Több fontos kormányintézkedés és a törvényhozás egy történelmi döntése új fejezetet nyit a francia oktatásban

Példátlan intézkedésekkel kezdődik a tanév Franciaországban. A diákoknak mostantól tilos használniuk mobiltelefonjaikat az iskolában, erről a francia törvényhozás döntött a nyáron.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Legalább ekkora jelentősége van annak az intézkedéscsomagnak, amelyet a kormány jelentett be, és a nemi alapú és szexuális bántalmazás elleni küzdelmet támogatja az óvodától a középiskoláig.

Még pár hét és kiosztják azokat a már megszokott kérdőíveket, amelyek immár tartalmaznak kérdéseket a szexuális bántalmazásra vonatkozóan is. A diákok eldönthetik, hogy megőrzik-e anonimitásukat, vagy feltüntetik a nevüket a kérdőíven.

A kormány több országos botrány után volt kénytelen lépni ebben az ügyben. Különösen sürgetővé tette a határozott fellépést, hogy körülbelül egy éve kiderült, nemcsak iskolák, hanem már az óvodák is érintettek lehetnek, mégpedig nagy számban.

A gyermekek sérelmére elkövetett szexuális erőszak elleni küzdelmet támogató független francia bizottság (CIVISE) adatai szerint Franciaországban évente 160 ezer gyermek válik szexuális erőszak áldozatává, és az esetek 77 százaléka családon belül történik.

Nem csak egy kérdőív

A Középiskolák, Általános Iskolák és Felsőoktatási Intézmények Országos Szakszervezete (SNALC) üdvözli, hogy a kormány lépéseket tett, mégpedig szerintük a helyes irányba.

Édouard Geffray oktatási miniszter közölte, hogy mintegy 10 millió diák, az óvodástól a végzős középiskolásig, tölti majd ki az űrlapot, amelyet „az iskolai dolgozókkal, a szülői egyesületekkel és egy szakértői bizottsággal, köztük gyermekpszichiáterekkel közösen” állítottak össze. A miniszter várakozása szerint az eredmények akár „földrengésszerűek” is lehetnek.

A rendszer gyakorlati működéséről annyit árult el, hogy első körben a pedagógusok gyűjtik be a kitöltött űrlapokat. Ha valamelyik válasz aggodalomra ad okot, az intézmény vezetése veszi át az ügyet, és jelzést tehet az illetékes tankerületnek vagy az igazságszolgáltatásnak.

Ez az intézkedés számos botrányt követ, különösen az iskolán kívüli gyermekfelügyeleti és szabadidős programok területén. Csak Párizsban 203 büntetőeljárás van folyamatban feltételezett erőszakos cselekmények, köztük szexuális erőszak gyanúja miatt az iskolai és az iskolán kívüli nevelési intézményekben – derül ki az augusztus 26-án közzétett legfrissebb hivatalos adatokból.

A riasztó adatok ellenére az a helyzet, hogy mégi mindig az iskolákból érkezik a legtöbb bejelentés, évente 80 ezer jelzés érkezik innen – közölte az oktatási miniszter.

A szülők bizonytalanok, jó ötlet-e ezt kérdőívvel kezelni

Az oktatási miniszter közölte, hogy a szexuális erőszakkal kapcsolatos kérdéseket a diákok életkorához igazítják. Ennek ellenére egyes szülők továbbra is vegyes érzelmekkel fogadják az intézkedést.

„Úgy gondolom, hogy az iskolának szerepe van a lehetséges erőszakos cselekmények felismerésében és jelzésében is, hiszen éppen az iskola kell, hogy menedék legyen, olyan hely, ahol a gyerekek bizalommal beszélhetnek arról, mi történhet otthon” – mondta Samuel Bougnat, egy hároméves gyermek édesapja az Euronewsnak.

„Én azt gondolom, hogy ez pragmatikus megközelítés, hiszen elvileg minden gyereknek iskolába kell járnia; tehát ha van egy hely, ahol fel lehet ismerni a gyerekek számára problémás, veszélyes helyzeteket, az az iskola” – magyarázta egy két kisgyermekes édesapa, aki névtelenségét kérte. - „Szülőként figyelni fogok arra, hogyan valósítják meg, hogy a kérdőíveket - különösen a kicsik - megértsék” – tette hozzá.

Mások, például a négy és fél éves fiú édesanyja, Caroline Varas, nincs meggyőzve. „Nem vagyok igazán biztos abban, hogy ezért az iskolának kellene felelősséget vállalnia. Úgy gondolom, hogy ez együttműködésen alapuló feladat kell, hogy legyen: független szülői szervezetekkel, a polgármesteri hivatallal és az iskolával.”

