Az Európai Bizottság szerint kész az applikáció, de kritikusai szerint a Bizottság megoldása lassú és nem is a valódi problémára koncentrál; az applikáció biztonsága és hatékonysága egyesek szerint kétséges.
Az Európai Bizottság életkor-ellenőrző alkalmazása lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy személyes adataik megosztása nélkül igazolják, hogy betöltötték a 18. életévüket. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ingyenes, adatvédelem-központú megoldásként mutatta be az eszközt azoknak a platformoknak, melyeknek problémái vannak a Digitális Szolgáltatásokról szóló jogszabály gyermekvédelmi kötelezettségeinek teljesítésével. Néhány nappal az áprilisi rajt után egy videó bemutatta, hogy az alkalmazás prototípusát kevesebb mint két perc alatt meg lehet kerülni. A Bizottság javított az applikáción, és a hibákat a prototípus fázisában jelentkező problémáknak minősítette.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Christel Schaldemose EP-képviselő a közösségi platformok használatát 16 éves korban megállapító jelentés parlamenti előadója szerint az alkalmazás üdvözlendő, de önmagában elégtelen, ráadásul későn érkezett lépés. „Örülök, hogy a hírek szerint az eszköz hamarosan használatra kész lesz. Szerintem ez egy jó lépés” – mondta az Euronewsnak a politikus.
Von der Leyen már 2024 szeptemberében bejelentett egy, a gyerekek digitális biztonságával foglalkozó szakértői testületet, 2026 áprilisára viszont a testület alig kezdte meg érdemi munkáját. A késlekedésnek ára van. A tagállamok már saját korhatár-szabályokat és közösségimédia-előírásokat vezettek be. Franciaország, Spanyolország, Görögország, Írország és mások épp azt a széttagolt szabályozási környezetet alakítják ki, amelynek a létrejöttét az EU meg akarta akadályozni.
Gyermekjogi szervezetek szerint tévút az ütemezésről szóló vita. Úgy vélik, az életkor-ellenőrzés, bármilyen formában is valósuljon meg, nem a gyerekeket online érő ártalmak valódi forrásait veszi célba. Francesca Pisanu, az Eurochild uniós érdekképviseleti munkatársa üdvözli, hogy a Bizottság saját infrastruktúrát épít ki, ahelyett hogy kizárólag a magáncégek megoldásaira támaszkodna. Az alkalmazás köré épített narratívát ugyanakkor problémásnak tartja. „Az appot nem szabad csodafegyverként beállítani, hanem egy eszközként egy jóval szélesebb, gyermekjogi alapú megközelítésen belül” – mondta. „Ha úgy mutatják be, mint a megoldást, nagyon is fennáll a veszélye, hogy egy szerkezeti problémára adott gyors technikai tűzoltássá silányul.”
Az Eurochild szerint a szerkezeti probléma nem a gyerekek hozzáférése a platformokhoz, hanem maguk a platformok. Az ajánlórendszerek, a viselkedésalapú hirdetések, az elköteleződést maximalizáló algoritmusok és a függőséget okozó tervezési megoldások azok a mechanizmusok, amelyek kárt okoznak. Egy alkalmazás, amely a bejáratnál ellenőrzi a felhasználó életkorát, mindezt érintetlenül hagyja. Pisanu szerint a közbeszéd túlzottan a gyerekek hozzáférésére összpontosít, és túl keveset foglalkozik a platformok felépítésével. A hozzáférés korlátozása önmagában nem kezeli a káros rendszereket.
Adatvédelem: egyelőre be nem váltott ígéret
A Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy az alkalmazás megfelel a „legmagasabb adatvédelmi szabványoknak”. A felhasználók útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal igazolják az életkorukat, de a platform csak egy igen/nem választ kap arról, hogy elmúltak-e 18 évesek, a nevükhöz, születési dátumukhoz vagy egyéb személyes adataikhoz nem fér hozzá. A megoldás zero-knowledge bizonyítási eljárásokat alkalmaz, és nyílt forráskódú.
Az adatvédelmi szakértők mégsem nyugodtak meg. Az okmányokat továbbra is be kell szkennelni; a harmadik felek integrálása növeli az adatszivárgás lehetőségét; a rosszul kezelt tokenek vagy naplóállományok pedig összekapcsolhatják a felhasználókat a különböző platformokon. A Bizottság ezekre a kifogásokra eddig nem adott egyértelmű választ.
Schaldemose maga már kevésbé aggódik az adatvédelem miatt, mint korábban. „Két évvel ezelőtt még lehettek volna problémáink az adatvédelemmel kapcsolatban, de a ma fejlesztett eszközöket már úgy alakítják ki, hogy ezekre a gondokra választ adjanak” – mondta. „Nem gondolom, hogy a magánszféránk miatt kellene félnünk.”
Rögtön hozzá is tesz egy éles megjegyzést: „Ha valaki ennyire fél ettől, akkor ne használja a platformokat, mert az adataihoz így is, úgy is hozzájutnak, bárki legyen is.”
Pisanu viszont kemény feltételeket szab. Szerinte bármely életkor-ellenőrző rendszernek „adatvédelmi szempontból kímélőnek, megbízhatónak, robusztusnak, pontosnak, arányosnak kell lennie, és szélesebb körű garanciákra kell épülnie. Ha nem így lesz, a figyelem az elérés korlátozására terelődik, miközben figyelmen kívül maradnak azok az üzleti modellek és platformtervek, amelyek a kockázatok gyökerét jelentik.”
Továbbra is a platformok jelentik a problémát
A szakértők egyetértenek abban, hogy Brüsszel továbbra sem ismeri fel: elsősorban a platformoknak kellene felelősséget vállalniuk, noha bőven kaptak időt arra, hogy bizonyítsák felelősségüket.
„Tudják, hogy ártalmas, és már ma fel kellene hagyniuk ezekkel a gyakorlataikkal” – mondta Schaldemose a függőséget okozó tervezési elemekről. „Elég sok pénzt keresnek vele, ez látszik, elég megnézni a bevételeiket. Szerintem megengedhetik maguknak.”
Pisanu szerint a technológiai cégek tervezik meg ezeket a környezeteket, és ők profitálnak belőlük. „A felelősségnek elsősorban a technológiai vállalatokat kellene terhelnie, mert ők alakítják ki és ők hasznosítják ezeket a környezeteket” – mondta. „A szülőknek kulcsszerepük lehet, de nem várható el, hogy ők viseljék a fő felelősséget olyan kockázatok kezeléséért, amelyeket erős kereskedelmi rendszerek hoznak létre.”
A Bizottság alkalmazása megkönnyítheti a jogszabályoknak való megfelelést és csökkentheti az adatkitettséget. Kötelező erejű, a platformtervezésre, az algoritmusok átláthatóságára és az elszámoltathatóságra vonatkozó szabályok, valamint a nemzeti jogszabály-foltozást felváltó, egységes, kötelező keretrendszer nélkül azonban továbbra is csak technikai toldozás marad, nem pedig átfogó politikai stratégia.
Ahogy Schaldemose fogalmazott: „Nem várhatunk tovább arra, hogy a Bizottság jelezze, mit szándékozik tenni.”
Az uniós életkor-ellenőrző alkalmazás várhatóan 2026 nyarára válik nyilvánosan letölthetővé, a digitális pénztárcákba épülő megoldásokat pedig Franciaországban, Dániában, Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban, Cipruson és Írországban tervezik bevezetni.