Európa újrafelfegyverkezik, Oroszország fenyeget, az Egyesült Államok védelmi garanciáiba vetett bizalom megingott. Miközben a blokk veszélyesebb jövőre készül, négy uniós ország továbbra is ragaszkodik a semlegességhez.
Az Európai Unió olyan, évtizedek óta nem látott, szinte sokkoló ütemben fegyverkezik újra. Miközben a kontinens milliárdokat fektet katonai erejének növelésébe, és a hidegháború óta legveszélyesebb biztonsági helyzettel néz szembe, négy uniós ország továbbra is ragaszkodik egy meghatározó elvhez: a semlegességhez.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ausztria, Írország, Málta és Ciprus mind fenntartotta a semlegesség vagy a katonai el nem köteleződés politikáját – még ha jogi státuszuk és annak értelmezése jelentősen különbözik is. Ezek a fogalmak már alkalmazkodtak – vagy éppen alkalmazkodnak – egy egyre ingatagabb világhoz, amelyet Oroszország Ukrajna elleni inváziója és egy viharos amerikai elnökség határoz meg.
Ezek számára a semlegesség igazi kötéltánc: a régóta vallott elv és egy olyan Európai Unió között kell egyensúlyozniuk, amely villámgyorsan alakítja át a külvilághoz való viszonyát.
A nemzetközi jog szerint a semlegesség általában azt jelenti, hogy egy állam nem vesz részt más államok közötti nemzetközi fegyveres konfliktusban. Egyúttal számos kötelezettséget is magában foglal a hadviselő felekkel fenntartott kapcsolatok tekintetében.
A meghatározás azonban árnyalt, és a négy ország nem ugyanazzal a jogi státusszal rendelkezik.
Ausztria és Málta alkotmányban rögzítette a semlegességét. Írország katonai semlegessége mélyen gyökerezik, míg Ciprus történelmileg a katonai el nem köteleződés politikáját követte – ezt a pozíciót egyre inkább próbára teszik a Nyugattal kiépülő szorosabb védelmi kapcsolatok.
Más szóval, a semlegesség rugalmas, és folyamatos vita tárgya.
Ausztria
Arnold Kammel, az osztrák Szövetségi Védelmi Minisztérium főtitkára szerint a közép-európai ország semlegessége az elmúlt 31 évben, az EU-csatlakozás óta megváltozott.
„A semlegesség jelentése némileg megváltozott” – mondta az Euronewsnak. „Ugyanakkor a semleges státusz megőrzésének lényege mélyen benne van az osztrákok DNS-ében, ezért úgy tűnik, hogy a jövőben is megmarad.”
Ausztria 1955-ben, a második világháború utáni szuverenitásának helyreállítását követően emelte alkotmányos rangra a semlegességet. Az évtizedekkel későbbi EU-csatlakozás többek között arra kényszerítette az országot, hogy részt vegyen a közös kül- és biztonságpolitikában.
Amikor Ausztria 1989-ben benyújtotta csatlakozási kérelmét az EU-hoz, az Európai Bizottság úgy fogalmazott (forrás: angol), hogy „állandó semlegessége” összeegyeztethetetlen az akkori szerződések bizonyos rendelkezéseivel, és problémát jelenthet a kialakuló közös kül- és biztonságpolitika számára. Ausztria ennek ellenére hat évvel később csatlakozott az EU-hoz.
A Bizottság legutóbbi nyilatkozatai már más hangot ütnek meg. A testület ma azt mondja, hogy a biztonság- és védelmi politika megválasztása nemzeti hatáskör, vagyis az uniós szerződések nem akadályozzák Ausztriát, Írországot, Ciprust és Máltát sem abban, hogy fenntartsák semlegességüket.
A gyakorlatban a semlegesség nem akadályozza meg a négy országot abban, hogy támogassák Ukrajnát, többek között uniós pénzügyi segítségen keresztül, mint például a 90 milliárd eurós hitel, illetve az Oroszország elleni szankciók révén. Ciprus és Írország csatlakozott a Coalition of the Willing nevű koalícióhoz, Ausztria pedig megfigyelő maradt.
