Minden tavasszal gólyák lepik el Cigoc háztetőit, ezt a horvát falut, ahol annyira közel élnek a madarakhoz, hogy a helyiek családtagként tekintenek rájuk.
A horvátországi Cigoc faluban a gólyák nem pusztán látogatók, hanem állandó lakók. Minden tavasszal Afrikából térnek vissza a fehér gólyák, hogy fészket rakjanak a falu hagyományos faházainak tetején, mégpedig olyan számban, hogy rendszeresen felülmúlják a lakosok létszámát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
E jelenségnek köszönhetően Cigoc megkapta Európa első „Gólyafaluja” címet, amelyet immár 32 éve visel. A kontinens nagy részével ellentétben, ahol a gólyák általában fákon, sziklákon vagy a tengerpart közelében fészkelnek, itt közvetlenül a falusi élet részeként telepedtek meg.
„Itt a gólyák az istállók és házak tetején építik fészkeiket, szemben Európa más részeivel, ahol többnyire tölgyerdőkben, sziklákon, a tenger fölött találhatók” – mondja Davor Anzil, a cigoci információs központ munkatársa. „Itt szoros kapcsolatban, együttélésben élnek az emberekkel.”
Madarakat tápláló vizes élőhely
Cigoc a Lonjsko Polje natúrparkban fekszik, nagyjából 90 kilométerre délkeletre Zágrábtól, Horvátország legnagyobb védett vizes élőhelyén. A park gazdag ökoszisztémája mintegy 250 madárfajt tart fenn – ez több mint kétharmada az eddig Horvátországban megfigyelt madárfajoknak –, köztük a fehér és a fekete gólyának is.
Az élelem bősége szorosan összefügg a gólyák költési sikerével. A közeli vizes élőhelyek bőségesen biztosítanak békákat, halakat, kígyókat és rovarokat, így a cigoci párok egy fészekben átlagosan három–négy fiókát nevelnek fel – nagyjából a kétszeresét az európai átlagnak, amely egy–két fióka.
Kevesebb ember, kevesebb gólya
Ahogy Cigoc lakossága elöregszik, és a fiatalok a városokba költöznek, a fészkelő gólyák száma is visszaesett, mivel a korábban táplálkozóterületként használt földeket már nem művelik.
Ennek ellenére a faluban maradtak nem tervezik, hogy bolygatnák tollas szomszédaikat. „A gólyák már előttem is itt voltak, és el sem tudom képzelni, hogy valaha is elvegyem a fészküket, vagy elüldözzem őket, amikor újra meg újra visszatérnek ide” – mondja Marijan Belosevic nyugdíjas. „Ez az ő szokásuk, én pedig nagy tisztelettel viseltetek a természet iránt.”
Cigoc „Gólyafalu” státusza továbbra is a helyiek büszkeségének forrása – és emlékeztető arra, hogy Horvátország ezen szegletében az emberek és a madarak megtanultak egy fedél alatt élni.