A gőzmozdonyok ma már kizárólag turisztikai látványosságként közlekednek nyaranta Realp és Oberwald állomások között.
A vasútbarátok ezen a hétvégén egy történelmi svájci vasútvonal 100. évfordulóját ünneplik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Nosztalgia-gőzmozdonyok szállítják majd a turistákat a lenyűgöző alpesi tájakon keresztül az ünnepség részeként.
A 2 431 méteres magasságban fekvő Furka-hágó Svájc egyik legmagasabb alpesi hágója, amely híres hajtűkanyarjairól, amelyek az 1964-es „Goldfinger” című James Bond-filmben is feltűntek.
Már jóval azelőtt, hogy Sean Connery 007-es ügynökként egy életveszélyes autós üldözés jelenetét forgatta volna itt, 1926. július 3-án egy gőzvonat először tette meg megszakítás nélkül a meredek, kanyargós útvonalat, ezzel évtizedekre létrehozva a létfontosságú vasúti összeköttetést Uri és Valais régiói között Közép-Svájcban.
Nosztalgiakocsik és alpesi panoráma
Az 1980-as évek elején egy, az Alpok lábánál épült alagút elterelte a vasúti forgalmat, és bezárásra ítélte a történelmi hegyi útvonalat, egészen addig, amíg önkéntesek a segítségére nem siettek.
A vasút „úttörőinek” becézett több száz önkéntes órákat töltött a történelmi sínek és vonatok helyreállításával, karbantartásával és üzemeltetésével, hogy azok ma is úgy működjenek, mint egy évszázaddal ezelőtt.
A vonal első szakaszát 1992-ben nyitották meg újra nosztalgiavasútként, a teljes, 18 kilométeres pályát pedig 2010-re adták át.
A gőzvonatok ma már kizárólag turisztikai látványosságként közlekednek nyaranta Realp és Oberwald állomások között, ahol a látogatók nosztalgiakocsikba szállhatnak, és gyönyörködhetnek a folyók, alpesi rétek és buja zöld legelők látványában, amelyeken még itt-ott hófoltok is megmaradnak.
A turisták múlt hónapban élvezték az utazást a német nyelvű régióban a „dampflokomotive”-nak nevezett gőzmozdonnyal. Az egyik utas, Stephan Willareth „csodálatosnak” nevezte az élményt, míg Kurt Guldemann, a svájci vasutak egykori dolgozója a gépek történetét méltatta.
„Mint egy élő gép”
Bernhard Lang, a sok lelkes önkéntes egyike, aki a nosztalgia-gőzmozdonyokat vezeti, azt mondta, évekig tart, mire valaki igazán elsajátítja a szakmát.
„Olyasmi, mint egy élő gép, ezért rá kell érezni” – mondta. „Érezni kell, hogyan viselkedik, hogyan mozog, milyen az illata, a hangja.”
Jacob Kallert, a 21 éves német közlekedésmérnök-hallgató, a legfiatalabb vonatvezető szerint fontos, hogy az ember hallgasson a mozdonyokra.
„Minden hangot meghall az ember, azonnal tudja, hogy minden rendben van-e” – mondta. „Szinte pontosan át lehet érezni, milyen volt akkor, és milyen most.”
Az önkéntes Sergio Rovelli szerint mindenki, aki egyszer ide szenteli az idejét, rákap az ízére.
„Németül azt mondjuk, hogy aki itt dolgozik, azt elkapja a ‘Furka-vírus’, a ‘Furka-betegség’” – tréfálkozott. „Ha egyszer eljön ide az ember, megszereti, és itt marad.”
Az egyirányú jegyek ára 46 svájci franknál (50 eurónál) kezdődik az alig két és fél órás utazásért. Az évfordulós ünnepség pénteken kezdődött, és egész hétvégén tart.