Az űrkutatás legendái: a NASA űrsikló-programja

A NASA Space Shuttle programjában készült űrrepülők a 20. század ikonikus járművei közé tartoznak. A Space Shuttle meghatározta az űrutazás Apolló-program utáni korszakát. Az ötlet lényege az volt, hogy az egyszer használatos rakétákra és űrhajókra alapozott űrutazás helyett készíteni kell egy űrrepülőt, amelynek a legtöbb eleme újra felhasználható. 1981. április 12-én szállt fel a Columbia, és a Space Shuttle különböző változatai 2011. július 21-éig szolgálták az emberiséget – tegyük hozzá, a programhoz kapcsolódik az űrutazás két legnagyobb tragédiája, a Challenger 1986-os és a Colubia 2003-as felrobbanása.

Az ESA űrhajósa, Claude Nicollier 1992 és 1999 között négy alkalommal repült űrrepülővel, és így emlékszik vissza első találkozásáraa szerkezettel:

- Ránéztél, és az első gondolatod az volt: vajon fog ez működni?

A kilövésről és a Föld körüli pályára állásról így mesélt:

- Nyolc és fél perc alatt ért Föld körüli pályára. Elég komoly menet volt, főleg az első fázis, rengeteg rázkódás, aztán a gyorsítórakéták leválása, óriási lángokkal. Másodpercenként harminc méterrel per szekundummal nőtt a sebesség, mindezt másfél percen keresztül, hogy elérjük a huszonnyolcezer kilométer per órát. Akkor a hajtómű leállt, és hirtelen 3G-ről másfél másoodperc alatt nulla G-re csökkent a nehézségi gyorsulás, ami elég mély benyomást kelt, különösen elsőre.

A Shuttle űrrepülőgépeknek volt egy rakterük, ahová a Canadarm nevű robotkarral be lehetett húzni műholdakat, ott megjavítani, majd újra pályára állítani. A visszatérést is egyedi módon oldották meg. Először hátrafelé repült, a hajtóműveit fékezésre használta, majd megfordult, és szépen lesiklott a Földre.

- Ahhoz, hogy az eliptikus pályán vissza tudjunk lépni az atmoszférába, megfelelő irányba kellett állni, nagyjából a vízszintestől negyven fokkal orral felfelé. Miután átléptük az egy Machot, a parancsnok kézti irányításra váltott. Ez egy pilóta álma volt.