Nemrég kiderült, hogy a Habsburg-dinasztia eltűntnek hitt ékszergyűjteménye évtizedek óta egy québeci bank széfjében pihent. Az osztrák kormány bizottságot alakított annak megállapítására, hogy a kincs az államot illeti-e meg. Zita császárné, az utolsó magyar királyné a nácik elől menekült Kanadába.
„Minél kevesebben tudnak róla, annál nagyobb biztonságban van” – ezt mondta a régóta elveszettnek, kicsempészettnek, elkótyavetyéltnek, újracsiszoltnak vagy éppen ellopottnak hitt, legendás múltra visszatekintő firenzei gyémántról Karl von Habsburg-Lothringen. Az I. Károly néven megkoronázott osztrák császár – teljes nevén Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich –, egyben az utolsó magyar király, IV. Károly unokája maga is csak nemrég hallott az ékszerek létezéséről két unokatestvérétől. Ők pedig édesapjuktól, Róberttől és Rudolftól értesültek a drágakőről.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A felmenők a titkot az édesanyjuk, Zita iránti tiszteletből őrizték meg. A császárné ugyanis a lelkükre kötötte, hogy férje, I. Károly 1922-ben bekövetkezett halála után biztonsági okokból száz évig ne árulják el senkinek a firenzei gyémánt és az egyéb családi ereklyék rejtekhelyét.
A fiai, Róbert és Rudolf tartották a szavukat, és szintén csak haláluk előtt osztották meg a féltve őrzött titkot saját gyermekeikkel. A ma 70 éves Lorenz és a 67 éves Simeon nemrégiben döntött úgy, hogy 64 éves unokaöccsüket beavatják a családi történetbe.
„Biztos vagyok abban, hogy az eltelt években sokunkat faggattak a gyémántról” – mondta Karl von Habsburg-Lothringen, és hozzátette: mivel a közelmúltig semmit sem tudott róla, „könnyű volt őszintén válaszolni a kérdésekre”.
Ilyen előzmények után döntött a három Habsburg-unoka úgy, hogy lerántják a leplet a családi ékszerek titkáról, amelyek az eltelt évtizedekben egy québeci bank széfjében pihentek.
A szakértelem
Miután ez kiderült, az osztrák kormány szakértői bizottságot hozott létre annak a megállapítására, hogy az országnak van-e bármilyen kárigénye a Kanadában nemrég felbukkant drágakővel kapcsolatban.
A testület életre keltését a New York Times cikke inspirálta, amelyben november elején arról számoltak be, hogy a Habsburg család 1940-ig rejtegette a kincset, amit a náci megszállás után a tengerentúli bankba költöztettek.
„A bizottság értékelésétől függ, hogy az Osztrák Köztársaság benyújt-e bármilyen követelést” – jelentette ki Ausztria alkancellárja és egyben kulturális minisztere. „Meggyőződésem, hogy a bizottságban összegyűlt releváns szakértelem tisztázni fogja ezt az ügyet” – tette hozzá Andreas Babler.
Az osztrák bizottság felállítása kapcsán felötlik a párhuzam a nyáron kirobbant magyar botrányról, amikor kiderült, hogy egy szentendrei férfit hivatalosan arról tájékoztatott a Lázár János vezette Építésügyi és Közlekedési Minisztérium (!): nincs szükség kiviteli engedélyre az „ismeretlen festő”, a kérelmező által ötvenezer forintos értékre becsült, meg nem nevezett afrikai férfi portréjához.
Az ismeretlen művész a világhírű osztrák Gustav Klimt, aki 1897-ben alkotta meg az Afrikai herceg arcmását.
A kép így 2023-ban egy bécsi galériába került, amely 15 millió eurórért, közel hatmilliárd forintért kínálta eladásra egy maastrichti művészeti kiállításon. A bécsi ügyészség – magyar követelésre – november közepén elrendelte a Klimt-kép lefoglalását, sorsa azonban még bizonytalan.
A művészettörténészek kiderítették, hogy az Afrikai herceget a nácik elől menekülő Klein család hozatta Magyarországra 1938-ban.
