Leó pápa felkereste a migránsválság jelképének számító olasz szigetet, ahol több ezer ember fogadta. A pápa emlékeztetett, hogy Európa felelőssége kezelni a migráció kérdését, és arra kérte a híveket, ne nézzék tétlenül azok szenvedését, akiket hazájuk elhagyására kényszerítenek.
Az Egyesült Államok fennállásának 250. évfordulóján az amerikai származűsú XIV. Leó pápa Lampedusát választotta úti célul, azt a szigetet, amely az olaszországi és egész európai migrációs vészhelyzet jelképévé vált. Utoljára 2013-ban járt pápa Lampedusán: Ferenc pápa ekkor első apostoli útja helyszínéül választotta a szigetet, és már pápasága kezdetén egyértelművé tette elkötelezettségét a migránsok ügye iránt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Érkezése után Leó a Cala Pisana névtelenek temetőjébe ment, hogy tiszteletét tegye és imádkozzon a tengeren meghalt migránsok sírjánál. A sírokat olyan keresztekkel jelölik, amelyeket a sziget partjainál hajótörést szenvedett csónakok faanyagából készítettek.
Leó ezután a Porta d’Europa nevű emlékműhöz ment, ahhoz a kerámiából és vasból készült szimbolikus szoborhoz, amely a Földközi-tengerre néz. Itt találkozott egy migráns családdal, majd átlépett a kapun. Az erős szél lefújta Leó pápa sapkáját. A szentatya hosszú ideig állt és a tengert nézte, amelynek távolában a Lampedusa körüli vizeket járőröző haditengerészeti hajó volt látható.
A pápa egy levelet is kapott egy migráns kisfiútól. „Kedves Pápa, nagyon izgatott vagyok, hogy találkozhatok Önnel! Tíz éve itt, Lampedusán kezdődött a történetem. Egyedül voltam, mindent elveszítettem, az édesanyámat is. Azt mondják, csak akkor hagytam abba a sírást, amikor adtak nekem labdát. Attól a naptól kezdve a labda a szívemben maradt, és én nem hagytam abba a játékot. Nagyon remélem, hogy ez a labda, amelyet most Önnek ajándékozok, eljut majd egy másik gyerekhez, és őt is éppen úgy boldoggá teszi, mint engem. Köszönöm, Leo” – írta a kisfiú, aki egy labdát is átadott a pápának.
Leó pápa megáldja Ferenc pápának szentelt emléktáblát
Robert Prevost látogatása ezután a Molo Favarolónál folytatódott. Ez a sziget egy másik jelképe, ahová a migránsok hajóit viszik. Itt Leó leplezte le és áldotta meg a Ferenc pápának szentelt táblát: a mólót ezentúl Francesco-mólónak nevezik. A pápa ezután találkozott 15 migránssal az Imbriacola negyedben működő, a Vöröskereszt által üzemeltetett hotspotból, és kezet fogott velük; a létesítmény jelenleg 138 embert szállásol el, köztük 51 kísérő nélküli kiskorú. A legutóbbi partraszállás péntek este történt: a parti őrség egy kis csónakon utazó 17 embert mentett ki, köztük öt nőt és három gyermeket.
„Az a tény, hogy Ferenc pápáról nevezték el a Favaloro-mólót, jelzi azt a kapcsolatot, amelyet elődöm kialakított az önök közösségével, valamint a migráns testvérekkel: a pápa ebben a rendkívül megterhelő időszakban is közel állt önökhöz. Ma pedig azért vagyok itt, hogy elmondjam: a pápa továbbra is kíséri önöket, támogatja és bátorítja önöket” – írta Leó a Lampedusa polgármesterének küldött levelében látogatása alkalmából.
„Nem azért jöttem, hogy beszédeket mondjak, hanem hogy az Eucharisztiát ünnepeljem, Krisztus jelenlétének legfőbb jelét közöttünk. Jézusnak az a gesztusa, hogy megtöri a kenyeret és önmagát adja, értelmet és erőt ad mindennapi segítő cselekedeteinknek. Igen, ez olyan hely, ahol a szavaknál is hangosabban beszélnek a tettek. De ahhoz, hogy a tettek valóban emberiek legyenek, szívre van szükségük. Ezért gyűltünk itt össze: hogy Krisztustól merítsük azt a szeretetet, amelyet egyedül Ő tud megadni nekünk, hogy a mai és a holnapi világ emberibb legyen, emberibb, emberibb mindenki számára” – folytatta levelében a pápa.