A semlegesség nem mentesíti őket az EU-szerződés 42.7. cikkében foglalt kötelezettségeik alól sem; ez a blokk kölcsönös segítségnyújtási záradéka. A cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy „minden rendelkezésükre álló eszközzel” nyújtsanak segítséget, miközben tiszteletben tartják az egyes országok biztonság- és védelmi politikájának sajátos jellegét.
Lényeges azonban, hogy ez nem jelenti automatikusan azt, hogy egy semleges államnak katonai segítséget kell nyújtania. Ausztria esetében bármilyen válaszlépés belpolitikai egyeztetést igényel „az alkotmányunk által meghatározott keretek között” – mondta Kammel.
Franciaország a 2015-ös terrortámadások után hivatkozott a 42.7. cikkre. Ausztria semlegességére hivatkozva nem adott közvetlen katonai segítséget, de támogatta az ENSZ- és EU-missziókat más térségekben.
A semlegesség nem korlátozza a védelmi kiadásokat: Bécs célja, hogy 2032-re a GDP 2 százalékára emelje a védelmi költségvetést.
Kammel szerint az, hogy Ausztria nem tagja a NATO-nak, nem mentesíti az országot saját területének védelme alól, ezért fektet be „a katonai képességek valamennyi területén”, hogy megfeleljen a kihívásnak.
Ciprus
Ciprus történelmileg a katonai el nem köteleződés politikáját követte, vagyis azt az elvet, hogy nem akar szorosan kötődni egyetlen nagyhatalomhoz sem, az elnök, Nikos Christodoulides legutóbbi nyilatkozatai és lépései azonban szakítást jeleznek ezzel.
Májusban Christodoulides kijelentette, hogy a megosztott ország kész csatlakozni a NATO-hoz, „amint a politikai feltételek ezt lehetővé teszik”. A fő politikai akadály Törökország ellenállása, mivel a NATO-ban konszenzusra van szükség.
Egy hónappal később Ciprus forrásokat kezdett kapni az EU Security Action for Europe (SAFE) programjából, amely védelmi beruházásokra akár 1,2 milliárd eurót biztosít. Ez az egyetlen semleges vagy el nem kötelezett uniós állam (forrás: angol), amely SAFE-támogatást kap; a forrásokat a beszámolók szerint drónokra, páncéltörő rakétákra és lőszerre fordítják.
„Az a Európa, amely nem fektet be a védelmébe és biztonságába, kiszolgáltatott, a kiszolgáltatottság pedig nem lehet stratégiai választás, ha azt akarjuk – és igen, akarjuk –, hogy geopolitikailag erősek legyünk” – mondta akkor Christodoulides.
Steven Everts, az EU Biztonsági Tanulmányok Intézetének (EUISS) igazgatója szerint Európa semlegessége nagyrészt történelmi eredetű, de minden uniós tagállamnak szembe kell néznie a rá 2026-ban váró valósággal.
„Az a sebesség, amellyel a világ változik, arra kényszerít mindenkit, hogy felmérje, vajon a több évtizeddel – vagy 70–80 évvel – ezelőtt meghozott döntések még mindig érvényesek-e abban a világban, amelyben ma él” – mondta Everts az Euronewsnak.
Ez különösen releváns Ciprus, a megosztott sziget esetében. Bár a legutóbbi tárgyalási erőfeszítések egyértelmű szándékot mutatnak az immár fél évszázada tartó megosztottság felszámolására, újabb fenyegetés is megjelent. Márciusban iráni gyártmányú Shahed drón csapódott bele a ciprusi Akrotíriben lévő brit szuverén támaszpontba.
Christodoulides szerint a behatolás annak bizonyítéka, hogy szükség van egy „világos kézikönyvre, amely biztosítja, hogy az unió hiteles biztonsági garanciát tudjon nyújtani”.
Írország
Micheál Martin ír miniszterelnök júliusban tisztázta, hogy Írország katonailag semleges, politikailag azonban nem.
„A második világháború óta az ír emberek következetesen hűek maradtak a katonai semlegesség elvéhez, ami alapvetően azt jelenti, hogy nem vagyunk tagjai egyetlen katonai blokknak vagy szövetségnek sem, gyakorlatilag tehát nem vagyunk NATO-tagok” – fogalmazott a Taoiseach.
Hozzátette, hogy Írország a Partnerség a Békéért program keretében együttműködik a NATO-val olyan területeken, mint a kritikus tengeralatti infrastruktúra, a kiberbiztonság és a hibrid fenyegetések.
