A Mohácson tartott állami megemlékezésen a magyarok összefogásának fontosságát hangsúlyozták.
Ötszáz éve, 1526. augusztus 29-én zajlott le a középkori magyar állam bukását hozó mohácsi csata. A becslések szerint az összecsapásnak legalább 14 ezer magyar áldozata volt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A talpra állások történetének nevezte a magyar történelmet Magyar Péter miniszterelnök Mohácson.
A kormányfő a mohácsi csata évfordulóján tartott emlékhétvégét megnyitó beszédében azt mondta: a mohácsi csatában elvesztettük a királyunkat, elveszett az ország politikai egysége. Olyan évszázadok következtek, amelyekben sokszor maga a magyar államiság fennmaradása is kérdésessé vált. De Magyarország nem tűnt el, "mi nem tűntünk el" - emelte ki, hozzátéve: ez talán Mohács legnagyobb üzenete.
"Aki a múltat nem ismeri, a jelent meg nem értheti, a jövőt nem érdemli. Az 500 évvel ezelőtti mohácsi vész örökre megtanította a magyar nemzetnek az összefogás fontosságát. Isten áldja a mohácsi hősöket! Isten óvja Magyarországot!" - írta a Facebook oldalán a miniszterelnök.
Mohács 500 éves emléke és üzenete nemcsak a történelmi veszteség, hanem az is, hogy a magyar nemzet mindig képes felállni a nehézségekből, és összefogva újjáépíteni az országot - írta az Országgyűlés elnöke a Facebook-oldalán szombaton.
Forsthoffer Ágnes úgy fogalmazott: "Azt kívánom, hogy a következő 500 év legyen a magyar nép számára történelmi tragédiáktól mentes. Szóljon nemzetünk felemelkedéséről, erősödéséről, összetartásáról" .
A magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményének nevezte Baka András köztársasági elnök hivatala az 500 évvel ezelőtti mohácsi csatát az évforduló alkalmából szombaton.
Mohács nemcsak a veszteség, a nemzeti megrendülés és a széthullás jelképe, hanem a bátorságé, az önfeláldozásé és a helytállásé is - mondta a honvédelmi miniszter szombaton a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen rendezett katonai tiszteletadáson.
Ruszin-Szendi Romulusz hangsúlyozta, Mohács nemcsak arról szól, amit elveszítettünk, hanem arról is, hogy voltak emberek, akik a veszély nagyságát látva sem hátráltak meg, katonák, akik tudták, hogy túlerővel állnak szemben, mégis elfoglalták helyüket a csatasorban. Tudták, hogy vannak pillanatok, amikor a kötelesség fontosabb a félelemnél - tette hozzá.
Mi történt Mohácson 500 éve
I. Szulejmán a török szultán 1520-as évek elején az európai terjeszkedés felújítása mellett döntött. 1526-ban a török ismét Magyarország ellen indult, amelynek trónján II. Lajost ült. A király nem várhatott segítséget külföldről, és parancsot is hiába adott a felkészülésre. Az államkincstár üres volt, a főurak a nádor személye körüli viszálykodással voltak elfoglalva.
Szulejmán április végén indult meg seregeivel és zavartalanul nyomult előre. Bevették Péterváradot, Újlakot, Eszéket, majd augusztus 22-re átkeltek a Dráván. Ellenállással alig találkoztak: a magyar seregek gyülekezését csak július 2-ára hirdették meg Tolnára, de maga a király is csak július 20-án indult meg Budáról mintegy négyezer ember élén.
A mohácsi mezőnél letáborozó magyar had létszáma mintegy 25 ezer fő lehetett, mintegy felük gyalogos, másik felük lovas, közülük 3-4 ezer nehézlovas.
A mintegy 70 ezres török sereg nemcsak hatalmas túlerőben, hanem harcászati és technikai fölényben is volt. A csatamezőt, amelynek pontos helyét ma sem ismerjük, keletről a Duna ártere és mocsaras terület határolta, nyugatról pedig a majsi magaslat, ami megnehezítette a török csapatok felvonulását.
A magyar sereg már augusztus 29-én hajnalban két vonalban sorakozott fel, az arcvonalat az átkarolás elkerülése érdekében erősen széthúzták. A csata azonban csak délután háromkor kezdődött, így az órákig a tűző napon ácsorgó csapatok elhelyezkedését a dombon lévő törökök alaposan felmérhették.
Az alig másfél órás ütközetben a magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett
Szulejmán szeptember 12-én bevonult a védtelenül hagyott Budára, kifosztotta a várost, majd októberben hazatért. A török másfél évszázadig Magyarországon maradt.