Észtország az EU egyik leginkább vállalkozásbarát országa. Sikere azonban felvet egy kínos kérdést Brüsszelben: ha ott ilyen jól működik a digitális állam, miért küszködik még mindig az EU a határokon átnyúló vállalkozások szabályozásával?
Tallinnban néhány perc alatt lehet céget alapítani. A bejegyzés, az adóügyek és a szerződések intézése teljesen online zajlik, gyakran anélkül, hogy személyesen kellene találkozni egy ügyintézővel. Az állam feladata az, hogy ne álljon a vállalkozók útjába.
Ez a hatékonyság tette az 1,3 millió lakosú Észtországot az EU egyik legvállalkozásbarátabb országává. Ugyanakkor kellemetlen kérdéseket vet fel Brüsszel számára. Leginkább azt, hogy ha egy kis ország ennyire meg tudja könnyíteni az üzleti folyamatokat, akkor miért küzd még mindig az Európai Unió azzal, hogy valódi egységes piacként működjön, illetve beindítsa a cégalapítást leegyszerűsítő EU-INC tervét?
Kis ökoszisztéma, nagy hatás
Az észt startup-szektor jóval erőteljesebb teljesítményt nyújt, mint amit az ország mérete alapján várni lehetne. Több mint 1500 startup működik az országban, amelyek együttes piaci értéke 2023-ban mintegy 36,3 milliárd euró volt. Ez az egyik legmagasabb érték Közép- és Kelet-Európában.
A szektor gazdasági súlya folyamatosan nő. 2025 első negyedévében a startupok több mint 400 millió euró árbevételt értek el, 63 millió euró foglalkoztatási adót fizettek és csaknem 20 ezer embert foglalkoztattak. Észtország kis népessége ellenére rendszeresen az élmezőnyben szerepel a globális startup- és innovációs rangsorokban.
Sok cégalapító számára a legnagyobb vonzerőt a gyorsaság és a kiszámíthatóság jelenti – ezek a tulajdonságok az EU más részein gyakran hiányoznak.
Korán felépített digitális állam
Észtország digitális átalakulása nem egyik napról a másikra ment végbe. Rainer Kattel, a University College London Innovation and Public Purpose Intézetének professzora szerint az ország pályáját már jóval a függetlenség elnyerése előtt meghatározták.
„Ha visszamegyünk 1990-ig, nem meglepő, hogy Észtország digitális országgá vált” – mondta Kattel az Euronewsnak. Szerinte ennek alapját a szovjet időkből örökölt erős kutatási bázis adta a kiber- és digitális technológiák terén, amelyhez társult Finnország és Svédország közelsége a GSM- és Nokia-boom idején.
A politikai vezetés szerepe is döntő volt. Az 1990-es évek elején egy fiatal politikusnemzedék irányította Észtországot, amely felismerte, hogy a gazdaság számos ágazatában egyszerre versenyezni nem reális cél a globális piacon.
„Olyasmit kerestek, amiben gyorsan fel tudnak zárkózni. Az, hogy az autóipar vagy a nehézipar helyett a digitális technológiákra összpontosítottak, szinte magától értetődő fejlődési pályának bizonyult” - magyarázta Kattel.
Ez a döntés olyan államot hozott létre, ahol a közszolgáltatások szinte mindegyike online elérhető. A rendszer alapja egy biztonságos, országos digitális személyazonosító és az úgynevezett „once-only” elv, ami azt jelenti, hogy a hatóságok ugyanazt az információt nem kérik be többször egy embertől.
A rendszer működése mögött meghúzódó alapvető technológia neve az X-Road. Ez egy decentralizált adatcsere-hálózat, amely lehetővé teszi az intézmények számára, hogy az adatokat biztonságosan osszák meg egymással anélkül, hogy azokat egy, központi helyen kellene tárolni.
Az e-Residency program kinyitja a kaput a külföldi vállalkozók előtt
Észtország nemzetközi szinten legismertebb innovációja az e-Residency program. A 2014-ben indított kezdeményezés lehetővé teszi, hogy nem Észtországban élő személyek államilag kibocsátott digitális azonosítót szerezzenek, és az EU területén online működtessenek egy Észtországban bejegyzett céget.
2023-ig az e-rezidensek mintegy 4600 vállalatot hoztak létre, ami az adott évben alapított új észt cégek körülbelül egyötödét tette ki. A 2023-ban alapított startupok mintegy 38 százaléka kapcsolódott e-rezidensekhez. A program évente nagyjából 67,4 millió euró adó- és díjbevételt termel, vagyis körülbelül tízszer annyit, mint amennyit az állam befektetett a létrehozásába.
A rendszer segítségével az EU-n kívülről érkező szabadúszók és cégalapítók a digitális infrastruktúrát kihasználva Észtországon keresztül, költözés nélkül is beléphetnek az uniós egységes piacra.
