Párizs ezzel a Sheinhez és a Temuhoz hasonló óriásokkal szemben lép fel.
Egy több mint két és fél évig tartó, társadalmi vitákkal és iparági lobbitevékenységgel mespékelt, intenzív parlamenti egyeztetést követően Franciaország fordulóponthoz érkezett. A Szenátus hétfőn gyakorlatilag egyhangúlag, vagyis majdnem teljes egyetértéssel szavazta meg az ultrafast fashionre vonatkozó törvényjavaslat végleges változatát, melyet eredetileg a Horizons párt képviselője Anne-Cécile Violland terjesztett elő.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A textilipar az üvegházhatású gázok kibocsátásának közel 10 százalékáért felel globálisan, a fast fashion pedig már telítette a francia piacot. Az új törvény egy olyan változás kezdetét jelzi, melyben a jogalkotó közvetlenül beavatkozik az eldobható ruházatok árképzésébe és terjesztésébe. A Parlament végleges jóváhagyása lezárja a jogalkotási vitákat, a környezetvédelmi szervezetek számára pedig most kezdődik az érdemi megvalósítás időszaka, mely több szakaszban, az elkövetkező években zajlik majd.
Mit jelent az „ultrafast fashion”?
A szöveg egyik fő kihívása az volt, hogy egyértelmű jogi definíciót adjon az „ultrafast fashion”-nek, elkerülve a későbbi jogi vitákat, és úgy célozza meg a jelenséget, hogy közben ne büntesse az egész ruházati ágazatot. A törvény végül két, együttesen érvényesülő kritériumot határoz meg: először is az online közzétett újdonságok mennyiségét, vagyis azt, hogy egyes platformokon naponta akár több ezer új termék is megjelenhet. Másodsorban a javításra való csekély ösztönzést, amikor egy ruhadarab annyira olcsó, hogy gazdaságosabb kidobni, mint megjavíttatni.
A pontos küszöbértékeket rendeletben rögzítik. A cél elsősorban olyan óriáscégek, mint Shein, a Temu vagy az AliExpress megcélzása, miközben az olyan hagyományos európai márkákat, mint a Kiabi, a Zara vagy az H&M, nem érintené.
A pénzügyi mechanizmus: fokozatos bónusz-malus rendszer
Az új törvény a „szennyező fizet” elvére épül. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ultrafast divatmárkáknak minden eladott termék után környezeti hatásuk alapján büntető hozzájárulást kell fizetniük. Minél szennyezőbbnek minősül egy ruhadarab, annál magasabb lesz a befizetendő összeg. A beszedett pénzt a ruhák újrahasznosításának és javításának finanszírozására, valamint a környezetkímélőbb márkák támogatására fordítják.
A túl erős gazdasági sokk elkerülése érdekében a Parlament felső határt szabott ennek az adónak. A kivetett pénzügyi büntetés nem haladhatja meg a termék nettó eladási árának 50 százalékát. Ha például egy árucikket 6 euróért árulnak, a maximális teher 3 euró lehet, még 2030-ra előretekintve is.
Az adók és szankciók mellett a törvény arra is kötelezi a platformokat, hogy jelenítsenek meg figyelemfelhívó üzeneteket a mértékletes fogyasztásról, az újrahasználatról és a ruhák újrahasznosításáról. A kosár véglegesítésekor a fogyasztók emlékeztetőket látnak majd az általuk megvásárolni kívánt termékek környezeti hatásáról is.
A marketing szinte teljesen eltűnik
Minden, az ultrafast fashionhöz kapcsolódó reklám tiltott lesz Franciaországban, amint életbe lépnek a végrehajtási rendeletek: legyen szó kültéri hirdetésekről, televíziós, online vagy célzott reklámokról. A tiltás az influenszermarketingre is kiterjed: a közösségi médiában közzétett promóciók, különösen az úgynevezett „haul” videók, 2027. január 1-jétől nem lesznek megengedettek.
Azok az influenszerek, akik nem tartják be ezeket a szabályokat, súlyos, akár 122 ezer eurós bírságokra számíthatnak. Továbbra is bizonytalan, mikor lép pontosan hatályba ez a tilalom, mivel az Európai Bizottság máris fenntartásait fejezte ki az intézkedés uniós joggal való összhangjával kapcsolatban, különösen a reklámszabályokra vonatkozó előírások terén.
És mi a helyzet a fogyasztókkal?
Franciaország ezzel lerakta egy olyan szabályozási keret alapkövét, mely megfigyelők reményei szerint hamarosan az Európai Unió egészére kiterjed, szerintük ugyanis csak az uniós szintű fellépés lehet kellően súlyos ahhoz, hogy tartósan megváltoztassa az ultrafast fashion divatóriások gyakorlatát.
A kérdés az, hogyan reagálnak a fogyasztók: nagyobb arányban fordulnak-e a felelősebb márkák felé, vagy folytatják megszokott vásárlási szokásaikat?