Az albánok többsége a pénzét a bank helyett a fiókba rejti, és kápét használ, miként számos magyar politikus is. Svédország majdnem elérte a készpénzmentességet, az orosz fenyegetések árnyékában azonban arra kérték a lakosságot, hogy tartalékoljanak egy hétre elegendő kápét.
HIRDETÉS
„A készpénz eltörlése abszolút prioritás azokban az országokban, ahol magas a szürkegazdaság aránya és destabilizáló mennyiségű illegális pénz kering a rendszerben” – állítja Selami Xhepa, a Tiranai Egyetem közgazdász professzora.
Albánia kétségtelenül ezeknek az országoknak a sorába tartozik. A miniszterelnök eltökélte, hogy az évtized végéig készpénzmentessé teszi a közösséget. A határidő megegyezik az uniós csatlakozás céldátumával.
Edi Rama elképzelését nem lesz könnyű valóra váltani abban az országban, ahol a kilencvenes évek elején folytatott piramisjátékok, hatalmas bukták és népharag után a pénzintézetek iránti bizalom erősen megingott.
Azóta az albánok inkább a párna alatt tartják a pénzüket, a viccük szerint közvetlenül a Kalasanyikov mellett – mintsem bankokban.
A társadalmat alapjaiban forgatja fel a kormányfő terve, ha azonban beteljesül, Albánia lesz a világ első, tényleg teljesen készpénzmentes gazdasága. A ha azonban nagyon feltételes elsősorban azért, mert ma még nagyon sok tranzakciót bonyolítanak le suba alatt.
A szürkegazdaság
A másik gond, hogy sem a bankrendszer, sem a társadalom nem áll még készen a gyökeres változásra.
Az albánok többsége inkább a pénzügyi rendszeren kívül kezeli megtakarításait, a félretett pénzt inkább elrejti, és – ahol csak lehetséges – készpénzzel fizet.
„A készpénz az úr” – ezt tanácsolják még az Albániába indulóknak szánt útikönyvek is.
A legtöbb üzletláncban és a nagyobb, népszerűbb éttermekben lehet ugyan kártyával fizetni, a kávézókban, szépségszalonokban, kisebb üzletekben és az élelmiszerboltokban azonban nem.
„Készpénz?” – kérdezett vissza egy kereskedő zavartan, amikor egy újságíró kártyával próbált fizetni az albán főváros egyik ruhaboltjában.
Hasonló a helyzet a taxival és a tömegközlekedéssel. „Negyven lek” – erősítette meg gunyorosan a kalauz, amikor kártyával próbáltak jegyet venni a buszon. A hangsúly a nemzeti valuta elnevezésén volt arra utalva, hogy csak készpénzzel lehet fizetni.
Edi Rama balközép kormánya szeretné megszabadítani Albániát attól az átoktól, amit az Európai Bizottság tavalyi országjelentése árnyaltan csak „kiterjedt informális gazdaságnak” nevezett. A kifejezés a szürkegazdaság szinonimája. Az üzletvitelt és a piaci versenyt egyaránt gátolja – nem beszélve az elmaradt adóbevételektől.
A becslések szerint ez a szürkegazdaság – a gazdaságnak a hivatalos statisztikában nem kimutatott részesedése – a bruttó hazai termék, a GDP 29-50 százalékát teszi ki.
Az idegenkedés
A készpénzmentes fizetés bevezetésének első lépéseként rövidesen megszabják a készpénzes fizetés felső határát, októberig pedig Albániát integrálják az unió SEPA rendszerébe. A rövidítés az EU egységes fizetési övezetére utal. Nem sokkal később lehetővé, a SEPA révén válik az azonnali utalás – közölte Spiro Brumbulli, az Albán Bankszövetség főtitkára.
Ez azonban nem fog haladéktalanul változtatni a lakosság hozzáállásán, amely egyszerűen idegenkedik a bankoktól. Egy felmérés szerint a felnőttek alig egyharmada, mindössze 34 százaléka bízik a bankokban.
Ez a magyarázata annak, hogy az albánok kevesebb fele rendelkezik bankszámlával – legalábbis a Világbank adatai szerint.
A lakosság 78 százalékának van hozzáférése egy bankszámlához – az Albán Bankszövetség szerint –, ami jóval alacsonyabb a 96 százalékos európai aránynál.
Nem mindenki tartja ésszerűnek a készpénzmentesítés tervét.
„Olyan, mint tüzérséggel szárnyasokra lőni” – mondta például sajátos hasonlattal a szürkegazdaság felszámolási kísérletéről az ellenzéki Demokrata Párt társalapítója, nem mellesleg korábbi miniszterelnök-helyettes.
