Nő a kitolonítási határozatoké: Németország, Franciaország és Svédország az élen.
Úgy tűnik, az EU elkezdte valóra váltani a határellenőrzés szigorítására tett ígéreteit.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Kevesebb bevándorló érkezik az EU-ba, mint néhány évvel ezelőtt, miközben a kiutasítási határozatok száma emelkedik.
Ez derül ki az Eurostat frissen közzétett adataiból, amelyek inkább középtávú trendet, semmint átmeneti fordulatot jeleznek.
2022 óta folyamatosan csökken az EU-ba belépő új bevándorlók száma: 5,4 millióról 4,5 millióra 2024-re, ami 24 százalékos csökkenést jelent.
2025-ben a védelmi státuszt kapó menedékkérők száma is visszaesett, 361 000-re, ami 2019 óta a legalacsonyabb szint.
EU: világ legmodernebb határigazgatási rendszerét vezeti be
Nemcsak arról van szó, hogy kevesebben érkeznek Európába: a kontinensről történő kiutasítások és visszaküldések száma is nő.
A kiutasítási határozatok száma tavaly csaknem elérte a félmilliót, ami 2019 óta a legmagasabb érték.
Miközben ténylegesen csak egy részük kerül visszaküldésre, a tavaly végrehajtott kitoloncolások száma, 155 000, 2020 óta a legmagasabb volt.
Magnus Brunner belügyi és migrációs európai biztos az Europe in Motion című műsornak azt mondta, hogy a blokk „a végső szakaszába ért az európai menekültügyi és migrációs rendszer eddigi legnagyobb reformja”.
„Ezzel megerősítjük külső határaink védelmét, és bevezetjük a világ legmodernebb határigazgatási rendszerét, az Entry/Exit rendszert” – mondta.
Brunner szerint az EU a harmadik országokkal való együttműködést is erősíti a migráció kezelésére, valamint az illegális átlépések és az embercsempészet visszaszorítására, ugyanakkor hozzátette, hogy még „rengeteg munka” vár rájuk.
Mely uniós országok toloncolják ki a legtöbb bevándorlót?
A török bevándorlók voltak 2025-ben a legnagyobb számban visszaküldött csoport, több mint 13 000 fővel, őket követték a grúzok (10 475), a szíriaiak (8 370) és az albánok (8 020).
Összességében Németország hajtotta végre a legtöbb kitoloncolást, közel 30 000-et, Franciaország majdnem 15 000-et, Svédország pedig több mint 11 000-et jelentett.
Ki adta ki a legtöbb kiutasítási határozatot?
A kiutasítási határozatokat tekintve Franciaország jóval többet adott ki, mint Németország (2025-ben 138 000-et, szemben 55 000-rel) és a többi uniós ország, ami azt jelenti, hogy Franciaországban a kiutasítási határozatot kapók túlnyomó többsége végül nem hagyta el az országot.
Spanyolország szintén 54 000 ilyen határozatot adott ki, a sort 32 000-rel Hollandia követte.
A kiutasítási határozatok és a ténylegesen végrehajtott visszaküldések közötti különbség – Franciaországban és máshol is – több tényezővel magyarázható.
Előfordul például, hogy a hatóságok nem tudják egyértelműen megállapítani egy bevándorló származási országát, más esetekben egészségügyi okok miatt halasztják el a visszaküldést, vagy felfüggesztik azt, ha kísérő nélküli kiskorúról van szó.
Határellenőrzés: mely országok fordítják vissza a legtöbb bevándorlót?
Emellett egyre több embert fordítanak vissza a határon: 2025-ben 133 000 embernek tagadták meg a belépést, többet, mint 2024-ben vagy 2023-ban.
Az Eurostat szerint a leggyakoribb ok (30 százalék) az volt, hogy nem tudták megfelelően igazolni tartózkodásuk célját és feltételeit. További 17 százalék már eltöltött három hónapot az EU-ban egy hat hónapos időszakon belül.
Ugyanakkor 15 százalékot azért fordítottak vissza, mert nem rendelkeztek érvényes vízummal, 13 százalékot pedig egy róluk szóló, az adott országban kiadott riasztás miatt nem engedtek be.
Lengyelország jelentette a határain visszafordított bevándorlók legnagyobb számát, közel 30 000-et, Franciaország pedig valamivel több mint 12 000-et.
Két hete az Európai Bizottság jelentést tett közzé a Migrációs és menekültügyi paktumvégrehajtásának állásáról.
A jelentés szerint a tagállamok „jelentősen előrehaladtak a Paktum végrehajtásában”.
A 2024-ben elfogadott új jogszabálycsomag célja egy közös keretrendszer kialakítása erősebb külső határvédelemmel, miközben fenntartja a „fair és szigorú menekültügyi szabályokat, valamint az egyensúlyt a szolidaritás és a felelősség között”.