HIRDETÉSIvanovka faluja autóval négy órára van Bakutól. Az itt élők molokánusoknak nevezik magukat, oroszul beszélnek, megtartották a kolhozt és régimódi kemencékben készítik az ételt.
1834-ben itt építették az első orosz házakat. Molokánus hívők telepedtek le itt, akiket azért üldöztek el Oroszországból, mert nem akarták az ortodox egyház szabályait követni. Leszármazottaik még mindig oroszul beszélnek és a őseik hitét követik.
- Nem fogadták el az ikonokat, csak közvetlenül a szentséges istenhez voltak hajlandók imádkozni – mesélte az Euronews riporterének a nyolcvanhat éves Matvei Ermolov. Katalin elrendelte, hogy száműzzék a molokánusokat, így kezdődött minden. Ők pedig szétszóródtak a világban.
A molokánusok imaháuzában se ikonok, se gyertyák nincsenek – ahogy papok sem.
Az idősek ülnek középen, ezt a részt karzatnak nevezik. Az öregek irányítják a falu spirituális életét, életvezetési tanácsokat adnak – például próbálják lebeszélni a válásról a házaspárokat, eltanácsolni a fiatalokat az alkoholfogyasztástól.
- Ha valamilyen megoldandó kérdés merül fel, akkor mi, a férfiak itt maradunk a szertartás után és gondolkodunk azon, hogyan lehetne megoldani – magyarázta Matvei Ermolov.
Ivanovkán majdnem minden házban van ilyen régi orosz kemence. Nem használják minden nap, mint régen, csak különleges alkalmakkor. Valentina Szerebrjennyikovának ma van a születésnapja, ezért a molokánusok által hozott hagyományos ételt készíti, a lapsát. Ami magyarul annyit tesz: tészta.
- Nincs se húsvét, se házasság, se még temetés se lapsa nélkül. Ha nincs lapsa, akkor az nem is igazi lakoma – mondta a középkorú asszony.
Az ivanovkai kolhoz a legjobban működő ilyen szövetkezet volt a Szovjetunióban, ezért a helyiek külön engedélyt kértek, hogy fennmaradhasson. A földeket ma is közösen művelik – a helyiek el se tudják képzelni, hogy szétosszák, és magánkézbe kerüljön.
- Ezek a földek mind Ivanovkához tartoznak – mmutatott körül Ivan Novoszelcev méhész, aki a nyugdíjba vonulásáig a kolhozban dolgozott. – Amikor az őseink idejöttek, fák álltak itt mindenütt, és a puszta kezükkel döntötték ki őket. Amit itt lát, az apáink és nagyapáink munkájának az eredménye.
Ivanovka nyitott falu. John Howarth például brit – először egynapos látogatásra érkezett, és úgy döntött, örökre itt marad. Feleségével, Tatjánával egy kis fogadót nyitottak. A vendégeknek a kertben termett zöldséget szolgálnak fel, a kacsa és a tojás a szomszédoktól származik.
- Sokan jönnek erre a selyemutat követve, vagy Európa felől, vagy kelet felől. Mind keresztüljönnek Ivanovkán, és betérnek hozzánk, így mindenféle nemzet tagjai megfordulnak nálunk – mondta az Euronews-nak Howarth.
John kedvenc szomszédai, Anasztaszja és Vaszilij Kojlovcev szívesen megmutatták nekünk, hogyan élnek. Mintha egy időgépbe kerültünk volna, amely visszavitt minket abba az időbe, amikor a molokánusok megérkeztek ide.
- Ez a menyasszonyi ládám 1955-ből – mutatott egy pozdorja ládára Anasztaszja – ebben van a hozományom. Tizenhét éves voltam, akkor készítettem ezt a hímzést, közvetlenül azelőtt, hogy férjhez mentem volna.
Azóta is boldogan élnek, míg meg nem halnak. Anasztaszja és Vaszilij az ötvennyolcadik házassági évfordulójukat ünnepelték nemrég, és abban reménykednek, hogy Ivanovka mindig ugyanilyen marad.