A németországi Rajna folyó vízszintje az elhúzódó aszály miatt rendkívül alacsonyra süllyedt, ami hatással van a nyugat-európai vízi útvonal belvízi hajózására.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A németországi Kaub fölött készült légi felvételeken jól látszik, hogy a folyó a vízhiány miatt jelentősen összeszűkült, a meder egyes részei pedig szabadon láthatóvá váltak.
A Rajna Európa egyik legfontosabb belvízi útvonala és meghatározó áruszállítási útvonal. A rendkívül alacsony vízállás megnehezíti a hajózást, és korlátozza, mennyi rakományt vihetnek a teherhajók.
A mostani helyzet egy Nyugat-Európán végigsöprő, rekorddöntő szélsőséges időjárási hullám közepén alakult ki, ahol a tartós szárazság tovább csökkenti a folyók vízszintjét.
A Rajna apadása nem elszigetelt jelenség
Európa több nagy folyóján egyszerre okoz rendkívül alacsony vízállást a hosszan tartó csapadékhiány és a nyári hőség. A Copernicus adatai szerint már tavasszal az átlagosnál kisebb vízhozamot mértek Közép- és Kelet-Európa jelentős részén, köztük a Rajna és a Duna vízgyűjtőjén is. A helyzet nyárra tovább romlott, és mára mindkét folyón a hajózást, az ipart és az energiatermelést is közvetlenül érintő problémává vált.
A két folyó természetesen nem függ közvetlenül egymástól, de vízjárásukat részben ugyanazok az időjárási folyamatok alakítják. A Rajna és a Duna felső szakaszának vízellátásában egyaránt fontos szerepe van az Alpoknak, miközben a közép-európai csapadékhiány és a tartósan magas hőmérséklet egyszerre csökkenti a folyók utánpótlását és növeli a párolgást. Emiatt ugyanaz a száraz periódus Németországban, Ausztriában, Magyarországon, Szerbiában és Romániában is megjelenhet alacsony folyóvízszintek formájában.
A következmények azonban eltérő módon jelentkeznek. A Rajna mindenekelőtt Nyugat-Európa egyik legfontosabb ipari szállítási útvonala, ezért az alacsony vízállás azonnal drágítja a német vegyipar, acélipar és energiatermelés logisztikáját. A kritikus kaubi szakaszon a hajók merülése annyira korlátozottá vált, hogy egyes uszályok csak rakodókapacitásuk töredékét használhatják ki. Egy nagy folyami teherhajó rakományának kiváltásához akár több mint száz teherautóra is szükség lehet, ezért a vasúti és közúti átterelés jelentősen növeli a költségeket.
A Dunán ennél is összetettebb a kép. A folyó egyszerre fontos közlekedési folyosó, mezőgazdasági vízforrás és energiatermelési infrastruktúra. Romániában júliusban a Duna vízhozama az országba belépő szakaszon másodpercenként mintegy 1700 köbméterre esett, miközben a júliusi sokéves átlag 4700 köbméter körül van. Az alacsony vízállás már ekkor korlátozta az öntözést, a hajózást és a turizmust.
Magyarországon az idei helyzet különösen látványosan mutatta meg, hogy a Duna nem egyszerűen egy folyó, hanem az ország egyik stratégiai infrastruktúrája. A rendkívül alacsony vízállás miatt jelentősen vissza kellett fogni a paksi atomerőmű teljesítményét, mivel annak hűtése közvetlenül a Dunától függ. Romániában hasonló problémák jelentkeztek a cernavodăi atomerőműnél, Szerbiában pedig a vízerőművek termelését vetette vissza a csökkenő vízhozam.
A Rajna és a Duna együttes apadása ezért túlmutat a látványos kiszáradt folyómedreken és előbukkanó homokpadokon. A két folyó együtt jól mutatja, milyen sérülékeny maradt Európa gazdasága a természetes vízi útvonalak állapotával szemben. Az európai ipar az elmúlt évszázadokban részben éppen azért települt nagy folyók mellé, mert azok olcsó szállítási útvonalat, vizet és energiát biztosítottak. Ami egykor földrajzi előnyt jelentett, tartós vízhiány esetén egyre inkább kockázati tényezővé válhat.
A probléma ráadásul nem oldható meg egyszerűen azzal, hogy több árut terelnek vasútra vagy közútra. A Rajna és a Duna olyan árumennyiségeket mozgat, amelyeket a szárazföldi infrastruktúra csak jelentős többletköltséggel képes átvenni. A folyók alacsony vízállása ezért közvetve az ipari termelésben, az energiaárakban, a mezőgazdaságban és végül a fogyasztói árakban is megjelenhet. A mostani helyzet így már nem pusztán időjárási különlegesség, hanem egyre inkább annak próbája, hogy Európa infrastruktúrája mennyire képes alkalmazkodni a gyakoribb és hosszabb száraz időszakokhoz.
