Űrügynökség: hatnapos április eleji indítási ablak, lemaradás esetén kényszerpihenő április 30-ig vagy május elejéig
A NASA a javítások újabb köre után engedélyezte, hogy Holdrakétája áprilisban, négy űrhajóssal a fedélzetén elindulhasson.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A 98 méter magas rakéta a jövő héten gördül ki a hangárból, és vissza a floridai Kennedy Űrközpont indítóállására, ami már április 1-jén indítási kísérlethez vezethet. Ez lenne az emberiség első Hold-utazása több mint 50 év után.
Az Artemis–2 személyzetének már az év elején el kellett volna indulnia egy Hold körüli repülésre, de az űrkilövő rendszer (Space Launch System) rakétával kapcsolatos üzemanyag-szivárgások és egyéb problémák ezt megakadályozták.
Bár a NASA-nak februárban a kilövőálláson sikerült megszüntetnie a hidrogénüzemanyag-szivárgásokat, egy héliumáramlási hiba miatt a rakétát vissza kellett vinni a jármű-összeszerelő csarnokba javításra, ami áprilisra tolta a küldetést.
Az űrügynökségnek április elején hatnapos indítási ablaka van. Ha ezt az alkalmat elszalasztja, legközelebb április 30-án vagy május elején próbálkozhat.
„Tesztrepülésről van szó, és nem kockázatmentes, de a csapatunk és a hardverünk készen áll” – mondta Lori Glaze, a NASA Exploration Systems Development Mission Directorate (ESDMD) helyettes főigazgatója a kétnapos repülésre való felkészültségi felülvizsgálat végén.
Glaze és más NASA-tisztviselők nem közölték a küldetésre vonatkozó kockázati valószínűségeket.
A tapasztalatok szerint egy új rakéta sikerének esélye 50 százalék – mondta John Honeycutt, a küldetésirányító csapat vezetője.
Olyan nagy az időbeli szakadék az egyetlen korábbi Space Launch System-indítás óta – amely több mint három éve, személyzet nélkül zajlott –, hogy gyakorlatilag nehéz értelmezni bármilyen kockázatbecslési számot – tette hozzá Honeycutt.
„Nem ez az első repülés” – mondta Glaze. – „De még nem alakult ki rendszeres ütemezésünk, ezért a kockázat egyértelműen jóval nagyobb, mint egy olyan repülőrendszer esetében, amely folyamatosan használatban van.”
A múlt hónap végén a NASA új igazgatója, Jared Isaacman jelentős átalakítást jelentett be az Artemis-programban, hogy felgyorsítsa az ütemet, és ezzel csökkentse a kockázatot.
Mivel elégedetlen volt a lassú haladással és a holdküldetések közötti hosszú szünetekkel, jövő évre beiktatott egy plusz gyakorlórepülést Föld körüli pályán. Ez lett az új Artemis–3, míg a két űrhajós holdraszállása az Artemis–4 küldetésre tolódott. Isaacman célja, hogy 2028-ban egy, sőt akár két holdraszállás is megvalósuljon.
Közben a NASA főfelügyelői hivatala e heti auditjelentésében arra figyelmeztetett, hogy az ügynökségnek még mindig nincs egyértelmű mentési stratégiája a holdi személyzetek számára.
A jelentés szerint a Hold déli pólusának közelében történő leszállás kockázatosabb lenne, mint az Apollo-űrhajósok egyenlítőhöz közeli célterületei, a sarkvidéki, tagolt felszín miatt.
A jelentés szerint az első néhány Artemis-holdraszállás során a legénység esetleges elvesztéséhez leginkább a holdkompok járulhatnak hozzá. A NASA által elfogadott „legénységvesztési” kockázati küszöböt holdi műveleteknél 1 a 40-hez, az Artemis-küldetések egészére nézve pedig 1 a 30-hoz arányban határozza meg.
A NASA megbízásából az űrhajósokat szállító holdkompok fejlesztésén dolgozó Elon Musk-féle SpaceX és Jeff Bezos Blue Originje felgyorsította a munkát, hogy tartani tudja az új, 2028-as céldátumot. A főfelügyelői hivatal szerint azonban számos műszaki kihívás maradt, köztük a leszállóegységek Föld körüli pályán történő újratankolása, mielőtt útnak indulnának a Hold felé.
Az Apollo-program idején a NASA 24 űrhajóst küldött a Holdhoz, közülük 12-en szálltak le a felszínére. A holdutazások közül mindegyik teljesítette fő célkitűzéseit, egyet kivéve: az Apollo–13-at. A program az Apollo–17 küldetéssel, 1972-ben zárult.