Ursula von der Leyen második mandátumát tölti az Európai Bizottság élén, a megelőző négy évhez viszonyítva pedig szinte felismerhetetlen. Sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon politikai irányváltásról van szó, vagy egyszerűen csak megmutatja valódi arcát?
Ursula von der Leyen 2019 decemberében egy magabiztos centrista határozottságával és egy látnok ígéretével tért vissza Brüsszelbe: a városba, ahol gyermekkorát töltötte.
Első elnökségének középpontjában a Green Deal állt, ami a reménykeltő volt az éghajlatváltozás ügyében, a Bizottság részéről pedig meglepően együttműködő hozzáállást mutatott. A liberális dán ügyvezető alelnök, Margrethe Vestager és a szocialista holland Frans Timmermans partnerei voltak ebben.
Mindez viszont az első évad volt, a második viszont még bőven a hajnalán jár. Von der Leyen követői talán elgondolkodnak azon, hogy vajon még mindig ugyanazt a műsort nézik-e, vagy legalábbis azt kérdezik, hogy a főszereplő kicserélődött-e, és egy hasonmás vette-e át a kormányrudat.
Mi történt tehát: Ursula von der Leyen identitásválságban szenved, vagy egyszerűen csak belső politikai alakváltásról van szó?
Más stílus, más prioritások
Az új Ursula von der Leyen pragmatikus politikai realista, sőt machiavellista. A központosítás irányába történő elmozdulás jelentős része a nagyhatalmú kabinetfőnökének, Björn Seibertnek tulajdonítható, aki ügyesen mozgatja a hatalom szálait a Berlaymont épületben.
Az 1. évad során többen is kritizálták Von der Leyen döntéseit. Közéjük tartozott a francia Thierry Breton és a luxemburgi Nicolas Schmit is. Ez mostanra eltűnt a forgatókönyvből, és Ursula von der Leyen már nem egy együttes főszereplője, hanem szólóprodukciót ad elő. Ami a legfontosabb, hogy az együttes helyére kevésbé ismert szövetségesek kerültek, akiket a kulcsfontosságú döntésekről nem tájékoztatnak. Így volt ez az EU hosszú távú költségvetésének bemutatásakor is, amikor a biztosok állítólag csak pillanatokkal a javaslat hivatalos előterjesztése előtt látták a számokat.
Az alapvető prioritások látszólag eltűntek. Politikai amnézia, vagy talán stratégiai elhatárolódás van a levegőben. A múltbeli kötelezettségvállalásokat elfelejtik vagy elvetik.
De vajon mi Ursula von der Leyen valódi színe? Még mindig ő a 2019-es "Zöld Királynő", vagy szürke, hatalomkonszolidáló "VDL" lett belőle?
Az eltűnőben lévő Green Deal különös esete
Tekerjünk vissza 2019-be, amikor Von der Leyen a Green Dealt tette elnöksége koronaékszerévé. Akkoriban a "zöld" nemcsak egy politika volt, hanem egy atmoszféra. A Green Dealnek át kellett volna alakítania Európa gazdaságát, mezőgazdaságát és közlekedését. Gyorsan előre a mába: a hangulat elszállt. Von der Leyen környezetvédelmi küldetése egyre távolibb, még ha nem is tűnik teljesen feladottnak. A Green Deal még él, de feltűnően hiányzik a retorikából és a hivatalos dokumentumokból egyaránt. Az EU új, hosszú távú költségvetési javaslatában például egyszer sem említik a kifejezést, számos pillére darabról darabra leépül. A legszembetűnőbb példa erre a Green Deal kezdeményezéseinek - például a szén-dioxid-határkiigazítási mechanizmusnak - a szisztematikus visszaszorítása az úgynevezett "omnibusz" egyszerűsítési javaslatok révén. A legutóbbi visszavonulás a zöld követelésekről szóló irányelvjavaslat volt, amelynek célja a környezetszennyezés elleni küzdelem.
