Litvánia kész közvetíteni a Lengyelország és Ukrajna közötti vitában, jelentette ki a litván elnök külpolitikai főtanácsadója. Asta Skaisgiryte szerint a feszültség érzelmi alapú, a két ország szoros kapcsolatának fenntartása pedig kulcsfontosságú a régió biztonsága szempontjából.
A litván kormány kijelentette, hogy kész közvetítő szerepet vállalni a lengyel és ukrán elnök közötti diplomáciai vitában. A litván elnök külpolitikai tanácsadója, Asta Skaisgiryte szerint a felek hagyták, hogy elragadják őket az érzelmeik. A szóban forgó vita a lengyel és az ukrán vezetés között Varsó és Kijev között azt követően robbant ki, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök úgy döntött: az ukrán fegyveres erők egyik egységét a „UPA hősei"-ként nevezi el.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az ügy háttere a lengyel-ukrán viszonyt évtizedek óta terhelő volhíniai mészárlás. 1943-1945 között a volhíniai és kelet-galíciai területeken OUN–UPA, vagyis az ukrán nacionalista földalatti mozgalom és az Ukrán Felkelő Hadsereg elképesztő kegyetlenséggel gyilkolt meg lengyel civileket. Az áldozatok számát 40 és 100 ezer közé teszik. Az UPA célja akkor az volt, hogy megtisztítsa etnikailag a térséget a lengyelektől egy jövőbeli független ukrán állam érdekében. A volhíniai mészárlást Lengyelország népirtásként értékeli.
Az UPA – kinek mi?
Az ukrán politika számottevő része elismeri, hogy egyes UPA-egységek tömeggyilkosságokat követtek el lengyel civilek ellen, azt viszont vitatják, hogy központilag elrendelt genocídium-tervről lett volna szó.
A lengyel-ukrán kapcsolatok tekintetében fontos tény, hogy az UPA elsősorban Ukrajna függetlenségéért harcoló alakulat volt. Az UPA tehát Lengyelországban a volhíniai mészárlások elkövetője, Ukrajnában pedig antiszovjet függetlenségi szimbólum.
A háború emlékezetpolitikai fordulatot hozott
A 2022 utáni háborús helyzetben Lengyelország Ukrajna egyik legfontosabb szövetségese lett. Kívülről úgy tűnhetett, hogy a két állam felülemelkedett a történelmi vitákon, korábbi ellentéteiket azonban valójában nem tudták megoldani, mivel Ukrajna nem volt képes az UPA ügyét az emlékezetpolitika mezejéből kiszervezni, ami újból megkeserítette a két állam viszonyát.
Ukrajnában éppen a háborús identitásépítés közepette értékelődtek fel az oroszokkal való szembenállás szimbólumai: újból előkerült az UPA. A lengyel vezetés ezt úgy értékelte, hogy újból előtérbe került a lengyelek elleni uszítás, Kijev meg sem próbálja szőnyeg alá söpörni a kétállami feszültségek forrását, a történelmi sebeket pedig szándékosan feltépi.
Mi történt az elmúlt hetekben?
A helyzet az elmúlt hetekben eszkalálódott. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök május végén az Ukrajnai Felkelő Hadsereg hőseinek tiszteletbeli címét adományozta az Ukrajnai Fegyveres Erők Különleges Műveleti Erői „Észak” nevű különleges műveleti központjának.
A lengyelek azonnal reagáltak. A lengyel elnök, Karol Nawrocki visszavonta Zelenszkij legmagasabb állami kitüntetését, a Fehér Sas-rendet, amit az ukrán elnök 2023-ban kapott, Andrzej Dudától. Kirillo Budanov, az ukrán elnöki adminisztráció vezetője azonnal visszaadta a saját lengyel kitüntetését, Nawrocki döntését pedig „barátságtalan aktusnak" nevezte. Ezt követően a korábbi ukrán elnökök, Leonyid Kucsma, Viktor Juscsenko és Petro Porosenko sorban lemondtak a Fehér Sas kitüntetésekről.
Gdanskban június 25-26-án Ukraine Recovery Conference-t tartanak. A találkozón lehetne arra esély, hogy a két állam korrigálja korábbi lépéseit. A legtöbb külpolitikai szakértő szerint Zelenszkij nem teheti meg, hogy nem megy el személyesen a konferenciára, mert az komoly deeszkalációs lehetőséget tartogat, ha pedig elmarad Gdanskban a Zelenszkij-Nawrocki vagy Zelenszkij-Tusk találkozó, az azt jelzi majd, hogy a lengyel-ukrán válság nagyon komoly.
Asta Skaisgiryte szerint Zelenszkij esetleges távolmaradása „árnyékot vetne” a konferenciára, hozzátéve, hogy az Ukrajna további támogatásáról szóló legfontosabb döntések ennek ellenére is megszületnének a találkozón. A lengyel–ukrán viszonyról a litván elnök, Gitanas Nauseda azt mondta egy a litván parlamentben tartott beszédében, hogy „Litvánia és az egész régió számára kulcsfontosságú, hogy a Varsó és Kijev közötti kötelék a lehető legerősebb legyen”.