„Ha kizárólag az iskola foglalkozik ezzel, akkor saját magát fogja védeni, takargatni a problémákat. Utólag tudtam meg, hogy erőszak – nem szexuális erőszak, hanem más erőszakos esetek – előfordult a gyermekem iskolájában. Hiányzik egy közvetítő az iskola és a szülők között” – tette hozzá.

A civil szervezetek fenntartásokat fogalmaznak meg

Laura Morin-Baudet, az L'Enfant Bleu nevű, gyermekbántalmazás ellen küzdő szervezet főigazgatója azt mondja, „örül” annak, hogy az oktatási tárca felkarolja a gyermekek elleni szexuális erőszak problémáját, ugyanakkor kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogyan fogják a diákok kitölteni a kérdőívet.

„Minden attól függ, milyen körülmények között történik mindez. Ha a gyermek valóban biztonságban érzi magát, úgy látja, hogy a mellette ülő barátja nem feltétlenül látja a válaszait, akkor lehet, hogy végül elmond valamit. Ha viszont a legkisebb kétsége is van, ha fél, ha nem tudja, mi lesz ezekkel a dokumentumokkal, sajnos tudjuk, hogy nem feltétlenül fogja megosztani a történteket.”

Laura Morin-Baudet szerint továbbra is kulcsfontosságú, hogy az ilyen kezdeményezések mellett megelőző és érzékenyítő programokat is szervezzenek az oktatási intézményekben.

„Tudjuk, hogy a pedagógusok, a gyermekekkel foglalkozó szakemberek mennyire nincsenek kellően felkészítve. Egyesületünket rendszeresen hívják szakemberek, akik ezt mondják: »Láttam ezt és ezt, mit tehetek, hogyan járjak el?« Tudjuk tehát, hogy erre nagy szükség van.”

„Előfordul, hogy nem szavakban, hanem viselkedésben jelenik meg a probléma. Lehet, hogy egy gyerek hirtelen nagyon nyughatatlanná válik, pedig korábban nem volt az, vagy éppen ellenkezőleg: teljesen bezárkózik. Ezt egy felnőtt tekintete tudja felismerni, elemezni, és ő az, aki bizalmi kapcsolatot tud kialakítani a gyermekkel.”

A pedagógus-szakszervezetek véleménye

Jean-Rémi Girard, a középiskolai, általános iskolai és felsőoktatási tanárokat tömörítő SNALC (Nemzeti Középiskolai és Felsőoktatási Szakszervezet) elnöke szerint a pedagógusok „döntő többsége” támogatja az intézkedést.

„Számunkra a legfontosabb az, hogy az iskola biztonságos hely legyen a diákjaink számára – és tulajdonképpen mindenki számára. Ez nem jelenti azt, hogy mi fogunk igazságot szolgáltatni, ezt nagyon világosan látjuk. De képesek vagyunk beszélni a tanulókkal, kicsit utánajárni annak, mi történik velük, érdeklődni az életkörülményeik felől, és összegyűjteni azokat az információkat, amelyek alapján aztán a rendőrségre és az igazságszolgáltatásra bízhatjuk az ügyet.”

„Előfordul, hogy a kisgyermekek nincsenek tisztában azzal, mennyire súlyos az, ami velük történt. A kérdőív egyszerű, egyértelmű kérdései nem diagnózist adnak, hanem egyfajta első jelzést, amelyre oda lehet figyelni.”

Béatrice Laurent, az UNSA Éducation oktatási szakszervezet titkára „dilemmáról” beszél.

„Nem lehetünk ellene egy olyan eszköznek, amely lehetővé teszi, hogy a gyerekek bejelentsék az őket ért erőszakot. Azonnal felmerül azonban a kérdés, hogy egy írásos kérdőív-e a megfelelő forma?”

„A fenntartásaink a kérdőívek feldolgozására is vonatkoznak. Van-e elegendő munkatárs az oktatási rendszerben ahhoz, hogy kezelje azokat a bejelentéseket, amelyeket a gyerekek tenni fognak? Mert az lenne igazán tragikus, ha a gyerekek elmondanák, mi történt velük, és utána nem történne semmi.”

Az Euronews megkeresésére a Nemzeti Oktatási Minisztérium nem válaszolt a kérdéseinkre sem a kérdőív részleteivel, sem azzal kapcsolatban, hogy az igazságszolgáltatás milyen módon avatkozna be, ha az eredmények valóban „földrengésszerűek” lennének, ahogyan azt a miniszter felvetette.

A minisztérium közölte, hogy a kérdőív előkészítése „folyamatban van”, ezért „jelenleg még korai lenne pontos választ adni a felmerülő kérdésekre”.