Az iráni háború miatt az olaj- és gázárak az egekbe szöktek, az Európai Unió energiaválságba zuhant, és közel olyan mennyiségű energiát importál, mint a 21. század elején. Az utóbbi 25 évben az EU rengeteg pénzt ölt a zöld energiába, a szélerőművek és a napelemek mondhatni sorra nőttek ki a földből.
2004-ben az Európai Unió a felhasznált energiának nagyjából a 60 százalékát importból szerezte be, és mára, közel 1 billió eurónyi, a megújuló energiaforrásokba történt befektetés után ez a szám alig változott. Az Euractiv emlékeztet, hogy a kudarc technológiai helyett inkább strukturális, Európában ugyanis a villamosenergiának nagyjából a felét ma zöld forrásokból állítják elő, a szén pedig a háttérbe szorult. A probléma, hogy Európa gyorsabban alakította át az energiaellátását, mint ahogy villamosította a gazdaságát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A politikai döntéshozók éveken keresztül az energiafüggetlenség szinonímájának tekintették a megújuló energiatermelést. Tény, hogy a napelemek és a szélerőművek termelik az áramot, de Európa energiafogyasztása jórészt nem ezen alapszik. Az autók benzinnel és gázolajjal mennek, a házakat gázzal fűtik, az ipar pedig nemcsak energiaforrásként, hanem alapanyagként is támaszkodik a fosszilis tüzelőanyagokra. Amíg az említett ágazatok nem villamosítanak, addig a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia mennyisége nem megy az import kárára. Ben McWilliams a Bruegel Intézet munkatársa az Euractivnak azt mondta, hogy „a kormányok fő prioritásként kell kezeljék az európai gazdaság villamosításának fellendítését, ellenkező esetben a megújuló energiaforrások egy olyan rendszer számára termelnek áramot, amely még nincs felkészülve annak a használatára."
Az európai utakon közlekedő autóknak körülbelül az egyharmada elektromos, a hőszivattyúk még mindig nem népszerűek a fűtési rendszerek között, a nehézipar pedig kötődik a fosszilis tüzelőanyagokhoz. A villamosítás stagnál, sőt Európa tíz éve nem tett jelentős előrelépést a gazdasága villamosításában.
- A földgáztermelés az 1996-os csúcs negyedére zuhant,
- az olajtermelés pedig a 2004-es szint nagyjából egyharmadára esett vissza,
- így Európa gyorsabban csökkentette kínálatát a keresleténél, épp ezért az import pótolta a hiányt.
Az iráni háború reagálva több EU-s ország kormánya is közölte, hogy növelik a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzéseiket, azaz több szélerőművet és napelemet telepítenek, mint eddig. A megújuló energiaforrások politikailag vonzóak, hiszen klímavédelmi előrelépést jelentenek, sőt egyszer majd alacsonyabb előállítási költségeket is ígérnek, de akut problémát egyelőre képtelenség velük kezelni: az ipart át kell rá állítani, no meg a fejeket is, ha például egy családi ház építéséről beszélünk.
Optimista forgatókönyvek szerint az európai gazdaságnak az 50 százalékát lehet villamosítani a 2040-es évekre, ami további folytonos kitettséget jelent a fosszilis tüzelőanyagok felé. Szakértők szerint a helyzet nagyjából úgy marad a következő két évtizedben is, mint ahogy most áll: hogy ugyan az európai energiatermelés zöldül, de az energiaimport mennyisége alig csökken majd.