A kis kartonbőrönd
A náci birodalom gyors európai terjeszkedése elől menekült 1940-ben Károly özvegye, Zita császárné is nyolc gyermekével a tengerentúlra. Egy kis kartonbőröndben vitte magával az ékszereket először az Egyesült Államokba, ahonnan Kanadába költöztek, és Québec tartományban telepedtek le.
„A nagymamám biztonságban érezte magát, és végre fellélegezhetett” – mondta Karl von Habsburg-Lothringen, akinek a feltételezése szerint a kis bőrönd ekkor került a bankszéfbe, és „egyszerűen ott maradt”.
Nagyapját, az uralkodót, Károlyt először 1919 áprilisában a tiszavirág életű Német-ausztriai Köztársaság fosztotta meg trónjától, és Svájcba száműzték. Sikertelenül próbálta visszaszerezni Magyarország irányítását is, de másodszor is száműzték, ezúttal a Portugáliához tartozó, távoli Madeira szigetére, ahol nem sokkal később, 1922-ben tüdőgyulladásban elhunyt.
A család ekkor kezdett el vándorolni, és végül Kanadában kötött ki.
Azóta találgatják, mi lehetett az értékes ékszergyűjtemény, kivált a firenzei gyémánt sorsa. Egyes pletykák szerint ellopták, mások szerint a méretes követ feldarabolták. A mendemondák megihlették a filmeseket – az egyik francia krimi címe Le dernier diamant, Az utolsó gyémánt –, Amy Meyerson A firenzei gyémánt című könyvét pedig egy évvel megjelenése után, 2021-ben magyarra is lefordították.
A jellegzetesen sárga drágakő történetesen akkor került elő, amikor nemrégiben kirabolták a párizsi Louvre-t, ami felkeltette az érdeklődést más eltűnt műtárgyak iránt is – írta az Euronews.
A kő
A „kincstárból vitték külföldre” a drágaköveket – ezt állítja az osztrák kormány közleményében, az általa létrehozott bizottság pedig azt hivatott megállapítani, Ausztria ma jogot formálhat-e a kincsekre.
Szakértők szerint nem.
A gyűjtemény ékköve különösen értékes. A 137 karátos, az indiai Golkonda bányából származó firenzei gyémántot nemcsak egyedi, körte alakja és sárgás árnyalata, hanem illusztris története miatt is csodálták. A Habsburgok előtt feltehetően Merész Károly burgundi herceg tulajdonában volt, majd a Medicik, Firenze uralkodói birtokolták – erről kapta a nevét.
Karl von Habsburg-Lothringen nemrégiben, egy esős délutánon – két unokatestvére jelenlétében – maga nyitotta ki a kanadai bankban eléjük tett, ütött-kopott bőröndöt. Kibontotta a megsárgult lapokat, amelyekbe az ékszereket göngyölték. A firenzei gyémántot külön csomagolták.
A három, Európában élő Habsburg-leszármazott ekkor látta először a családi hagyatékot.
„A csiszolásminta szinte pontosan megfelel a történelmi forrásokban fellelhető ábrázolásoknak” – közölte Christoph Köchert ékszerész, akinek felmenői az osztrák császári udvart szolgálták ugyanebben a minőségben, és aki a Habsburg-unokatestvérek jelenlétében tüzetesen megvizsgálta a gyűjteményt.
„Bizonyossággal jelenthető ki, hogy ez az eredeti, történelmi »firenzei gyémánt«” – írta nyilatkozatában a szakértő arra hivatkozva, hogy
- A kő illik a foglalatába.
- A 131,17 karátos tömege megfelel a történelmi forrásoknak.
- Elektronikus eszköz gyémántként igazolta.
- Csiszolása megfelel a történelmi leírásoknak.
A gyűjtemény számos más ékszert is tartalmaz, köztük a Jó Fülöp burgundi herceg által 1430-ban alapított Aranygyapjú-rend gyémántokkal kirakott medálját. A katolikus lovagrend fontos szerepet játszott a családban – mondta Karl von Habsburg-Lothringen.
A dinasztia
A Medicik férfi ágának kihalásával került a firenzei gyémánt a Habsburg-Lotharingiai-ház tulajdonába, amelyet Marie Antoinette szülei, Ferenc István és Mária Terézia osztrák főhercegnő alapítottak 1736-ban kötött házasságukkal.
