Andy Burnham egyrészt egy tíz évre szóló gazdasági tervet ismertetett, másrészt elmondta, hogy megválasztása esetén nagyobb hatalmat adna a regionális politikában dolgozó tisztviselőknek is.
Andy Burnham a brit Munkáspárt vezetéséért folyó küzdelem fő esélyeseként az első nagyobb horderejű programbeszédében közölte, hogy megválasztása esetén a modern brit történelem legnagyobb politikai hatalmi átrendezését hajtaná végre: átfogó, új jogosítványokat adna a helyi vezetőknek, a miniszterelnöki hivatal egy részét pedig Manchesterbe költöztetné. Burnham korábban kilenc éven át volt a város polgármestere, de egy ennél az időtartamnál hosszabb, tíz évre szóló tervet vázolt fel az általa a 2008-as pénzügyi válság óta megrekedtnek nevezett brit gazdaság újjáélesztésére.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„A növekedést nem lehet felülről elrendelni, csak alulról lehet táplálni” – mondta hallgatóságának hétfőn. A politikus programjának központi eleme egy új kormányzati központ létrehozása Manchesterben, amelyet „No. 10 North”-nak nevezett el, szerinte ugyanis a város lehetne „egy újrahuzalozott Nagy-Britannia idegrendszerének a központi állomása”. A régiós polgármesterek a megállapodás értelmében szélesebb hatásköröket kapnának a lakhatás, a jóléti rendszer és az oktatás terén.
Megközelítése erősen támaszkodik arra, amit ő „manchesterizmusnak” nevez, máshol viszont „vállalkozásbarát szocializmusként” írják le. Polgármesteri időszaka alatt ez az elképzelés olyan kezdeményezésekben öltött testet, mint a Bee Network, azaz Manchester közösségi irányítás alatt álló buszrendszere, illetve a Good Growth Fund, amely befektetéseket irányított Greater Manchester valamennyi kerületébe. Burnham azt mondja, hogy ezt a modellt országos szintre is fel tudja húzni. A politikus azt is megígérte, hogy új munkahelyekeket teremt, bővíti az oktatási lehetőségeket, és fellép az általa pazarlónak minősített, privatizált brit víz- és energiaszektorral szemben.
Szinte biztos a győzelem
Burnham messze a legesélyesebb utódja Keir Starmernek, aki június 22-én jelentette be lemondását. Starmer távozását hónapok óta tartó belső nyomás előzte meg, amely a Munkáspárt katasztrofális májusi önkormányzati választási eredményeiben csúcsosodott ki: a párt közel 1500 tanácsi helyet veszített el, ezek közül sokat Nigel Farage Reform UK pártjával szemben.
Burnham június 18-án nyerte meg a Makerfield körzetében tartott időközi választást, amelyet kifejezetten azért írtak ki, hogy visszatérhessen Westminsterbe. A szavazatok mintegy 55 százalékát szerezte meg, ezzel felülmúlva az előzetes prognózisokat. Június 22-én tette le a képviselői esküt, ugyanazon a napon, amikor Starmer nyilvánosan is bejelentette, hogy lemond.
Azóta egyre tisztábban látszik az útja a Downing Streetig. Wes Streeting volt egészségügyi miniszter, akit korábban a legesélyesebb riválisának tartottak, múlt héten nyíltan Burnham mellé állt. Darren Jones kabinetminiszter szerdán szintén kizárta, hogy indulna a tisztségért, és a Sky Newsnak azt mondta: „Andy Burnham lesz a következő miniszterelnök.” A vezetőjelölések benyújtása július 9-én kezdődik és egy héttel később zárul: ha Burmhamet senki sem hívja ki, akár július 17-ére beköltözhet a Downing Streetre.
Régi kihívások, új arc
Lendülete és a Munkáspárt mozgalmának egyes köreiben nevéhez fűződő őszinte lelkesedés ellenére Burnham rendkívül nehéz politikai helyzetet örököl. Az Egyesült Királyság gazdasága gyengélkedik, a közszolgáltatások túlterheltek, a háztartások költségvetése szoros – márpedig épp ezek ásták alá Starmer támogatottságát. Burnhamet kötik majd a Munkáspárt 2024-es választási programjában tett vállalások, köztük az is, hogy nem emelik a dolgozókat terhelő adókat.
A Konzervatív Párt elutasította a hétfői beszédet. „Andy Burnham nagy ötlete az, hogy a tologatja a hatalmat a politikusok között” – mondta Kevin Hollinrake pártelnök. „Nem a jóléti rendszert akarja rendbe tenni. Nem azokat az adókat akarja csökkenteni, amelyek fojtogatják a dolgozó családokat és a brit vállalkozásokat. Nem a védelem finanszírozását akarja megoldani, amelyre az országunknak égetően szüksége van” - summázta Hollinrake.
Burnham a védelempolitikát tekintve várhatóan átveszi a kormány régóta várt beruházási tervében foglalt kötelezettségvállalásokat, melyg arra késztette John Healey védelmi minisztert, hogy június 11-én, a július 7–8-án Törökországban tartandó NATO-csúcs előtt benyújtsa lemondását. A külpolitika is sajátos nyomást jelent. David Lammy miniszterelnök-helyettes múlt héten az Euronewsnak nyilatkozva azt mondta, hogy a kulcskérdésekben (így Ukrajna támogatása és az EU-val való kapcsolatok elmélyítésére irányuló erőfeszítések) folytonosságra számít. A július 22-re tervezett Egyesült Királyság–EU-csúcsot a vezetőváltásra tekintettel elhalasztották, és továbbra is kérdés, hogyan viszonyul Burnham az egységes piachoz. Egyes, EU-párti munkáspárti képviselők már most arra ösztönzik, hogy adja fel az elődje által fenntartott „vörös vonalakat”.
A párton belül egyelőre Burnham az egyértelmű favorit. A hétfői beszéd volt az első kísérlete arra, hogy meggyőzze a választókat, a piacokat és saját pártját: ő az a férfi, aki átalakította Manchestert, és készen áll arra, hogy ugyanezt tegye az Egyesült Királysággal is.