Genc Pollo az elképzelést a „törvényes bankjegyek birtokosainak személyes szabadságára mért támadásnak” nevezte. Jóllehet egyetért azzal, hogy az albán bankok „otrombák és drágák”, az online pénzügyi platformok és a kriptovaluták piacának szabályozását, a verseny ösztönzését jobb megoldásnak tartja a készpénz kitiltásánál.
Az pedig szerinte szinte kilátástalan, hogy a készpénz nélküli albán társadalomban visszafogják a pénzmosást.
„Ez csak egyike Rama ötleteinek, hogy elterelje a figyelmet az ország valódi problémáiról, a korrupcióról vagy a magas megélhetési költségekről” – mondta egy jobboldali ellenzéki párt újonnan megválasztott képviselője. Erald Kapri „politikai játszmának” minősítette a kormányfő húzását.
A piramisjáték
A készpénzmentesítés számos fejlett országban – köztük Észtországban és Írországban – rohamléptekkel terjed.
Albánia azonban a múltjára tekintettel más helyzetben van, a közvélemény kételyei pedig érthetők.
A kommunizmus bukása után, a kilencvenes évek elején homályos, zavaros hátterű pénzintézetek és „befektetési társaságok” egész sora ígért észveszejtően magas, akár 19 százalékos kamatot a betétekre.
Néhányan közülük még rátromfoltak, és 25 százalékosra duzzasztották a betéti kamatot.
A nagy hozammal kecsegtető befektetési láz csúcspontján minden hatodik albán a pénzét a piramisjátékokra áldozta – sok esetben egész életük teljes megtakarítását.
A korai jelentkezőket bőségesen megjutalmazták, idővel azonban a kamatok összege csökkent, a kifizetések pedig meggyérültek, majd a rendszer a végén a saját súlya alatt kezdett összeroppanni.
Az első csődöket 1997 januárjában jelentették be, ami arra késztette a megrémült lakosságot, hogy tömegesen próbálja kimenekíteni a pénzét. Következésképpen meghatványozódott a további összeomlások ördögi köre.
Márciusban kormányellenes lázadás tört ki az egész országban, a káosz pedig a tetőfokára hágott. A katonák és rendőrök elmenekültek állomáshelyükről.
A dühös, kifosztott és tönkrement albánok tömegei azzal vádolták a kormányt, hogy nem hiúsította meg az átverést, sőt profitált is belőle.
Nagyjából kétezer áldozata volt a polgárok és a hatóságok összecsapásainak, amelyben bandák is részt vettek. A fegyvert, durván egymilliót az állami raktárakból zsákmányolták.
A drága bankok
Összességében 1,2 milliárd dolláros mínusz keletkezett – az összeg az akkori albán GDP felének felelt meg. A válságos időszak migrációs hullámokat váltott ki, évekkel visszavetette az ország fejlődését, és évtizedekre megrendítette a polgárom bizalmát a pénzintézetekben, és persze az államban. A bankoknak ezt a bizalmat azóta sem sikerült helyreállítaniuk.
Ennek egyik oka, hogy kevés előnyt kínálnak, viszont drágák – mondta Selami Xhepa. A professzor szerint ez visszatartja az ügyfeleket attól, hogy számlát nyissanak, bankkártyát használjanak és elektronikusan utaljanak. Ráadásul a bankok magas kamattal hiteleznek, és nagyon alacsony kamatot fizetnek a megtakarításokra.
A nemzetközi utalások drágák, emiatt a kivándoroltak nemigen használják. A belföldi utalás tranzakciós díja akár 10 százalék is lehet. A hazai valuta, a lek és az euró banki árfolyama köztudottan versenyképtelen.
A kereskedők sokalják a 3,5 százalékos díjat a kártyás fizetések feldolgozásáért, ezért sokan felárat számítanak fel ilyen fizetés esetén. A számla készpénzes kiegyenlítése esetén viszont elkerülhetik az adófizetést, mert a tranzakciót gyakran nem regisztrálják a pénztárgépben.
Edi Rama merész álmának valóra váltása nagyban függ attól, hogy mennyire lesz elérhető az alacsony költségű, könnyen hozzáférhető digitális fizetési infrastruktúra.
A pénzmentes társadalom
A készpénzmentes fizetés – gyakorlatilag azt jelenti, hogy a pénzügyi tranzakció töredékét bonyolítják le bankjegyekkel – elterjedt Finnországban, az Egyesült Királyságban, Kínában, Ausztráliában, Dél-Koreában, Kanadában, Norvégiában, Franciaországban, Hollandiában, Dániában, Németországban, az Egyesült Államokban, Hongkongban, Szingapúrban, az éllovas azonban Svédország, ahol korábban arra számítottak, hogy már az idei évtől nem vagy alig fognak készpénzzel fizetni.
