Ez nem pusztán kormányváltás. Ez annak a politikai rendnek az összeomlása, amely 2012 óta meghatározta Szerbiát.
A szerbiai választások olyan eredményt hoztak, amelyet szinte bizonyosan az ország újkori történelmének egyik legnagyobb politikai fordulópontjaként jegyeznek majd fel. Az Egyetemista Lista elsöprő győzelmet aratott, és a parlament 250 mandátumából 140 megszerzésével önálló többséghez jutott. A Szerb Haladó Párt (SNS), amely eddig az ország meghatározó politikai ereje volt, 104 helyet szerzett, és csaknem 14 év után először ellenzékbe vonul.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ez nem egyszerű kormányváltás. Egy olyan politikai rend összeomlása, amely 2012 óta meghatározta Szerbiát.
Amióta a Szerb Haladó Párt hatalomra került, Aleksandar Vučić és politikai tábora gyakorlatilag teljes mértékben uralta Szerbia politikai életét. Az SNS kezében volt a végrehajtó hatalom, jelentős parlamenti többségekkel rendelkezett, uralta a helyi politikát, és a politikai, illetve intézményi szövetségek kiterjedt hálózatán keresztül nagyrészt ő határozta meg a politikai verseny kereteit az országban. Több mint egy évtizeden át az ellenzéki pártok újra és újra megpróbálták megtörni ezt a dominanciát, mindhiába.
Ennek a politikai földrengésnek a paradoxona, hogy az SNS-t nem a hagyományos ellenzék győzte le.
A diákok győzeleme
Az Egyetemista Lista néhány hónapnyi diáktüntetésből kinövő mozgalomból az ország vezető politikai erejévé vált, és a társadalmi lázadásból választási felhatalmazást teremtett. A diákmozgalom ezzel olyasmit vitt véghez, amihez Szerbia hagyományos ellenzéki pártjai több mint egy évtizeden át nem jutottak el: közvetlenül megtörte Aleksandar Vučić politikai monopóliumát.
Az eredményt ezért 14 évnyi SNS-uralomról tartott népszavazásként is érdemes értelmezni.
A választók jelentős része nyilvánvalóan nem pusztán egy jelöltcsoport vagy egy konkrét program mellett voksolt. Egy olyan kormányzati modell ellen szavazott, amely a személyre szabott politika, a hatalom rendkívüli koncentrációja, az intézmények és a média feletti politikai kontroll, valamint a mély társadalmi polarizáció szinonimájává vált. A diákmozgalomnak sikerült különböző elégedetlenségi formákat egyesítenie – az intézményi felelősségre vonás és a jogállamiság iránti igénytől kezdve a tágabb politikai változás követeléséig.
Az a tény, hogy egyetlen kis párt sem tudta átlépni a háromszázalékos választási küszöböt, még drámaibbá teszi az eredményt. Szerbia hagyományos pártrendszere gyakorlatilag eltűnt, és két nagy politikai erő közé szorult be: az Egyetemista Lista és az SNS közé.
Ez is jelzi, mekkora volt a földrengés.
Azok a pártok, amelyek évek óta állandó szereplői voltak Szerbia parlamenti életének, kikerültek a törvényhozásból. Ugyanakkor az Egyetemista Lista nemcsak a legnagyobb politikai erőként jelent meg, hanem annyi mandátumot szerzett, hogy egyedül is kormányozhat.
A régi kisebbségi politikai földrajz összeomlása
Legalább ilyen fontos jelzés érkezett Szerbia nemzeti kisebbségi közösségeitől is.
Csaknem másfél évtizeden át a kisebbségi pártok többsége Aleksandar Vučić legmegbízhatóbb politikai szövetségesei közé tartozott. A fő kivétel az albán politikai blokk volt, amely soha nem csatlakozott Vučić kormánykoalíciójához. A mostani választások azonban azt mutatják, hogy még ez a hagyományos politikai földrajz is súlyosan megbomlott.
