A hatóságok szigorúan fellépnek a platformok, a tervezési hibák és a korhatár-ellenőrzés ellen, de a könnyen megkerülhető technológia, az adatvédelmi kockázatok és a szülői felelősség hiánya csendben aláássa a törekvéseket.
A tinédzserek közösségi médiához és digitális szolgáltatásokhoz való viszonya világszerte népszerű téma a politikusok körében, így az Európai Unióban (EU) is.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Miközben egyes országok a 16 éves korig tartó tilalmakat fontolgatnak, mások visszafogottabb megközelítést keresnek, alacsonyabb korhatárokkal.
Eközben a digitálisan fejlett Észtország nyíltan elutasítja egy, az egész EU-ra kiterjedő minimuméletkor ötletét a közösségi média használatára, és a kiskorúak, a tanárok és a szülők digitális írástudásának fontosságát hangsúlyozza, valamint a már létező jogi keretek – például a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (Digital Services Act, DSA) – szigorúbb végrehajtását.
Néhány héttel ezelőtt egy különleges szakértői testület, amelyet Prof. Dr. Jörg M. Fegert és Dr. Maria Melchior vezetett, jelentést tett közzé a gyermekek online biztonságáról, gyakorlati ajánlásokat megfogalmazva.
Bár a jelentés összességében kiegyensúlyozott, és elismeri, hogy nem minden 18 év alatti kiskorút lehet egyformán kezelni, jelentős mozgásteret hagy az uniós döntéshozók számára az értelmezésben, miközben visszhangozza a Bizottság fókuszát az új platformkötelezettségekre, és a szülők bevonása terén nagyrészt puha eszközökre támaszkodik.
A jelenlegi jogi keretek működésben
A tagállami szinten folyó vita meglehetősen leegyszerűsített, és elsősorban a közösségi média és más digitális szolgáltatások használatának minimális életkorára koncentrál.
Emellett Franciaországhoz hasonló országok nemrég betiltották az okostelefonokat az iskolákban.
Bár a téma könnyen kommunikálható és komoly politikai hasznot hoz, az ilyen követelmények érvényesítéséhez szükséges technikai részletek és intézményi kapacitások ritkán kerülnek szóba.
Az EU-szintű vita a kiskorúak online védelméről sem új keletű, sem elhanyagolt téma.
Az EU korábban számos jogszabályban sorolta fel azokat a rendelkezéseket, amelyek a gyermekek online védelmét szolgálják.
A digitális szolgáltatásokról szóló rendeletet (Digital Services Act, DSA) például arra használják, hogy értékeljék a platformok esetlegesen káros tervezési jellemzőit, az általános adatvédelmi rendelet (General Data Protection Regulation, GDPR) a gyermekek személyes adatainak és online hozzájárulásának védelmét írja elő, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet (Audiovisual Media Services Directive, AVMSD) pedig nemrég kiterjesztették az audiovizuális tartalom új formáira és a videómegosztó platformokra.
A lista folytatódik a mesterségesintelligencia-rendelettel (Artificial Intelligence Act, AI Act), a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel (Unfair Commercial Practices Directive, UCPD), a fogyasztói jogokról szóló irányelvvel (Consumer Rights Directive, CRD), a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelvvel (Unfair Contract Terms Directive, UCTD), az általános termékbiztonsági rendelettel (General Product Safety Regulation, GPSR), a termékfelelősségi irányelvvel (Product Liability Directive, PLD), a politikai reklámokról szóló rendelettel (Political Advertising Regulation, PAR), a széles körben bírált Chat Control 1.0-val és a Chat Control 2.0-ra vonatkozó javaslatokkal, valamint számos további iránymutatással, együttműködési mechanizmussal, stratégiával, politikai nyilatkozattal és digitális írástudást fejlesztő programmal.
Az online fogyasztóvédelem körüli vitákhoz hasonlóan a kiskorúak védelméről szóló jelenlegi vita is inkább újabb szabályozási rétegek és mechanizmusok bevezetésére összpontosít, ahelyett hogy a meglévő szabályok jobb végrehajtására helyezné a hangsúlyt.
Ennek érdekében az EU elindította saját életkor-ellenőrző alkalmazását, várhatóan hamarosan javaslatot tesz az egész EU-ra kiterjedő, a közösségi médiára vonatkozó minimuméletkorra és további platformkötelezettségekre, valamint előzetes tervezési követelményeket szorgalmaz, például a végtelen görgetés betiltását.
Bonyodalmak: megkerülés, adatbiztonság és széttagoltság
Az Egyesült Királyság és Ausztrália negatív tapasztalatai – ahol a tinédzserek különféle módszerekkel, például VPN-használattal vagy a peremvidéki, kevésbé szabályozott platformokra való átvándorlással kerülték meg a helyi korlátozásokat – jelentősen megnehezítették a politikai vitákat.
