Az új választási törvény a Szenátus elé kerül, miután kedden leszavazták a jobbközép jelöltpreferenciás módosítóját, szerdán pedig a többség ismét megosztott volt a vannacciani-indítványon. Az előrehozott választások már nem tabutéma.
Csütörtökön 11:45-kor az olasz Képviselőház plenáris ülése 217 igen, 152 nem szavazattal, 2 tartózkodás mellett első olvasatban elfogadta a jobbközép által jegyzett választási törvény reformját az ellenzéki pártok tiltakozása közepette.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Előzőleg kedden egyetlen szavazattal elbukott az Olaszország Fivérei párt által benyújtott, a preferenciális szavazás bevezetéséről szóló módosító indítvány, amelyet közvetlenül a kormányfő, Giorgia Meloni támogatott, és amely mellett kampányolt a közösségi médiában.
Szerdán a többség ismét megosztva szavazott, csütörtökön viszont a kormánypárti képviselők már ünnepeltek a szavazás után.
Hogyan változik a választási törvény
Az új választási törvény úgynevezett „vegyes” rendszert javasol: arányos rendszert többségi prémiumokkal, a parlamenti képviselőket pedig blokkolt, zárt listákon választanák meg.
Alig tíz évvel az utolsó választási reform, az úgynevezett Rosatellum után ismét megváltozhat a Képviselőház és a Szenátus megválasztásának módja.
Ezek az újdonságok szerepelnek az úgynevezett Bignami-törvényben, amelyet a szöveg első aláírójáról, a Montecitorióban működő FdI-frakcióvezetőről, Galeazzo Bignamiról neveztek el, és amely most a Szenátus elé kerül.
Miért beszélnek előrehozott választásokról
A Repubblica beszámolója szerint egy, a szavazás előtt két nappal összehívott rendkívüli videóhívásban a kormányfő határozott figyelmeztetést intézett Matteo Salvini és Antonio Tajani miniszterelnök-helyetteshez: „Mondom világosan: ha a preferenciákról szóló módosító nem megy át, választások lesznek.”
A kormányon belül terjedő számítások szerint, amelyekről az Ansa tudósít, a Montecitorióban tartott szavazás gyakorlatilag elindított egy visszaszámlálást, amely ősszel, októberben nyithatna választási időablakot. Így az is elkerülhető lenne, hogy szembenézzenek a következő költségvetési törvény nehéz feladatával.
A Corriere della Sera szerint viszont április első vasárnapja lenne a megfelelő dátum a voksolásra, akár új választási törvénnyel, akár anélkül. A Repubblica ugyanakkor rámutat, hogy a mostani ciklus parlamenti képviselői számára a nyugdíjjogosultság dátuma április 14., és az olasz történelem azt mutatja, hogy ennél korábban nem szoktak választásokat tartani.
Miért ellenzik az ellenzékiek a választási törvényt
„Meloni elárulta az olaszokat és szövetségeseit” – mondta Elly Schlein, a fő ellenzéki párt, a PD elnöke az ülésteremben, a szavazási indoklások során elmondott felszólalásában.
Schlein szerint a választási törvény elfogadhatatlan és módosíthatatlan, mert „a hatalom iránti megszállottságuk, a merev többségi prémium egyetlen, nagy, fix listával párosul, de a legsúlyosabb szégyenük az utolsó pillanatban bukkant elő: úgy rajzolták át a külföldi választókerületeket, hogy a saját jelöltjeiknek kedvezzenek.”
Schlein megismételte a nemek közötti egyenlőséget felszámoló vonallal szembeni ellenállását, valamint kifejezte Melonira vonatkozó nemtetszését is.
„Önöket már bizalmatlansági szavazáson elutasították, és szürreális, hogy továbbra is úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Fütyörésznek; ráadásul ez a többség is olyan, mint egy lyukas szita, gyakorlatilag nem létezik többé, vegyék ezt tudomásul. Ráadásul önök kihívtak minket, mi vállaltuk az arcunkat, és világosan elmondtuk, hogyan szavaztunk; őt viszont nem láttuk, ő nem volt itt szavazni” – mondta Schlein**.**
Az M5S vezetője, Giuseppe Conte is folytatta a szerdai nyilatkozataiban megfogalmazott vonalat: „Ebben a pillanatban a játékszabályok megváltoztatása a legfontosabb a többség számára. Fogásokhoz, trükkökhöz folyamodnak, eltorzítják a valóságot: azt akarják elhitetni, hogy ez a törvény azért születik, hogy több hatalmat adjon az olaszoknak.”
„Csakhogy az olaszok nem ostobák, tudják, hogy ezt a törvényt azért hozták, hogy még több hatalmat adjanak a vezérnek, hogy csavarokkal rögzítsék önöket a székekhez; a kormány célja nem a stabilitás, hanem az elmozdíthatatlanság."
„A többségen belül létrejött megállapodás betonbiztos alku, ahol a nagy listán a pártok döntik el, kik legyenek a listavezetők, és ugyanez történik a kis listáknál is. Giorgia Meloni ráadásul még több akadályt állított a nők elé a politikában, így az üvegplafont vasbeton erősíti meg.”
„Ez egy szégyenteljes választási törvény, amely a többség hatalmának fenntartását szolgálná, de nem fogjuk hagyni, hogy összekeverjék a Quirinale-dombot a Colle Oppióval"