Írország leginkább azzal szerzett nevet magának, hogy fontos szerepet játszik a nemzetközi békefenntartásban, többek között Koszovóban és Afganisztánban.
Martin szerint Oroszország háborúja arra késztette Finnországot és Svédországot, hogy csatlakozzanak a NATO-hoz, az ír közvéleményt azonban nem változtatta meg. „Az ír nép elsöprő többségének kívánsága, hogy katonailag semlegesek maradjunk” – mondta.
Írország katonai semlegességének politikáját a második világháború küszöbén fogadták el hivatalosan, és azóta egymást követő kormányok tartották fenn. A semlegesség azonban nincs beépítve az alkotmányba.
Ennek az évtizedek óta fennálló politikának ellenére Dublin növelte védelmi kiadásait.
A kormány decemberben rekordösszegű, 1,7 milliárd eurós tőkeberuházást jelentett be a 2026–2030-as időszakra szóló védelmi csomagban, amelynek célja a szárazföldi, légi, tengeri és kiberképességek megerősítése.
Ian Lesser, a German Marshall Fund agytröszt kiemelt munkatársa szerint az, hogy Írország másokra támaszkodik, miközben nem képes „alakítani” a tágabb biztonsági stratégiát, kényelmetlen helyzetbe hozza az országot, különösen a kiberbiztonság területén, tekintve, hogy Dublinban számos technológiai óriás központja található.
„Írország nagyban függ nemzetközi digitális összeköttetéseitől, és az Írország körüli tengeri útvonalak biztonsága olyasmi, amit nem lehet magától értetődőnek venni” – mondta.
Málta
Málta számára törékeny egyensúlyozás a blokk biztonsági és védelmi kötelezettségeinek teljesítése, miközben tiszteletben tartja alkotmányos kötelezettségét, hogy semleges maradjon.
Daniel Fiott, Belgium Biztonsági, Diplomáciai és Stratégiai Központjának védelmi szakértője szerint az ország semlegessége abból fakadt, hogy korábban brit katonai támaszpont volt, és el akart távolodni mind a nyugati, mind a szovjet blokktól.
A semlegességet 1987-ben rögzítették alkotmányban. Évtizedekkel később ez a meghatározás valamelyest veszített merevségéből, és nyílt vita tárgyává vált, miután Robert Abela miniszterelnök 2025 márciusában támogatta az EU 800 milliárd eurós védelmi csomagját.
Ekkor Abela állítólag azt mondta, hogy a kis szigetország számára újra kell gondolni, hagyományosan miként értelmezi ezt a státuszt, és hogy a védelmi kiadásokat a kor kihívásaihoz igazítva növelni kell.
Málta esetében ez a tenger alatti kábelek, a tengeri hálózatok és a kiberinfrastruktúra biztonságának szavatolását jelenti, hiszen az ország virágzó játékiparral büszkélkedhet.
A Times of Malta (forrás: angol) napilap szerint a mediterrán sziget az elmúlt évtizedben csaknem megduplázta védelmi kiadásait: a 2014-es mintegy 42 millió euróról 2023-ra 77 millió euróra. Az Európai Parlament adatai ezt megerősítik, és 100 millió euróra becsülik az idei védelmi költségvetést.
„Nem foglalhatunk el olyan álláspontot – ahogy talán gyakran tettük –, hogy országunk el van szigetelve, és teljes mértékben védett a körülöttünk zajló valósággal szemben” – mondta Abela 2025 elején.
A jövő?
Az biztos, hogy az EU egyre bizonytalanabb vizekre evez. Politikusok és védelmi tisztviselők arra figyelmeztettek, hogy Oroszország 2030-ig próbára teheti a NATO védelmét, ezért Európának elengedhetetlenül felkészültnek kell lennie.
Everts, az EUISS részéről, úgy véli, hogy a semlegesség igazi próbája akkor jön el, ha Európa fegyveres agresszióval néz szembe.
„Ha katonai támadás érne egy uniós tagállamot, mi történne akkor a reakciók, a szolidaritás és a tényleges kötelezettségvállalások, ideértve a katonai kötelezettségvállalásokat is, szempontjából e négy ország esetében?” – vetette fel.
„Ekkor kerül majd igazán az asztalra a kérdés.”