Az uniós döntéshozóknak most külföldi, valós példákat is figyelembe kell venniük, és megelőző intézkedéseket kell körvonalazniuk, hogy hasonló forgatókönyv ne ismétlődhessen meg Európában.
Eddig azonban ez az erőfeszítés nem járt sikerrel: az Európai Bizottság az év elején bemutatott egy életkor-ellenőrző alkalmazást, amelyet viszont megbízhatatlansága miatt bíráltak, mivel mesterségesintelligencia-ügynökök „néhány percen belül” képesek voltak megkerülni.
Emellett az EU-nak tiszteletben kell tartania az európai adatvédelmi és adatminimalizálási elveket, különösen a magán digitális platformokat és a közszolgáltatásokat egyaránt érintő, egyre gyakoribb adatvédelmi incidensek fényében.
Végül a tagállamok eltérő megközelítése a használat minimális életkorát illetően megnehezítheti, hogy az EU közös megállapodásra jusson a kérdésben.
Azok az országok, amelyek sietve vezették be saját törvényeiket, várhatóan ellenállnak majd a szakértői testület azon ajánlásának, hogy a 13 év alatti kiskorúak hozzáférésének korlátozására kellene összpontosítani. Ők ugyanarra a jelentésre hivatkozhatnak, amely szerint „az országok dönthetnek úgy, hogy a 13 évnél magasabb korhatárt vezetnek be”.
Ellenállóképesség építése: a szülők és gondozók bevonása
A jelentés szerint a kiskorúak online biztonságáért elsősorban a közösségi média- és más digitális szolgáltatások nyújtói felelnek, a szülők és gondozók pedig másodlagos szerepet kapnak:
„A közösségi média és más digitális szolgáltatások nyújtói viselik az elsődleges felelősséget azért, hogy a kiskorúak biztonságban legyenek szolgáltatásaikon. Emellett a szülők és gondozók fontos szerepet játszanak a gyermekek és serdülők online töltött idejének felügyeletében, valamint abban, hogy segítsék a kiskorúakat a közösségimédia+ környezetekben jelentkező kockázatok kezelésében.”
Igaz, hogy a szülői felügyelet szerepe csökken, ahogy a gyermek fejlődik, önállóbbá válik, és egyre inkább a kortársak befolyása alá kerül.
Az is igaz, hogy a szülőknek olykor nincs meg az eszközük, idejük vagy digitális kompetenciájuk ahhoz, hogy éljenek a meglévő szülői felügyeleti eszközökkel.
Azonban az a kulturális változás, amelyet az Európai Bizottság és sok helyi politikus elképzel, csak akkor lesz lehetséges, ha a szabályozási és oktatási intézkedéseket jobb szülői bevonással kombinálják.
Különösen annak fényében, hogy maguk a szülők is gyakran elősegítik a szabályok megkerülését, és saját gyermekeik korlátlan hozzáférését a digitális világhoz.
Kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy az európai szülők mennyire használják a meglévő szülői felügyeleti lehetőségeket, a 2020-ban az EU Kids Online Network által végzett felmérés szerint azonban átlagosan csak az európai szülők 22 százaléka élt ezekkel az eszközökkel.
Csak a francia és a máltai szülők voltak valamivel aktívabbak, míg 2020-ban a litván szülők mindössze 12, a cseh szülők pedig 14 százaléka használta a szülői felügyeleti mechanizmusokat.
A különleges szakértői testület viszonylag puha megközelítést alkalmaz a szülők bevonását illetően, a digitális írástudásra, iránymutatásokra és támogató eszközökre összpontosítva.
A jelentős kulturális változásokhoz azonban rendszerint a puha eszközök és a kemény kötelezettségek kombinációjára van szükség – nemcsak a digitális platformok, hanem a szülők esetében is.
Miközben az EU átfogó gyermekvédelmi keretrendszert tart fenn, amelyet helyi hatóságok hajtanak végre, a kiskorúak online jelenlétéről szóló jelenlegi politikai vitákban hiányoznak a szülőkre vonatkozó közvetlen ösztönzők és elszámoltathatósági mechanizmusok.
Ha nem határozzák meg világosan a szülők felelősségét a túlzott képernyőidő, a cyberbullying és a más gyermekek elleni online bántalmazás visszaszorításában, sok szülő továbbra is passzív maradhat, és teljes mértékben a helyi vagy uniós szabályozásokra támaszkodhat, ahelyett hogy proaktívan vállalná gyermeke digitális jóllétének alakítását.
A cikk eredetileg a EU Tech Loop (forrás: angol) oldalon jelent meg, és szindikációs megállapodás keretében jelent meg az Euronews felületén.