Brüsszel, a tagállamok, az ipar és a bankok aláírták az EU első energiatárolási megállapodását az olcsóbb energia és a stabil hálózat érdekében. De elég lesz-e egy nem kötelező érvényű egyezség a helyzet rendezésére?
A június 26-án Luxemburgban aláírt megállapodás az Európai Bizottságot, 22 tagállamot, az energiatárolókat fejlesztő cégeket és más iparági szereplőket, valamint a pénzintézeteket, köztük az Európai Beruházási Bankot hozza össze.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy az energiatárolás mára az EU energiarendszerének „nélkülözhetetlen” eleme.
Európában jelenleg mintegy 55 gigawattnyi tárolókapacitás áll rendelkezésre. A cél, hogy 2030-ra 200 gigawattra nőjön ez az érték, 2028-ra pedig köztes célként 30–35 gigawattnyi bővülést tűztek ki. A tárolás részesedése a csúcsidei villamosenergia-igényből várhatóan megduplázódik, 5 százalékról 10 százalékra.
A Bizottság arra figyelmeztet, hogy ha nem bővül a tárolókapacitás, a hálózati korlátok miatt egyre gyakrabban kell majd visszafogni a nap- és szélerőművek termelését, ami növeli az áramszünetek kockázatát, és tovább erősíti a behozatalra szoruló fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget.
Néhány ország már meghatározta a tárolókapacitásra vonatkozó nemzeti céljait, például Lengyelország (11 000 MW), Spanyolország (legfeljebb 5000 MW) és Ausztria (5000 MW). Németországnak és más tagállamoknak az év végéig kell benyújtaniuk célkitűzéseiket.
A megállapodás jogilag nem kötelező erejű, és továbbra is számos kihívás áll fenn, például a tárolóüzemeltetőkre vonatkozó kettős díjszabás, az elhúzódó engedélyezési eljárások és a hálózati csatlakozások szűk keresztmetszetei. A Bizottság 2028-ig évente felülvizsgálja az előrehaladást.