Egy agytröszt friss adatokat közölt az uniós országok gázfelhasználásáról, és azt javasolja, hogy az EU a megújuló energiaforrásokat fejlessze az LNG-import helyett. De ennek is van kockázata, az eddigi importfüggőség helyébe ugyanis könnyen a Kínától való függés léphet a megújulók térnyerésével.
Ha az Európai Unió el akarja érni az energiaszuverenitást, a megújuló energiaforrások és a hőszivattyúk terjedését kellene felgyorsítania, ahelyett hogy új gázimportokhoz láncolná magát – állapítja meg az Institute for Energy Economics and Financial Analysis (IEEFA) nevű agytröszt friss jelentése.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az intézet szerint a szél- és napenergia használatának felpörgetése, valamint a hőszivattyúk telepítése jelenti a leghatékonyabb hosszú távú választ a klímaváltozásra. Becslésük szerint 2024-ben ezek a technológiák 8,8 milliárd köbméternyi cseppfolyósított földgázt (LNG) váltottak ki – ami nagyjából az EU azon évi katari LNG-importja kétharmadának felelt meg.
A tanulmány szerint ha a blokk a következő öt évben teljesíti jelenlegi telepítési céljait, a gázkereslet 2030-ra körülbelül 25 százalékkal csökkenhet. Így kétszer akkora LNG-mennyiséget lehet megtakarítani, mint amennyit Európa Katarból importálna.
„Az IEEFA becslése szerint, ha az EU a következő öt évben évente legalább 4 millió hőszivattyút, valamint 75 GW napenergia- és 22 GW szélenergia-kapacitást telepít, az 2030 végére nagyjából egynegyedével csökkentheti a gázkeresletet” – írják a szerzők.
Az agytröszt azt állítja, hogy bár az EU sikeresen mérsékelte függését az orosz vezetékes gáztól az Ukrajna elleni inváziót követően, az LNG-import meredek növelésével igazából nem tett mást, mint az egyik kitettséget lecserélte egy másikra. Az importált mennyiség főleg az Egyesült Államokból és Katarból növekedett meg.
Az EU LNG-importja 2021 és 2025 között 84 százalékkal emelkedett, így a blokk most jobban ki van téve a közel-keleti geopolitikai feszültségeknek. A közelmúltban iráni támadásban megrongálódott Katar exportlétesítményeinek egy része, a Hormuzi-szorosban tapasztalható feszültség pedig szintén akadályozza az LNG-szállítmányokat.
Az alábbi táblázat azt mutatja meg, hogy hogyan alakult az egyes szektorok földgázkereslete az Európai Unióban és az egyes tagállamokban. Az első oszlopban a fűtés és áramtermelés, a másodikban az ipar, a harmadikban a háztartási felhasználás, a negyedikben a kereskedelmi és közszolgálati felhasználás, az ötödikben a közlekedés, a hatodikban pedig az egyéb felhasználás szerepel.
A milliárd köbméterben közölt adatokból jól látszik, hogy Magyarországon különösen nagy mértékben csökkent a háztartások gázfelhasználása: a 2021-es 4 milliárd köbméter mostanra 3 milliárd alá csökkent, valószínűleg nem függetlenül a rezsicsökkentés 2022-es részleges kivezetésétől. A többi szektorban szintén rendre csökkent a gázfelhasználás, az uniós átlaghoz hasonlóan.
Az IEEFA szerint az EU-nak arra kellene törekednie, hogy teljesen megszüntesse az importált gáz iránti keresletet, és megkétszerezze eddigi erőfeszítéseit a megújulók terén. A szerzők azzal érvelnek, hogy a megújulók az energiabiztonság központi elemévé váltak, miközben a geopolitikai feszültségek továbbra is veszélyeztetik a globális gázpiacokat.
Kína növekvő előnye
Az IEEFA elemzése ugyanakkor azon optimista feltételezésekre épül, hogy az EU teljesíti a megújulókra és hőszivattyúkra vonatkozó ambiciózus telepítési célokat, és továbbra is jelentős összegeket fektet az elektromos hálózatokba – még akkor is, ha a blokk villamosenergia-infrastruktúrájának megújítását célzó beruházások komoly vitákat váltanak ki.
Az EU tisztaenergia-céljai szerint 2030-ra a megújulóknak legalább a 42,5 százalékát kellene adniuk a blokk energiafogyasztásának. Ha ezt sikerül elérni, akkor a számítások szerint a közösség jól halad afelé, hogy 2050-re klímasemleges legyen.
Az uniós adatok szerint azonban 2025-ben a tiszta energia még csak az EU energiafogyasztásának 26,2 százalékát tette ki, ami jócskán elmarad a blokk céljától.
Ráadásul a tanulmány nem veszi számba azokat az akadályokat – például az engedélyezés elhúzódását, a hőszivattyúk magas árát, a hálózati szűk keresztmetszeteket és a politikai ellenállást –, amelyek lassíthatják az átállást.
És ott van még Kína kérdése. Az Oxford Economics friss elemzése szerint Peking számára jelentős stratégiai lehetőséget teremt az az európai energiaválság, ami az iráni háború nyomán alakult ki.
Az államilag támogatott iparosítás eredményeképp a kínai vállalatok meghatározó pozíciókba kerültek a napelemek, az akkumulátorok, az elektromos járművek, a szélturbina-alkatrészek és a hőszivattyúk globális piacán. Így Kína az energiaátállásba áramló beruházások jelentős részét magához tudja vonzani.
Az agytröszt szerint a konfliktus kezdete óta felgyorsult a kínai tisztaenergia-technológiák exportja, különösen Európába, Ázsiába, Afrikába és Latin-Amerikába.
„A legutóbbi technológiai és geoökonómiai fejlemények megerősítették Kína felemelkedését a világ első »elektroállamaként«” – áll a július 13-án közzétett tanulmányban.
A most formálódó „elektroállam” kifejezés olyan országot ír le, amelynek geopolitikai befolyása nem az olaj- és gázkészletekből, hanem az elektrifikációhoz szükséges technológiák, gyártókapacitások és kritikus ásványianyag-ellátási láncok ellenőrzéséből fakad. Ezzel szemben a hagyományos olajállamok, például Oroszország vagy az Öböl-menti országok befolyását a fosszilis energiahordozók exportja alapozta meg.
A jelentés végső soron arra figyelmeztet, hogy miközben Európa igyekszik megszabadulni a függőségtől, könnyen egy másikba sodródhat: miközben az uniós országok a korábban elképzeltnél gyorsabban csökkentik kitettségüket az ingadozó fosszilisenergiahordozó-piacoknak, egyre inkább kitetté válnak Kínának.