A széthúzás csak Oroszországnak kedvez az EU több külügyminisztere szerint is.
Ha az Európai Unió közvetlen tárgyalásokba kezd Oroszországgal, fontosabb a mandátum, mint a személy – mondták a külügyminiszterek, akik Cipruson gyűltek össze egy informális találkozóra, ahol ez a kényes kérdés került a napirend élére.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Figyelmeztettek: a megosztottság csak Moszkvának kedvezne, és aláásná Ukrajna pozícióját.
„Úgy látom, ez csapda, amelybe Oroszország be akar csalni bennünket: arról vitatkozunk, ki tárgyaljon velük, miközben ők már válogatják, ki megfelelő és ki nem. Ne sétáljunk bele ebbe a csapdába” – mondta csütörtök reggel Kaja Kallas főképviselő.
Kallas burkoltan arra utalt, hogy a Kreml a volt német kancellárt, Gerhard Schrödert javasolta a blokk főtárgyalójának – ezt az ötletet sokan teljesen irreálisnak tartják. Schröder gyakorlatilag páriává vált az európai fősodorbeli politikában, részben Vlagyimir Putyin orosz elnökkel ápolt szoros kapcsolatai, részben pedig több orosz energetikai vállalatért folytatott lobbitevékenysége miatt.
„A tárgyalás mindig csapatmunka” – folytatta Kallas. „Vannak jó zsaru szereplők, vannak rossz zsaru szereplők, van egy stratégiája annak, hogyan ülünk az asztalhoz. Éppen ezért az érdemi tartalom sokkal fontosabb, mint az, hogy ki ül ott.”
Kallas – aki bizalmas feljegyzésben foglalta össze azokat az engedményeket és elvárásokat, amelyeknek Oroszország egy megállapodás részeként eleget kellene hogy tegyen – azt javasolta, hogy az EU „maximalista” álláspontról közelítse meg a tárgyalásokat, ellensúlyozva Putyin saját „maximalista” követeléseit.
Arra a kérdésre, érdekli-e a különmegbízotti poszt, Kallas nevetve hárította a felvetést.
„Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője vagyok, a munkaköri leírásomat elolvashatják a szerződésekben” – mondta.
„Egységre van szükségünk, ez pedig nagyon fontos üzenet: Európaként kell együtt dolgoznunk, nem külön-külön tagállamként. Egyenként mindannyian sokkal, de sokkal gyengébbek vagyunk, mint együtt.”
Svédország külügyminisztere, Maria Malmer Stenergard megismételte az óvatosságra intő üzenetet, és azt mondta, az EU-nak kerülni kell, hogy „olyan férfiak tereljék el a figyelmét, akik történelmet akarnak írni”.
„Nem szabad fejvesztve a tárgyalóasztalhoz rohannunk, és hagynunk, hogy Oroszország szabja meg a feltételeket” – mondta Stenergard az újságíróknak.
„Ehelyett nagyobb nyomást kell gyakorolnunk Oroszországra, és fokoznunk kell Ukrajna támogatását, hogy megváltozzon a számításuk, és valóban érdekeltté váljanak abban, hogy leüljenek tárgyalni és békét kössenek, mert mi ezt akarjuk.”
A holland Tom Berendsen szerint „a legfontosabb”, hogy az EU-nak „világos mandátuma” legyen, mielőtt kiválasztja a különmegbízottat, míg a spanyol José Manuel Albares a 27 tagállam kakofóniájának elkerülésére egy „egységes hang” szükségességét hangsúlyozta.
„Élnünk kell az Egyesült Államok azon döntése nyújtotta lehetőséggel, hogy szünetelteti részvételét az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalási folyamatban” – mondta Belgium külügyminisztere, Maxime Prévot. „Nagyon fontos, hogy ott üljünk az asztalnál és cselekedjünk, ne csak nézzük az eseményeket.”
Antonio Tajani, Olaszország külügyminisztere, akinek országa az elsők között szorgalmazta a közvetlen tárgyalásokat Oroszországgal, úgy fogalmazott: „(Béke)megállapodást Európa nélkül aláírni lehetetlen lenne.”
Egységes európai hang
A közvetlen tárgyalásokról szóló vita, amely január óta időről időre lekerül, majd visszakerül a politikai napirendre, ebben a hónapban kapott új lendületet, miután Volodimir Zelenszkij ukrán elnök – csalódottan a Fehér Ház Közel-Keletre összpontosító figyelme miatt – arra kérte az európaiakat, hogy vállaljanak aktívabb szerepet a folyamatban, és jelöljenek ki egy felelőst a feladatra.
A nagy kockázatú feladatra felmerülő nevek között szerepel Alexander Stubb finn elnök, António Costa, az Európai Tanács elnöke, Mario Draghi volt olasz miniszterelnök és Angela Merkel volt német kancellár.
Finnország külügyminisztere, Elina Valtonen szerint Stubb „kétségkívül rendkívül alkalmas személy arra, hogy sok emberrel, köztük Putyinnal is beszéljen”, ugyanakkor rámutatott, hogy a megbeszélések még nagyon korai szakaszban járnak, és a közös álláspont meghatározása kell, hogy elsőbbséget élvezzen.
„Úgy látom, ez egy hosszú folyamat lesz” – mondta Voltonen, lehűtve a hirtelen áttörésre vonatkozó várakozásokat.
A felbolydulás ellenére az európaiaknak eddig nem sikerült konkrétan meghatározniuk, pontosan hogyan nézne ki a szerepvállalásuk. A csütörtöki informális találkozó célja, hogy csökkentse a tagállamok közötti megosztottságot, és előremozdítsa a vitát az uniós vezetők június közepére tervezett csúcstalálkozója előtt.
A vitára rányomja bélyegét Oroszország nemrég végrehajtott nagyszabású támadása Kijev ellen, valamint az ott állomásozó külföldi diplomaták elleni nyílt fenyegetés, amely széles körű felháborodást váltott ki.
Andrij Sijiba ukrán külügyminiszter, aki Ciprusra utazott a találkozóra, azt mondta, a blokknak „pontos, megvalósítható lépésekre” kell összpontosítania, amelyek kiegészítik, és nem felváltják az Egyesült Államok vezette békefolyamatot – ilyenek például a civil fogvatartottak szabadon bocsátása, a zaporizzsjai atomerőmű demilitarizálása és humanitárius folyosók létrehozása.
„Nem azzal kell kezdenünk, hogy kiválasztunk egy személyt vagy egy csoportot, amely vezeti az erőfeszítéseket” – mondta. „Először a mandátumot kell tisztáznunk, és annak egy egységes európai hangot kell képviselnie.”