HIRDETÉSAz azerbajdzsáni hegyvidék kisvárosa messzeföldön híres selyemiparáról, káprázatosan részletgazdag káni palotájáról és olajfürdőiről. Shekibe kalauzol az azerbajdzsáni életet bemutató sorozatunk hamradik része.
A település évszázadokon át a selyem út egyik állomása volt a kereskedők számára. Ma is nyüzsgő piaci élet zajlik Shekiben, a környező falvakból sereglenek ide buzgó árusok és a vásárlók.
Azerbajdzsán határain is túl, messzeföldön híres a helyi selyemipar. A kézi csomózású szőnyegeket rendelésre készítik. A selyemszálak csomózásával két centimétert halad egy nap egy asszony. Akár több száz évig is szép marad egy ilyen szőnyeg. A színeket természetes anyagokból keverik hagyományos eljárással. Gyakran festik a selyemszálakat vöröshagymával.
Igazi művészi munka a szőnyeg, ami nyolc hónap alatt készül el. Érzelemdús pillanat az utolsó mozdulat, tudjuk meg az asszonyoktól, akik az üzemben dolgoznak:
- Nagyon büszkék vagyunk. A saját kezünkkel készítettük ezt a szőnyeget. Arany kezek ezek.
A modern technika is helyet kapott az üzemben. Az alapanyagot a cég saját selyemhernyói adják, mondja az igazgatótó, Natella Movsumova, és így folytatja:
- A selyemüzem 1931 óta műküdik. Új gépeink persze nekünk is vannak, de csak természetes színezőanyagokat használunk. Szőnyegeink, kendőink, sálaink mindegyike tiszta selyem. Sheki híres selyemiparáról. Célunk, hogy tovább vigyük a hagyományos eljárásokat, mert tiszteljük Azerbajdzsán történelmét.
A káni palota a selyemiparnak köszönheti lenyűgöző üvegablakait. Olasz kereskedők hozták a színes üveget a selyemért cserében. A gazdagon díszített palotát 1762-ben építették Husszein kánnak, aki egyben költőként is ismert volt.
A palota felújítását a Világbank támogatta. Az eredeti tetőszerkezetet hagyományos iparosmunkával újították fel, szögek és szintetikus ragasztók nélkül.
A palota jelentőségét egy török vers is zengi, büszkélkedik az egyik idegenvezető, Zamina Rasulova:
- Ha Azerbajdzsánban nem lenne más műemlék, amit megmutathatnánk a világnak, mint a káni palota Shekiben, akkor is büszkék lehetnénk, mert építészetei, művészeti és történelmi hagyományainkat egyesíti ez a palota.
Egy újabb tradícióban gazdag helyszín, a teaház. A hagyomány szerint először egy kis cukrot kell a szájba venni, mielőtt az erős tea az ajkakat érintené. A középkori uralkodók azt tartották, hogy a cukor közömbösíti a mérget, amit esetleg ellenségeik a teába tettek. Errefelé soha nem került méreg a teába, maximum egy kis kakukkfű vagy menta.
Egy azeri mondás szerint nem a csésze számít, hanem csak a tea, amit iszunk. A teafogyasztás szinte szakrálissá vált.
A híres felfedező, Marco Polo a XIII. században járt itt. A földből bugyborgó, fekete ragacsos forrásokról számolt be. Sok olajforrást befedtek, de maradt néhány, ahol akár olajos fürdőt élvezhetünk. Az olajos kezelések egyre népszerűbbek a vendégek körében. Egy orosz férfi így nyilatkozik:
- Nagyon megkedveltem az olajfürdőt. Korábban már jártam itt, és érzem, hogy jót tett az egészségemnek, úgyhogy máskor is jövök.
HIRDETÉSEgy hölgy is megkedvelte az olajfürdőt:
- Ez a csodálatos kezelés olyan, mintha az ember csokoládéban fürödne.
Shekiben tett látogatásán riporterünk is kipróbálta az olajwellnesst:
- Mint bármikor, amikor fürödni készül az ember, érdemes ellenőrizni, hogy kellemes-e a víz, vagyis esetünkbejn az olaj hőmérséklete. Ahogy megmártózunk a meleg olajban, érezzük, hogy valóban nehéz és sűrű. Az emberek évszázadokon át hittek az olajfürdő sokoldalú gyógyító hatásában, míg a mai orvosok szerint inkább a bőrpanaszokra van jótékony hatással az olaj. Úgyhogy nem számítok másra, mint ragyogó bőrre, amikor kilépek a kádból.
HIRDETÉSA fürdőből távozva az Euronews munkatársa, Paul McDowel a kapuban elhelyezett műalkotáson tűnődik:
- Maximum tíz percig javallott az olajban fürödni, máskülönben úgy járhat a látogató, mint az előcsarnokot díszítő szobor.