A ma ünnepelt Szent Ferenc a béke és a diplomácia alakja. Halála nyolcszázadik évfordulója és az október 4-i nemzeti ünnep kapcsán az Euronews felidézi az egyiptomi szultánnal való találkozását, és hogy karizmája ma is mennyit taníthat nekünk.
2026-ban október 4-e, a Szent Ferenc napja, amely immár nemzeti ünnep, országos ünneppé vált. Assisiben ezekben a napokban az ünnepségek a csúcspontjukhoz érkeznek, középpontjukban a felső bazilikával. Október 3-án, szombaton 23:59-kor ünnepi harangszó jelzi majd a megemlékezések tényleges kezdetét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ettől az évtől kezdve október 4-e ismét nemzeti ünnep, amely a béke, testvériség, szolidaritás és a környezet iránti tisztelet egyetemes értékeit hivatott ünnepelni, amelyeket éppen Assisi Szent Ferenc testesít meg.
Vasárnap, az első, a szentnek szentelt nemzeti ünnepen a köztársasági elnök, Sergio Mattarella és a világ számos nagykövete is részt vesz a ceremónián, mert ahogy az Euronewsnak fra Giulio Cesareo, az assisi Szent Konvent kommunikációs irodájának igazgatója fogalmaz: „Ferenc nemcsak Olaszország ajándéka, hanem az egész világé.”
Ki volt Assisi Szent Ferenc, és miért ilyen erős még mindig a vonzereje, 800 évvel halála után?
A hagyomány többféle Ferencet őrzött meg számunkra, akik valamilyen módon ma is párbeszédet folytatnak a világgal. Erről beszél az Euronewsnak Antonio Musarra professzor, a római La Sapienza egyetem középkortörténész oktatója, a Harvard fellowja, aki nemrég megjelentette A világ Assisi Szent Ferenc szemével (Il Mulino, 2026) (forrás: olasz) című kötetét:
„Ferencet a történelem során teljesen eltérő módokon olvasták újra. Már a saját korában, az 1200-as években is egymásra rakódtak a különböző életrajzok és legendás elbeszélések, amelyek mind másként rajzolják meg alakját. Az a Ferenc azonban, akit ma ismerünk, akit mi örököltünk, az, aki az első világháború után kezd kirajzolódni: ő a béke Ference, a diplomácia Ference, az a Ferenc, aki a viszálykodó feleket próbálja kibékíteni.”
Arra a kérdésre, mi teszi ma időszerűvé a szentet, és mit taníthatna a mai világnak, a professzor nem habozik: a szent modus operandiját, vagyis a „stílusát”. „Az a stílus, amely a Mediterráneummal, más kultúrákkal, a mással való kapcsolatában érhető tetten a legjobban” – teszi hozzá a professzor.
Két példát is említ: „A másság az otthonában, például a leprás, akivel való találkozásból fakad a megtérése, és a vallási másság, mint amikor találkozott a szultánnal.” Ezt a találkozást választja ki Giotto is a Szent Ferenc életét bemutató freskóciklusban, amellyel a 13. század végén kifesti az assisi felső bazilika egyetlen hajójának alsó részét.
Miért olyan meghatározó Assisi Szent Ferenc és a szultán, Szaladin unokaöccsének találkozása?
Assisi Szent Ferenc és az egyiptomi szultán, al-Malik al-Kamil találkozása az ötödik keresztes hadjárat idején, az egyiptomi Damiettában zajlott le. Olyan eseményről van szó, amelyből ma is sokat tanulhatunk.
Ahogy az Euronewsnak elmondja Paolo Nicelli atya, a milánói Katolikus Egyetem teológiaprofesszora, az iszlám és a modernitás kapcsolatának szakértője: „Damietta egy kikötő, egy jelentős kereskedelmi központ, amely a keresztények és a muszlimok számára egyaránt fontos, így a konfliktus nem vallási, hanem egyértelműen gazdasági és katonai jellegű.”
És folytatja: „Az egyik oldalon ott van Ferenc, egy mélyen spirituális ember, a másikon egy államférfi, ahogyan az az iszlám világban szokásos.” Szent Ferenc hívő ember, aki elhagyja a keresztesek táborát, és átkel az ellenséges vonalakon, meggyőződése ugyanis, hogy sikerül majd megtérítenie Szaladin unokaöccsét.
A megtérés végül elmarad, de Ferencet a szultán tisztelettel fogadta. A legendás hagyomány beszámol az úgynevezett „tűzpróbáról” is, amikor Ferenc késznek mutatkozott arra, hogy a lángok közé lépve bizonyítsa hite igaz voltát. A szultán visszautasította a kihívást, de mélyen megérintette Assisi szegénykének bátorsága.
A szó erejére, nem pedig a fegyverekre épülő találkozás az iszlám egyik képviselőjével a későbbi évszázadokban a béke és a vallásközi párbeszéd modelljévé vált.
„A irgalmasság és megbocsátás példája” – mondja Nicelli. „Olyan megbocsátásé, amelyre ma még inkább szükség van, különösen egy olyan globalizált társadalomban, mint a miénk. Ebben az értelemben Ferenc példája kétségkívül szembemegy a korral, hiszen pontosan az ellentéte mindannak, ami ma értéknek számít: törtetés, individualizmus, önzés, önmagunk körül forgás, önmagunk dicsőítése és így tovább.”
Talán ezért is van az, hogy alakját 800 évvel halála után ma is ennyire ünneplik, és ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanak neki.