A forgalomban levő korona mennyisége 2007 óta megfeleződött – a svéd nemzeti bank adatai szerint. Ez elsősorban a világon is egyedülálló helyi szabályozás érdeme, amely kimondja, hogy a vállalkozások – a bankokat is beleértve – maguk döntik el, elfogadnak-e készpénzt.
A tömegközlekedésben és a boltokban, sőt a szolgáltatásokért sem általában már nem is lehet kápéban fizetni. Az átállás akkor gyorsult fel, amikor bankok egy csoportja létrehozta az okostelefonnal működő, azonnali fizetésre/utalásra alkalmas Swish-rendszert. Ilyen számlával ma a lakosság négyötöde rendelkezik.
„Viszolygok a készpénztől. Piszkos” – érvelt a világjárvány idején egy svéd technológiai vállalkozó. Abban az időszakban a bankjegyek tapintása egészségügyi kockázatnak tűnt.
A svéd jegybank már 2018-ban azt prognosztizálta, hogy az ország 2025-ben készpénzmentes lesz. Az előrejelzés nagyjából beigazolódott: a vásárlások alig egytizedét egyenlítik ki készpénzzel – írta a Guardian. Az orosz fenyegetés árnyékában a szomszédos Norvégia is felülvizsgálja a készpénzmentesítéssel kapcsolatos terveit.
A magyar alkotmánymódosítás
A digitális tranzakcióktól és kártyás fizetésektől eltérően – amint az a krimikből is köztudott – a készpénzes fizetéseknek nem marad nyoma.
„Az egyik Európai Tanács szünetében miniszterelnök úr előkapott a zakója zsebéből egy köteg 500 euróst és megkérte az egyik kollégát, hogy vegyen a lányának valami különleges teát. Hiába mondta szegény, hogy az 500 euróst nem fogadják el a boltban… Mert ugye csak a készpénz!” – emlékezett vissza Magyar Péter azok után, hogy egy „szép órával” a kezén fényképezték le.
Az ötszázas címletet egyébként fokozatosan kivonják a forgalomból: 2019 áprilisa, az új eurós bankjegyek megjelenése óta többet már nem nyomtatnak belőlük – tudatta az Európai Központi Bank. Azzal érvelt, hogy ezt a címletet „illegális tevékenységekre”, nevezetesen pénzmosásra, adóelkerülésre és a terrorizmus finanszírozására használták.
A csaknem kétszázezer forintot érő 500 eurós címlet kivonására Németország és Ausztria haladékot kért. Mindkét országban nagy becsben tartják a készpénzt.
A készpénzes fizetés megszüntetése Ausztriában és az EU-ban „egy valós fenyegetés forgatókönyve” – riogattak a jobboldali Szabadságpárt, az FPÖ vezetői a törvényhozásban, majd kimondták szerintük a lényeget: a készpénz „biztonságot nyújt”, míg a készpénz nélküli költés nyomon követhető, ezáltal a magánélet megszűnését vonja maga után a „digitális ujjlenyomat révén”.
Hat éve, 2019-ben még a magyarok több mint fele is készpénzben fizetett, és nem bízott a bankkártyában – egy 25 ország bevonásával készült felmérés szerint.
Készpénzzel szeret fizetni Szijjártó Péter külügy- és Lázár János közlekedési miniszter.
A készpénzes fizetés alapvető szabadságjog – hirdette az osztrák Szabadságpárthoz hasonlóan a Mi Hazánk Mozgalom, amely Ausztria és Szlovákia példáját követve kezdeményezte, hogy az Alaptörvényben rögzítsék a készpénzes fizetés elemi jogát.
„Ha önök azt gondolják, ezt érdemes alkotmányos szintre emelni, nem leszünk akadályai ennek” – ezt válaszolta Orbán Viktor a Mi Hazánk felvetésére.
Az idén, április derekán az Országgyűlés elfogadta az Alaptörvény tizenötödik módosítását, amely kimondja: minden állampolgárnak joga van készpénzzel fizetni.
A változtatást követően a kormány elrendelte, hogy minden 500 fő feletti településen a jövő év végéig bankautomatának kell működnie. Az országban 1039 ilyen helység található.
A digitális fizetés előnye épp a készpénzes fizetés hátránya: a pillanatnyilag legkorszerűbb technológiával, a mobilos fizetéssel például teljesen mellőzhető minden érintkezés, ráadásul a fizetés azonosított, ami nem lényegtelen az adóhatóság és a szürkegazdaság felszámolásának szempontjából.
„Napjainkban már nincs univerzális előnye a készpénzhasználatnak” – állítja Greg McBride, egy vezető amerikai pénzügyi elemző.