Az SNS régi szövetségeseként ismert Vajdasági Magyar Szövetség (SVM) az öt potenciális parlamenti helyből mindössze hármat szerzett meg. Ez több mint puszta visszaesés a parlamenti képviseletben: jelentős hangulatváltást jelez a vajdasági magyar közösségen belül, és arra utal, hogy a magyar szavazók számottevő része inkább az Egyetemista Listát támogatta, nem pedig Vučić hagyományos partnerét.
Hasonló jelzés érkezett a bosnyák közösségből is. Mindössze két bosnyák képviselő jut be a parlamentbe – egyikük egy olyan politikai csoportból, amely korábban Vučićcsal működött együtt, másikuk pedig egy olyan mozgalomból, amely hagyományosan ellenzékben maradt. Itt is súlyosan megbomlott a korábbi politikai lojalitás mintázata.
Az új parlamentben két képviselője lesz az albán koalíciónak is, annak a politikai közösségnek, amely soha nem működött együtt Vučić kormányával.
A régi szövetségi rendszer így alapjaiban gyengült meg.
Vučić politikai rendszere évekig részben arra épült, hogy az SNS körül széles szövetségi hálót tudott kiépíteni – a kisebbségi pártoktól kezdve a kisebb koalíciós partnerekig. Ez a háló ma vagy teljesen eltűnt, vagy a minimálisra zsugorodott.
Belgrádtól Brüsszelig: a nemzetközi dimenzió
A politikai változás mértékét az első nemzetközi reakciók is tükrözték.
Az Egyetemista Lista gratulációkat kapott vezető európai politikusoktól, köztük Antonio Costától, az Európai Tanács elnökétől, Ursula von der Leyentől, az Európai Bizottság elnökétől és Marta Kostól, az uniós bővítésért felelős biztostól. Gratuláltak más európai politikusok is, köztük Magyar Péter, a magyar miniszterelnök.
Ezek a reakciók komoly politikai súllyal bírnak.
Brüsszel évek óta szoros figyelemmel kíséri Szerbia belpolitikai folyamatait, különösen a jogállamisággal, az intézmények működésével, a választási feltételekkel, valamint a kormány, az ellenzék és a civil társadalom viszonyával kapcsolatos kérdéseket. Az a tény, hogy magas rangú európai tisztségviselők is gratuláltak a győztesnek, fontos jelzés: az Egyetemista Lista győzelmét az Európai Unióval ápolt kapcsolatokban megnyíló új politikai fejezet lehetőségeként értelmezik.
Magyar Péter reakciója különösen szimbolikus. Magyarország az Európai Unión belül Orbán Viktor kormányzása alatt Aleksandar Vučić egyik legközelebbi politikai szövetségese volt, Orbán pedig maga is áprilisban vereséget szenvedett Magyarországon. A megváltozott szerbiai politikai valóság ezért nemcsak Belgrád és Budapest viszonyára lehet hatással, hanem a szélesebb regionális politikai egyensúlyra is.
Más szóval, a választási eredmény már túllépett azon, hogy pusztán belgrádi belügy legyen. Egyértelműen európai dimenziót kapott.
Vučić az orosz szankciókra és a befektetők bizonytalanságára figyelmeztet
Aleksandar Vučić első reakciója az eredményre szintén a kormányváltás lehetséges geopolitikai és gazdasági következményeire irányította a figyelmet.
Vučić közölte: arra számít, hogy Szerbia az új vezetés alatt szankciókat vezet be Oroszország ellen. Egy ilyen lépés jelentős külpolitikai irányváltást jelentene Szerbia számára, amely eddig szoros politikai, gazdasági és történelmi kapcsolatokat ápolt Moszkvával, miközben párhuzamosan az uniós tagságot is célként tűzte ki.
A leköszönő államfő arra is figyelmeztetett, hogy a választási eredmény kedvezőtlen üzenetet küldhet a befektetőknek.
