A Nyugat-Balkán tagságra pályázó országai évek óta toporognak az Unió küszöbén. Az Euronews megvizsgálta, hogy az elmúlt években miért vesztett lendületéből a folyamat, és hogy a régió polgárainak egy része miért fogalmazott meg fenntartásokat.
A "Godot-ra várva" egy híres színdarab, amelyben a főszereplők várnak valakire, aki soha nem érkezik meg. Samuel Beckett drámájában a két szereplő azt mondja, Godot megígérte, hogy eljön, de nem tudják pontosan, mikor, és azt sem, mit kellene tenniük, ha megérkezne.
Ez a helyzet Edi Rama albán miniszterelnök kedvenc szlogenje lett, amellyel azt az érzést írja le, amelyet egyes tagjelölt országok az esetleges uniós tagsággal kapcsolatban táplálnak. "Albánia Estragon [az egyik szereplő], az Európai Unió pedig Samuel Beckett" - mondta Rama 2022 júniusában, az EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozó után.
Jelenleg kilenc, az EU-hoz csatlakozni kívánó, tagjelölt státusszal rendelkező ország vergődik a csatlakozási folyamat különböző szakaszaiban. Közülük hét már megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, a tagsághoz vezető út utolsó szakaszát.
A folyamat azonban Brüsszel részéről - legalábbis a Jean-Claude Juncker vezette korábbi Európai Bizottság idején - megrekedt.
A nyugat-balkáni országok évek óta szorgalmazzák az előrelépést. Albánia és Szerbia 2009-ben, Montenegró 2008-ban kérte felvételét az EU-ba, Észak-Macedónia esetében pedig 2004 óta tart a várakozás.
Horvátországnak, az utolsó országnak, amely 2013-ban csatlakozott az EU-hoz, 10 évet kellett várnia a jelentkezéstől a zöld lámpáig, míg Romániának és Bulgáriának 12 évébe került a tárgyalás.
A nyugat-balkáni országok még mindig várakoznak, annak ellenére, hogy erőfeszítéseket tesznek politikáik összehangolására és reformok végrehajtására. Eközben Oroszország ukrajnai háborúja és a gyors geopolitikai változások a bővítési folyamat felerősödését követelik, mivel Brüsszelnek is stratégiai érdeke az új tagok befogadása.
A délkeleti bővítést széles körben kulcsfontosságú külpolitikai eszköznek és stratégiai prioritásnak tekintik az EU egészében, olyannyira, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke legutóbbi, az Unió helyzetéről szóló beszédében" Európa újraegyesítésének" nevezte azt.
"A bővítési folyamat lassulása tapasztalható, ha összehasonlítjuk az EU vezető tisztviselőitől és politikusaitól hallott retorikai elkötelezettséggel" - mondta Teona Lavrelashvili, a Wilfrid Martens Európai Tanulmányok Központjának tudományos munkatársa az Euronewsnak.
"Az EU-taggá válás sokkal nagyobb követelményeket támaszt. Az országoknak számos szabályt kell betartaniuk, biztosítaniuk kell a jogállamiságot, és számos kritériumnak kell megfelelniük, ami a korábbi csatlakozáskor nem volt jellemző. Emellett a geopolitika is sokkal nehezebben kezelhetővé vált" - mondta.
Az EU-hoz való csatlakozáshoz minden országnak meg kell felelnie egy sor kormányzási normának, az 1993-ban felállított koppenhágai kritériumoknak. Az Európai Bizottság értékeli az elért eredményeket, a végső egyhangú szavazást pedig a 27 tagállam vezetői hozzák meg.
Az EU-tagállamok további vétóktól tartanak
Az Európai Bizottság a jövő héten mutatja be a 2025-ös bővítési csomagot, egy évente elkészülő tanulmányt, amely az uniós reménységek előrehaladását értékeli.
Idén a csomag tartalmazni fogja a "bővítés előtti politikai felülvizsgálatot" arról, hogy a jelenlegi EU-tagoknak milyen változtatásokat kellene elfogadniuk az újonnan csatlakozók befogadásához - mondták brüsszeli források az Euronewsnak.
Lavrelashvili szerint a jelenlegi EU-tagállamoknak vannak bizonyos aggályaik az új tagokkal kapcsolatban, különösen a kohéziót illetően.
Véleménye szerint azonban a legfőbb félelem az, hogy a kibővített EU még a jelenleginél is lassabban haladna olyan ügyekben, ahol egyhangúságra van szükség. "Az EU intézményi felépítése az igazi elefánt a szobában" - mondta.
Mind a 27 tagállamnak egyet kell értenie ahhoz, hogy egy döntés megszülessen számos területen, többek között a kül- és a pénzügyi politikában, és ha a blokk intézményi reformja nélkül további tagokkal bővülne, az azt jelentené, hogy a tárgyalóasztalnál a vétójoggal rendelkezők száma nőne.
Az Európai Parlament úgy véli, hogy "a bővítési folyamatoknak és az európai egyesülésnek kéz a kézben kell haladnia", és hogy "az EU intézményi és pénzügyi reformokra van szükség ahhoz, hogy szembenézhessünk a jelenlegi bővítési folyamat kihívásaival, és hogy biztosíthassuk az EU képességét az új tagok befogadására" - olvasható az ügyben elfogadott legutóbbi állásfoglalásban.
Kiút a holtpontról?
Az évek során a patthelyzet feloldásának egyik módja az volt, hogy az újonnan csatlakozóknak vétójog nélkül biztosítanák az uniós tagságot.
Jelenleg azonban az uniós országok között semmilyen szinten nem folyt ilyen jellegű vita erről a javaslatról - mondta három különböző uniós forrás az Euronewsnak.
Steven Blockmans, a Centre for European Policy Studies (CEPS) agytröszt munkatársa azonban úgy véli, hogy ez a közeljövőben megváltozhat.
"Tagadhatatlan, hogy ez természetesen különbséget vezetne be az új és a meglévő tagállamok között. De ez átmeneti jellegű lenne" - mondta Blockmans. A professzor szerint ez a lehetőség megkönnyítené a tagállamok közötti döntéshozatalt.
Véleménye szerint ez a megoldás időben korlátozott és jogi szempontból elfogadható lenne. "Nem hozna létre jogsértést az uniós jogban, mivel az összes jövőbeli uniós tagjelöltre vonatkozna, így nem lenne megkülönböztetés közöttük" - zárta.