A pápa arra szólítja fel Európát, hogy nézzen szembe a migrációs válsággal
Az „Arena” sportpályán szervezett mise előtt a pápa egy giardinetta típusú, a szigetre jellemző kisautóval járta végig Lampedusa utcáit, amelyet egy helyi lakos adott kölcsön a különleges alkalomra, köszöntötte a tömeget, és megállt, hogy megáldja a gyermekeket. A hatóságok közlése szerint mintegy négyezer ember gyűlt össze a pápa által vezetett szertartásra.
„Azért jöttem, hogy megköszönjem önöknek azt a közelséget, amelyet oly sokan tanúsítottak; ismét megtörtént az együttérzés csodája. Erről a Földközi-tengerben fekvő, Európa legszélső csücskéről jobban látszik az a történelmi felhívás, amelyet a migráció jelensége intéz az európai társadalmakhoz. Európának egyedülálló potenciálja van, amely történelméből és kultúrájából fakad, és ezzel együtt különleges felelőssége is – mondta Prevost, majd így folytatta – Földrajzi helyzetéből és intézményi felépítéséből adódóan Európa ebben a térségben képes átfogó módon kezelni a válságot, úgy, hogy az elsődleges mentést egy hosszú távú stratégiai tervbe illeszti, amely alkalmas a migránsok befogadására, védelmére, támogatására és integrálására, miközben a fejlesztésen is dolgozik, hogy senki ne legyen kényszerű migrációra ítélve. Mindezt minden emberi méltóság tiszteletben tartásával kell megvalósítani. Ez nemcsak a közintézmények, hanem az egész civil társadalom és az Egyház feladata” – mondta a pápa a mise során.
A pápa ezután felidézte, hogy Lampedusa nemcsak a migránsok, hanem a turisták kedvelt szigete is. Ahogyan nemrég Tenerifén, spanyolországi apostoli útja során is hangsúlyozta, Leó emlékeztetett: a migrációs útvonalakat nem szabad fenyegetésként felfogni, és nem szabad közönyössé válni. „Úgy tűnik, mintha láthatatlan falat kellene emelni a hajótöröttek tengere és a turisták tengere közé. Legyen önöknek bátorságuk másként gondolkodni. Lépésről lépésre, kreativitással elérhetik, hogy bárki, aki akár pihenés céljából is időt tölt ezen a szigeten, emberibbé váljon, amikor találkozik az önök szeretetével, azzal, amire a tenger megtanította önöket, azokkal a találkozásokkal, amelyek nevelték önöket” – fogalmazott a pápa.
A migrációs válságot figyelmen kívül hagyókat bírálva a pápa az érdektelenséget és a korrupciót is bírálta. „A szeretet mindig a szabadságban van, a szabadság pedig a döntésekben gyökerezik. Vannak, akik úgy döntenek, hogy nem válnak felebaráttá, és vannak, akik úgy döntenek, hogy nem döntenek. Ennek a tengernek a halottai egyaránt áldozatai a meghozott és a meg nem hozott döntéseknek. A közjó iránti érdektelenség és a származási helyeken tapasztalható korrupció, a szegénységet és kirekesztést termelő világgazdasági rendszer, az előítéleteket és megvetést tápláló félelem, az a felfogás, hogy ezek a problémák nem ránk tartoznak, azoknak a bűnös számításai, akik mások drámáján nyerészkednek, valamint a lassú és nehéz átmenet a puszta válságkezeléstől az átfogó, közösen kialakított politikákig: mindez ma az evangéliumi elbeszélésnek azt a sietségét ismétli meg, hogy „továbbmenni” – mondta Prevost.
„Ne hagyjuk, hogy a félelem legyőzzön bennünket, hanem tekintsünk a mindennapi fáradozásokra úgy, mint a lehetőségek és a tanúságtétel idejére. Térjen vissza a Porto Salvo Szűzanya tiszteletre méltó képe, és szóljon ismét önökhöz olyan erővel, mint egykor, amikor azok, akik átadták önöknek e tiszteletet, azt hirdették, hogy mindannyiunknak Istenben van biztos kikötője, és minden keresztény közösség arra hivatott, hogy ennek földi visszatükröződése legyen. Önöknek, lampedusai és linosai közösségeknek pedig soha ne fogyjon el a hit, a remény és a szeretet levegője: „O’scià!”” – zárta beszédét a pápa, a lampedusaiak köszönését használva, amelynek jelentése: „az én lélegzetem”.