A készülő “Mediterrán Paktumban” várhatóan kedvezőbb kereskedelmi feltételeket ígérnek a mediterrán országoknak. Az új partneri kapcsolatok kialakítása és a régiek felújítása az Unió szempontjából azért szükséges, mert az Egyesült Államok és Kína az európai vezetés szerint instabil partnerré vált.
HIRDETÉS
Az Euronews számára hozzáférhetővé tett bizottsági dokumentáció szerint több uniós tagállam arra törekszik az októberre valószínűsített “Mediterrán Paktummal”, hogy a megállapodással eltöröljék egyes észak-afrikai és közel-keleti államokkal a fennálló kereskedelmi korlátokat, és rávegyék azokat, hogy jobban igazodjanak az EU egységes piaci szabályaihoz. A javaslatot egy az Európai Bizottság által 2025 áprilisában elkészített irategyüttese tartalmazza.
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen második mandátuma során a kereskedelmi kapcsolatok diverzifikálásának fontosságát hangsúlyozza. Az átállás szükségességét rendre azzal indokolja, hogy ez lehet a garanciája annak, hogy az Unió kereskedelme képes legyen részben leszakadni az orosz és kínai kapcsolatokról, ezáltal csökkentve saját kereskedelmi kitettségét.
A diverzifikáció programjának jegyében idén áprilisban egy üzbegisztáni konferencián egy kulcsfontosságú kereskedelmi útvonal, a transzkaszpi közlekedési folyosó egy európai befektetői fórumának létrehozásáról állapodott meg Ursula Von der Leyen és António Costa közép-ázsiai vezetőkkel. A lépéssel a kereskedelmi folyosó infrastruktúrális fejlesztését támogatják és az unió olyan közép-ázsiai országokban való befolyását igyekeznek növelni, mint Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán.
A paktumot várhatóan október közepén terjesztik elő. A szerződéssel kétoldalú megállapodások révén egyes mediterrán országokkal megújítják a már meglévő kereskedelmi szerződési feltételeket. A paktum Algériára, Egyiptomra, Izraelre, Jordániára, Libanonra, Líbiára, Marokkóra, a palesztin területekre, Tunéziára és Szíriára vonatkozik majd.
Mint az a dokumentumban ígérik, “a tárgyalásokon a szomszédok, tehát az Öböl-menti országok és Törökország nézőpontjait is figyelembe veszik, elismerve azok meghatározó stratégiai érdekeit, hozzájárulásukat és regionális befolyásukat”.
Az intézkedéscsomag elsősorban az energiapolitika, a humánerőforrásmenedzsment, oktatás- és gazdaságfejlesztés területén határoz meg kezdeményezéseket. A tervek szerint a megújuló energiaipari projektek és a felsőoktatási befektetések hasonló mértékben kapnak majd támogatást, mint a versenyképességet motiváló gazdaságfejlesztési és munkahelyteremtési kezdeményezések.
Az Európai Unióban harminc évvel ezelőtt már kezdeményezték a mediterrán országok és az EU kereskedelmi közeledését: 1995-ben, a Barcelonai Nyilatkozatnak nevezett megállapodásban a dokumentumot aláíró uniós külügyminiszterek és 12 mediterrán ország egy euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet (EMFTA) létrehozásáról állapodott meg. Ez azonban soha nem valósult meg.
Az EU-nak azóta van egy másik kereskedelmi megállapodása a mediterrán országokkal, amelyet az úgynevezett PEM-egyezmény (Pán-euro-mediterrán preferenciális származási szabályokról szóló egyezmény) tartalmaz. Ez egy többoldalú, kereskedelmi szerződés, ami a származási szabályokat harmonizálja a különböző kétoldalú megállapodások között. Az egyezmény aláírói között vannak az Európai Unió tagállamai, EFTA-tagok, a Nyugat-Balkán, tizenkét mediterrán partnerország, Grúzia, Ukrajna és Moldova is.
Ígéretek és kihívások
A most aktuális dokumentum szerint a partnerek hasonló állásponton vannak több kereskedelemmel kapcsolatos kérdésben, ugyanakkor vágynak a „szabályozások összehangolására, a piacokra és a helyi termelők támogatására” is.
Ahogy azt a dokumentum deklarálja magáról, abban „kifejeződik a szabályozási harmonizáció elősegítése a beruházások bevonzása és a közös értékláncok kiépítése érdekében, különösen a digitális, a közlekedési és az energiaipar területén”. Azt is ígéri, hogy “javaslatok születnek a több országon átnyúló agráripari értékláncokról, a vámkorszerűsítésről, a zöld címkés exportrendszerekről” is.
A legnagyobb kihívás az európai és a lokális mediterrán infrastruktúra összehangolása lehet. Ugyanis megoldandó kérdésként merül fel, hogy össze tudják-e egyeztetni az Unió digitális bürokráciáját és vámrendszerét a helyiekkel. Mint azt a dokumentum sejtelmesen leírja a kérdésről, “a javaslatok között vannak szakmai cserék is vannak.”