Az észt társaságiadó-rendszert kifejezetten a vállalkozások növekedésének támogatására alakították ki. A vállalatoknak a visszaforgatott nyereség után nem kell adót fizetniük, adóteher csak az osztalékként kifizetett profitot terheli. Ez a megközelítés a hosszú távú növekedést ösztönzi, különösen a startupok esetében.
A digitális eszközök eközben jelentősen csökkentik az adminisztrációs terheket. Így Észtország a például Írországra jellemző agresszív adóverseny nélkül is vonzó célpont a nemzetközi vállalkozók számára.
Nem egy, hanem két sikertörténet
A magától értetődő párhuzamok ellenére Kattel szerint Észtország digitális állama és startup-ökoszisztémája két különböző sikertörténet eredménye. Az egyik a digitális államról, a személyazonosságról, a köz- és magánszolgáltatásokhoz való hozzáférésről és a biztonságos infrastruktúráról szól. „A másik sikertörténet a startup-környezethez kapcsolódik, amelynek szinte semmi köze a kormányzati infrastruktúrához.”
Kattel úgy véli, hogy a startup-robbanást elsősorban olyan korai magánszektorbeli sikerek hajtották, mint amit a Skype produkált. A Skype 2000-es évek eleji eladása tőkét, tapasztalatot és nemzetközi kapcsolatokat hozott Észtországba. A cég sikerén megerősödött vállalkozói kört olykor „Skype-maffiának” is nevezik az országban.
„Ha megnézzük az észt startupok első két-három generációját, szinte mindegyik valamilyen módon a Skype-hoz vezethető vissza” – mondta Kattel. „Az ő történetük megmutatta, hogy ez a siker lehetséges, és az üzleti életben a siker újabb sikereket szül.”
A szakértő felhívta a figyelmet arra is, hogy az észt unikornisok központi működésükben nem támaszkodnak az állami adatrendszerekre. „Egyikük sem használ közegészségügyi adatokat vagy állami adatbázisokat. Infrastruktúra szempontjából ezek szinte teljesen különálló ökoszisztémák” - mondta.
Megismételheti-e az EU az észt modellt?
Az észt modell hatással volt az uniós politikákra is. A 2024 óta hatályos Európai Interoperabilitási Keretrendszer az adatmegosztást, a digitális személyazonosságot és a határokon átnyúló interoperabilitást ösztönzi. Az Észtországban kifejlesztett X-Road nyílt forráskódú, és már országos szinten használják Finnországban és Izlandon, Németországban pedig kísérleti projektek futnak rá építve.
Technikailag lehetséges az észt modell lemásolása, politikai és intézményi tényezők azonban jóval bonyolultabbá teszik a helyzetet. Észtország számára nagy előnyt jelentett, hogy kevés elavult informatikai rendszert örökölt, az állam működése viszonylag centralizált, és magas az államba vetett bizalom.
„A kis északi és balti országokra jellemző egyfajta 'majd mi megoldjuk' mentalitás” – mondta Kattel, rámutatva, hogy az állami intézményekbe vetett bizalom jóval magasabb a Baltikum országaiban, mint sok nagyobb uniós tagállamban.
Szerinte a sokszínűbb társadalmakban a központosított digitális személyazonosító rendszerek jogos aggodalmakat keltenek. „Nagyon is érthető okokból sok uniós ország ódzkodik attól, hogy az állampolgárok személyazonosságát egyetlen helyen kezelje, és ebben a tekintetben teljes mértékben megbízzon az államban” – mondta, utalva az adatvédelmi kockázatokra és a politikai visszaéléstől való félelemre.
Az EU-INC korlátai
Észtország sikere az uniós egységes piac korlátaira is rávilágít. Az évtizedes integráció ellenére a vállalatoknak ma is 27 különböző társasági jogi rendszerrel, széttagolt digitális szolgáltatásokkal és nemzeti közbeszerzési rendszerekkel kell szembenézniük.
„Még mindig nem lehet egyszerűen létrehozni egy céget, és azzal mindenhol gond nélkül működni, mint ahogy az Egyesült Államokban” – mondta Kattel. Még az alapvető, határokon átnyúló szolgáltatások is széttöredezettek. „Ha olasz állampolgárként orvoshoz megy Belgiumban, az orvosnak fogalma sincs, ki ön.”
Kattel szerint az EU gyengesége nemcsak a szabályozásban, hanem a keresleti oldalon is tetten érhető. „Arra összpontosítottunk, hogy szabályokat gyártsunk” – fogalmazott –, „de nem hoztunk létre uniós szinten egységes keresletet szolgáltatások, technológiák vagy közbeszerzések iránt.”
Észtország megmutatja, mire képes egy koherens digitális rendszer egyetlen országon belül. Az EU még messze van attól, hogy teljesen integrált gazdasági térként működjön. A fő kihívást nem a jó példák hiánya jelenti, hanem az, hogy a rendszer átalakításához komoly, a technológiai aspektusokon túlmutató politikai döntésekre van szükség.