A digitális függőség miatti aggodalmak gyorsan nőnek, ezért az Európai Bizottság 2028 közepéig működőképessé váló „szuverén” MI-infrastruktúrát épít.
Az Európai Bizottság pályázati felhívást tett közzé legfeljebb hét európai MI-gigagyár közpénzekből történő finanszírozására, miközben Brüsszel versenyt fut az idővel, hogy szuverén infrastruktúrát építsen a fejlett mesterségesintelligencia-modellek betanításához, és felzárkózzon a globális technológiai versenytársakhoz.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az MI-gigagyárak olyan nagyszabású számítási létesítmények, amelyeket csúcstechnológiás, erősen specializált chipekkel szerelnek fel, és amelyek célja a mesterségesintelligencia-technológiák következő generációjának, különösen a legfejlettebb nagy nyelvi modelleknek a betanítása, amelyekhez adatok ezermilliárdjainak feldolgozására van szükség.
A lépés egy átfogóbb, a technológiai szuverenitást célzó stratégia része, amelynek célja, hogy csökkentse az EU függését a felhőszolgáltatások és chipek külföldi beszállítóitól.
A mind erősebb modellek felépítéséért zajló globális verseny, amely gazdasági és katonai áttöréseket ígér, párhuzamos hajszát indított el az őket kiszolgáló infrastruktúra kiépítésére. Az Egyesült Államokban és Kínában már javában zajlanak hatalmas adatközpont-projektek.
Válaszként Ursula von der Leyen bizottsági elnök 2025 februárjában, a párizsi AI Action Summiton jelentette be az európai MI-gigagyárak létrehozásának tervét, azzal az ambícióval, hogy megismételje a genfi CERN laboratórium sikerét.
Azóta a kezdeményezés jelentős iparági érdeklődést váltott ki, 76 lehetséges konzorcium jelezte előzetes szándékát projektjavaslat benyújtására.
A magánszektor étvágyának kielégítése és az infrastruktúra ésszerű földrajzi elosztásának biztosítása érdekében a Bizottság eredetileg négy-öt gigagyárra vonatkozó terveit legfeljebb hétre bővítette.
Ugyanakkor a Bizottságot bírálatok érik a kezdeményezés többszöri halasztása miatt, ami olyan tempóra lassítja Európát, amely aláássa a felzárkózás sürgősségéről szóló, az USA-val és Kínával szembeni retorikáját.
A közbeszerzési eljárást már két egymást követő szakaszra osztották, lépcsőzetes megközelítéssel, amelynek célja, hogy a következő hat és fél évben fokozatosan építse fel a kapacitást.
A szakaszolás fő oka a rendelkezésre álló források hiánya. Noha a Bizottság kezdetben egy 20 milliárd eurós gigagyár-alap mellett látszott elköteleződni, pénzügyi vállalásait fokozatosan visszavette.
A projekt közpénzből finanszírozott részét a teljes beruházás mintegy harmadára csökkentették, a fennmaradó kétharmadot a magánszektor biztosítja. Az EU által állt harmadnak is csak a felét adja Brüsszel, a többit a kezdeményezést támogató uniós országok nyújtják.
Ennek eredményeként Brüsszel mintegy 5 milliárd euróval járul hozzá, amit további 5 milliárd euró egészít ki az európai kormányoktól, valamint hozzávetőleg 20 milliárd eurónyi magánberuházás.
A jelenlegi költségvetés keretei között Brüsszel azonban csak 1 milliárd euróra tud kötelezettséget vállalni, a fennmaradó összeget a következő többéves pénzügyi kerettől (MFF) várják, amely maga is még mozgó célpont, mivel továbbra is heves viták tárgya a tagállamok között.
„Nem előzhetjük meg a következő MFF-ről szóló döntéseket. Azt a legjobb becslést adtuk önöknek, hogy mennyi pénz állhat majd rendelkezésünkre a következő MFF-ből ahhoz, hogy támogatni tudjuk a második fázist” – mondta egy magas rangú bizottsági tisztviselő.
A közpénzből nyújtott hozzájárulásért cserébe az EU és a támogató tagállamok arányos részben hozzáférést kapnak a számítási kapacitáshoz, amelyet saját belátásuk szerint oszthatnak ki közprojekteknek, kutatóközpontoknak és MI-laboroknak.
Minden működési költség a részt vevő magánszereplőket terheli, az uniós tisztviselők pedig ragaszkodnak ahhoz, hogy a projektek pénzügyileg fenntarthatók legyenek saját kereskedelmi szolgáltatásaik fejlesztésével, tekintettel arra, hogy az MI-számítási kapacitáshoz való hozzáférés továbbra is szűkös és értékes.
A hasonló léptékű infrastruktúra-projektek korábban is bírálatokat váltottak ki, mivel hajlamosak a leggazdagabb tagállamokat előnyben részesíteni.
Tíz ország jelezte, hogy szívesen adna otthont egy gigagyárnak: Németország, Olaszország, Franciaország, Lengyelország, Csehország, Dánia, Finnország, Görögország, Portugália és Spanyolország. Lehetséges egy- és többországos konzorcium is, Párizs pedig már jelezte (forrás: angol), hogy egyedül kíván pályázni.
Egy másik visszatérő kritika, hogy miközben a gigagyárak célja az európai, szuverén infrastruktúra megteremtése, az EU továbbra is nagymértékben függ a speciális MI-chipek külföldi beszállítóitól.
Ennek részeként a Bizottság három chipgyártóval, az Nvidiával, az AMD-vel és a Qualcommmal írt alá szándéknyilatkozatot. A pályázatok értékelésének kritériumai között olyan intézkedések is szerepelnek, amelyek a beszállítói függőség kialakulásának elkerülését szolgálják.
„Nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy Európa kapacitását szeretnénk felépíteni, ugyanakkor el kell ismernünk, hogy már most is szeretnénk bizonyos MI-tevékenységeket folytatni. Tehát arról van szó, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt” – mondta egy magas rangú uniós tisztviselő.
A nyertes projektek várhatóan 2027 elején kezdik meg a gigagyárak fizikai építését, az üzemek pedig 2028 közepére válhatnak működőképessé.