A firenzei gyémánt Ferenc István koronáját ékesítette, amikor 1745-ben német-római császárrá koronázták.
Ebből a dinasztiából származtak később Ausztria császárai 1804 és 1918 között.
„A Habsburg az újkor legnagyobb dinasztiája, hisz egész Közép-Európa történelmét meghatározta” – állítja a cambridge-i Christ’s College történésze. Richard Bassett könyvet írt a Habsburgokról, a család pedig őt bízta meg a gyémánt múltjáról szóló jelentés megszövegezésével.
A madeirai kitérő után, ahol Károly császár/király meghalt, özvegye, Zita császárné és gyermekei Spanyolországba, majd 1929-ben Belgiumba költöztek. Az anya és legidősebb gyermeke, Ottó határozottan ellenezték a terjeszkedő fasizmust. A koronaherceg felajánlotta szolgálatait az egyre törékenyebb Osztrák Köztársaságnak, amely a Harmadik Birodalomtól való függetlenségéért küzdött.
Ausztria annektálása, az 1938-as Anschluss után Ottót a nép ellenségének nyilvánították. Az utolsó Habsburg-trónörökös évtizedekig igényt formált a trónra, 1961-ben azonban lemondott trónöröklési jogáról, hogy visszatérhessen szülőhazájába, Ausztriába. Legkisebb fia, Habsburg György 2021-től Magyarország párizsi, jelenleg pedig madridi nagykövete.
Zita császárné a körülmények, az Anschluss miatt újra menekülésre kényszerült, és nyolc gyermekével 1940-ben érkezett az Egyesült Államokba, ahonnan amerikai segítséggel költözött egy szerény házba, Québecbe.
Európába 1953-ban tért vissza, az ékszereket azonban a kanadai bankra bízta. Zita császárné 1989-ben, 96 éves korában halt meg Svájcban.
„Az az érzésem, nagyon örült annak, hogy a család néhány nagyon fontos kegytárgyát megmentette” – mondta Karl von Habsburg-Lothringen, aki szerint nagyanyja történelmi léptékben gondolkodott.
A híresztelések
„Egy elmélet szerint a Habsburgok, akárcsak az orosz forradalmat követően a Romanovok, készpénzért eladták ékszereiket és egyéb vagyontárgyaikat” – állt az Artnet tavalyi cikkében. „Egy reménytelibb, de kevésbé valószínű hipotézis szerint a firenzei gyémántot a Habsburg-alkalmazottak Dél-Amerikába szállították, és talán még mindig ott van” – folytatódott a találgatás.
Az ékszervilág egyes szakértői tudni vélték, hogy a gyémántot újracsiszolták, elrejtendő eredetét. Amikor egy 1981-es árverésen felbukkant egy sárga gyémánt – fele akkora, mint a firenzei –, sokan elhamarkodottan arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűleg az eltűnt kőből származik. A Washington Post már 1921-ben „eltűntnek” nyilvánította, és boncolgatta, hogy mi történhetett vele.
Bassett jelentése szerint az uralkodói család ékszereit elkülönítve leltározták a monarchia állami koronaékszereitől. A császári udvar jogi képviselője már 1921-ben megerősítette, hogy az elvitt tárgyak a Habsburg-Lotharingiai ház magántulajdonát képezik.
Az Első Osztrák Köztársaság két évvel korábban törvényileg kisajátította a Habsburg család ausztriai magánvagyonát. Bassett szerint ez nem vonatkozhatott az ékszerekre, mivel addigra már külföldön voltak.
A cikkre reagálva rendelt el „azonnali felülvizsgálatot” az osztrák alkancellár annak a megállapítására, hogy a québeci bankban porosodó ékszer állami tulajdon-e.
A gyűjteményt a következő néhány évben egy kanadai múzeumban tervezi kiállítani a Habsburg család, amely nem mérlegeli sem a firenzei gyémánt eladását, sem az értékbecslést.
„Rendkívüli teljesítmény, hogy a titkot száz éven át sikerült megőrizni” – állítja Bassett, aki szerint ez „egy lenyűgöző tisztelgés Zita császárné gyakorlatias elszántsága előtt”.