NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

A Schiaparelli nyomában: miért nem működött a mars-rover

A Schiaparelli nyomában: miért nem működött a mars-rover
Szerzői jogok 
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Izgalmas fordulatokban volt gazdag az elmúlt pár napban az ExoMars misszió, miután a keringő és a leszállóegység szétvált, majd a Schiaparelliről elnevezett rover landolt a…

HIRDETÉS

Izgalmas fordulatokban volt gazdag az elmúlt pár napban az ExoMars misszió, miután a keringő és a leszállóegység szétvált, majd a Schiaparelliről elnevezett rover landolt a Marson.
Az ExoMarsot 2016 márciusában lőtték fel a kazahsztáni Bajkonurból, azzal a küldetéssel, hogy a Mars atmoszférájában metán gázok után kutasson. A proton rakéta egy leszálló és egy keringő egységet is szállított, ami képeket küld a Marsról és vizsgálja az atmoszféra sűrűségét. Óriási öröm volt, amikor célba ért és munkába állt. A Marsrover, a Schiaparelli landolása azonban, kevésbé volt szerencsés. Ez az Európai Űrkutatás büszkesége, amivel azt is meg akarja mutatni Európa, hogy képes megállni a helyét a Marson és egyedülálló felfedezéseket tenni. A vörös bolygón azonban máshogyan alakultak a dolgok. Nem úgy, ahogyan eltervezték. Az első jelek még jók voltak, aztán viszonylag hamar egyszerűen eltűnt a leszállóegység. Nem lehetett kapcsolatba lépni vele.
Másnap kicsit tisztult a kép. Kiderült, hogy a Schiaparelli rendben leereszkedett, aztán a bolygó felszíne közelében azonban valami elromlott. Egyelőre nem tudni, hogy az ejtőernyő, a pajzs, vagy a szoftver hibásodott meg, de egy vizsgálat majd kimutatja, hogy miért nem tudott rendesen landolni.
Tehát a Schiaparelli a Marson van, de nem ott ért felszínt, ahol tervezték. Andrea Accomazzo, az üzemeltetési csapat tagja szerint az út nagyon nagy részét látni lehet, a fellövéstől, egészen az ejtőernyős ereszkedésig. Egyedül azután nem lehet nyomon követni, hogy mi történt, miután kinyílt az ejtőernyő, és beindultak a leszálláshoz a fékező egységek. Ezt kell rekonstruálni. Vannak ugyanakkor adatok és jelenleg ezekből próbálnak következtetéseket levonni, hogy tisztább legyen a kép.
Accomazzo szerint az biztos, hogy ez egy jó teszt volt arra, hogy kifejlesszenek egy a technológiát, amelynek segítségével a következő Mars missziókat elő tudják készíteni. Azt pedig még nem tudni, hogy maga a technológia bukott meg, vagy csak rosszul használták a rendelkezésünkre álló eszközöket, és esetleg a számítógépes irányítás közben csúszott félre a landolás.

-A Földön a metánt az élethez kötik, és mivel ennek a gáznak a nyomait felfedezték a Marson, rögtön adódik a kérdés, hogy lehet-e élet a vörös bolygón?

Nicolas Thomas szerint tudjuk, hogy vannak vulkáni mechanizmusok, amelyek metán termelésre is alkalmasak, és ebben az esetben biztosan nem az élet nyomai miatt keletkezik a gáz. Olyan esetek is vannak, hogy a jégbe zárva találnak metánt, aminek szintén nincsen köze a mostani élethez.
Ann Carine Vandaele a NOMAD megfigyelőegység kifejlesztője szerint nagyon változó módon lehet mérni a metán nyomát a Marson. Vannak akik a mars egyenlítője környékén mérnek több metánt, mások pedig a bolygó pólusain találtak nagy mennyiségben. Ez a legnagyobb gond a méréssel. Nem tudni, hogy miért találni bizonyos helyeken, bizonyos időközönként többet a Marson.
A NOMAD-on dolgozó Manish Patel szerint a metánra mindenki felkapja a fejét, ez megfogja az embereket. Ha látunk egy metánfelhőt, akkor azt követni kell, és feltérképezni, hogy merre tart. Azt is meg kell tudni, hogy honnan eredt, ehhez tudjuk használni azokat a kamerákat, amelyek a keringőegységen vannak. Képeket készítenek azokról a helyszínekről, amelyekről azt feltételezik, hogy potenciálisan magyarázhatják a metán létezését. Azt remélik, hogy ha ezeket az apró részleteket összegezik, akkor képesek lesznek látni egészben a folyamatot.
Az ExoMars ennél is tovább mutat, mert 2020-ra már előkészítenek egy olyan missziót, ahol egy marsjáró kőzetmintákat tud venni, és lefúrni a bolygó felszíne alá.
Jean Pierre Bibring szerint az ExoMars jármű olyan helyekre juthat el, ahol nagyon érdekes a talajösszetétel a felszín közelében. Ráadásul itt még a Nap hatását is lehet érzékelni, ezért a következő ExoMars misszión a marsjárót felszerelik, hogy akár két méter mélyre is le tudjon fúrni, mintát vegyen a talajból és elemezze.
A Marson több milliárd évvel ezelőtt kialakult terepeket azonosítottak. Ezt abból látják, hogy a víz módosította az ásványokat. Találtak olyan mészkőt, ami 4 milliárd éves, ezekből látható, hogy mi történhetett a bolygón, és nem teljesen zárható ki, hogy a mészkőben az élet nyomait találjuk meg, ha volt víz és szén. Valószínűleg a Földön is hasonló folyamat játszódhatott le.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Megint egy lépéssel közelebb az újabb Holdra szálláshoz

Műholdakkal a globális felmelegedés nyomában

Az évszázad végére jégmentes lehet az Északi-sark