Ez a figyelmeztetés azért is fontos, mert a külföldi tőke bevonzása Vučić gazdaságpolitikájának egyik központi pillére volt. Hatalma évei alatt a kormány rendre úgy mutatta be Szerbiát, mint stabil és egyre vonzóbb célpontot a külföldi vállalatok és befektetők számára. Egy teljesen új politikai garnitúra hatalomra kerülése ezért kérdéseket vethet fel a befektetőkben a politikai stabilitásról, a gazdaságpolitikáról, a szabályozási környezetről és Szerbia jövőbeli külpolitikai irányairól.
Ugyanakkor az Egyetemista Lista olyan gazdaságot vesz át, amely mélyen integrálódott az európai piacba és a nemzetközi befektetési áramlatokba. A kihívás az lesz, hogy bebizonyítsa: a politikai változás nem jelent gazdasági instabilitást.
Mozgalom, amelyre most a kormányzás terhe nehezedik
Az Egyetemista Lista mögött állók számára a választás jelentősége azonban jóval túlmutat azon, hogy egyik kormányt a másik váltja.
Dejan Šoškić, a Közgazdasági Kar professzora, az Egyetemista Listához kötődő egyik ismert közéleti szereplő kifejezetten történelmi jelentőségűnek nevezte az eredményt.
„Büszke vagyok a diákokra, akik eljuttattak bennünket ebbe a történelmi helyzetbe, amelyben Szerbia felszabadult, amelyben Szerbia ismét esélyt kap arra, hogy demokratikus és szabad társadalommá váljon” – fogalmazott Šoškić.
Nyilatkozata jól megragadja, milyen tágabb jelentést tulajdonít az új kormányzati tábor a választásnak.
A „Egyetemista Lista – A diákok győznek” jelöltje, az akadémikus és professzor Radomir Saičić az eredmény kihirdetése után úgy fogalmazott: Szerbia polgárai bátorságot és változási szándékot mutattak, és hangsúlyozta, hogy „holnap kezdődik az érdemi munka és egy új Szerbia felépítése”.
Választást nyerni az egyik dolog, egy országot irányítani a másik.
Az Egyetemista Lista előtt most az a jóval nehezebb feladat áll, hogy a tiltakozó mozgalmat működőképes politikai berendezkedéssé alakítsa. Kormányt kell alakítania, újjá kell építenie az intézményeket, fel kell építenie saját politikai struktúráit, és ki kell dolgoznia gazdasági, külpolitikai, uniós csatlakozási, társadalompolitikai és jogállamisági programját.
Győzelme történelmi. De a történelmi győzelmek gyakran a legnehezebb szakasz kezdetét jelzik.
Az SNS számára mindeközben ez jóval több annál, mint hogy elveszít egy kormányt.
2012 óta most először kell úgy működnie, hogy nem kontrollálja az állami apparátust, és nem élvezheti azt a politikai kiváltságot, hogy Szerbia politikai életét önmaga köré szervezheti. Ez lesz az első valódi próba arra nézve, mennyire erős az SNS mint politikai szervezet akkor, amikor már nem az övé a végrehajtó hatalom, és amikor Aleksandar Vučić már nincs a kormányzás középpontjában.
A politikai következmények jóval túlmutathatnak a puszta parlamenti számtanon.
Évekig egyetlen meghatározó kérdés köré szerveződött a szerb politika: meg tudja-e valaki kérdőjelezni Vučić hatalmát.
Most megszületett a válasz.
Meg tudja.
És az az erő, amely ezt véghez vitte, nem a bejáratott ellenzéki pártok közül került ki, hanem egy olyan diákmozgalomból, amely még nemrég is a hagyományos politikai rendszeren kívül létezett.
Ez adja igazán e választás jelentőségét.
A hagyományos ellenzék gyakorlatilag eltűnt a parlamentből. Azok a kisebbségi pártok, amelyek egykor Vučić politikai hátországának részét képezték, vesztettek befolyásukból. Az SNS csaknem 14 év megszakítatlan dominancia után az ellenzékbe szorult.