ablakból nézte az eget, majd pontosan úgy festette meg, ahogyan látta. A Csillagos éjen az intézet műtermében dolgozott, vázlatokból és emlékeiből építette fel a különleges tájat.
Ez azt jelenti, hogy a festmény égi részletei lehet, hogy egyáltalán nem egyetlen éjszakának felelnek meg, és hogy „az ég valószínűleg sok éjszaka összefűzött kompozíciója, ahogyan azt maguk a szerzők is elismerik” – mondta Aragón.