Bő egy órán át mintegy harminc énekes követte Anna Maria Gutschi tanárnőt Graz Kaiser-Franz-Josef-Kai nevű mélygarázsában, fokozatosan haladva a legmélyebb szint felé, hogy megtalálják a leggazdagabb hangzást. Ott az akusztika különösen erősnek bizonyult. Gutschi szerint a széles folyosók és a fényvisszaverő falak olyan visszhangot hoztak létre, mint amilyen a magas hegyekben hallható.
A földalatti helyszín szokatlan választ ad Graz földrajzi adottságaira. A város nem az Alpok magas csúcsain helyezkedik el, hanem egy tágas, viszonylag sík medencében fekszik, amelyet dombok és alacsony hegyláncok öveznek keleti peremükön.
A kurzushoz nem volt szükség előzetes zenei képzettségre, így a teljesen kezdők és a gyakorlott énekesek együtt vehettek részt rajta. A Stájer Népdal Szövetség csatornákban és benzinkutaknál is tartott már foglalkozásokat, a váratlan helyszínek sajátos akusztikáját kihasználva arra, hogy a jódlit új közönségeknek mutassa be.
A gyakorlat alpesi közösségekben alakult ki, ahol a pásztorok és földművesek a völgyeken át és a hegyi legelők között való kommunikációra használták. Miután népzenévé fejlődött, a jódli eljutott kórusokhoz, fesztiválokra és zeneiskolákba, és helyet talált magának a városi élet rendhagyó helyszínein, például a mélygarázsokban is.