Még szimbolikusabb a "Farm to Fork" stratégia felszívódása, pedig ez egykor a Green Deal mezőgazdasági pillére volt. Mostanra szinte teljesen eltűnt a beszédekből, a politikai dokumentumokból és a nyilvános üzenetekből.
A Bizottság régóta várt "Mezőgazdasági és élelmezési jövőkép" című dokumentuma gyakorlatilag csendes temetése volt a korábbi stratégiának, így a dokumentum inkább gyászbeszéd volt, mintsem vízió. Hivatalosan a Bizottság továbbra is tagadja, hogy ez így lenne, de a feladás jeleit lehetetlen nem észrevenni.
Európa rákellenes terve - hiányzik egy ütem?
Nem a zöld az egyetlen szín, amely elhalványul von der Leyen palettáján, és a hangsúly eltolódásáról árulkodik. Az egészségügyi paksamétában lapul egy visszafogott kék, amely a létfenntartásról szóló kulcsfontosságú dosszié színe.
Első ciklusában Von der Leyen támogatta az Európai Egészségügyi Uniót, amelynek egyik sarokköve a rák elleni küzdelem terve volt. A Bizottság négymilliárd eurót tett az asztalra, és frontális támadást ígért a dohányzás, az alkohol, az azbeszt és egyéb rákkeltő anyagok ellen. A lendület azonban már a múlté, a dohányzás és az alkoholfogyasztás visszaszorítását célzó intézkedések megtorpantak, és az egykor prioritást élvező rendeleteket (például a szoláriumhasználatot szabályozó rendeleteket) csendben elvetették.
Az EU4Health új költségvetése tükrözi ezt a visszaesést: a 2024-es évre 115 millió eurót különítettek el kifejezetten a rák elleni küzdelemre, majd 2025-ben 60 millió euróra csökkentették, és most már nemcsak a rák, hanem a szív- és érrendszeri betegségek és más, nem fertőző betegségek elleni harcra is ebből a keretből kell költeni.
Mivel a figyelmet a lehetséges világjárványokra való felkészülésre és más prioritások felé terelik, nem világos, hogy az eredeti elképzelésből mennyi marad meg. És mivel több a nyitott akta, mint a finanszírozási lehetőség, a brüsszeli bennfentesek azt kérdezik, vajon az egészségfejlesztést és a rák elleni küzdelmet álmos gyakornokok kezébe adják-e, és csak történelmi lábjegyzetnek tekintik-e ezután?
Vissza a gyökerekhez: védelem és katonai hatalom
A zöld és egészségügyi prioritások feladása közepette Von der Leyen mégis energikusabbnak tűnik, mint valaha, de egy másik fronton: a védelemben. Egy évvel második hivatali idejének kezdete után a volt német védelmi miniszter visszatért megszokott területére. A zöld megállapodás visszaszorulásával egyidőben megragadta a geopolitikai pillanatot, hogy az európai védelmi ipar megerősítésének élére álljon.
Most, hogy korábbi német védelmi miniszterként újra divatba jött (és Frans Timmermans már nem liheg zöld tüzet a nyakába), Von der Leyen teljes gőzzel az európai védelem felé fordult. Ezt bizonyítja az is, hogy az EU következő (2028-ban kezdődő) költségvetési ciklusára a Bizottság azt javasolja, növeljék ötszörösére a védelem és az űrkutatás finanszírozását. Eközben emelkednek a nemzeti védelmi költségvetések is, amit Oroszország ukrajnai teljes körű inváziója ösztönöz.
A Bizottság nemrégiben strukturális változtatásokat is javasolt: a kohéziós alapok átirányítása a védelemre, a költségvetési szabályok enyhítése a katonai kiadások növelésének lehetővé tétele érdekében, az Európai Versenyképességi Alap (ECF) megteremtése, valamint alacsony kamatozású hitelek nyújtása a SAFE-program keretében. A védelemre vonatkozó beszerzési szabályok egyszerűsítésére és a közös K+F kezdeményezések ösztönzésére is hangsúlyt fektetnek. Még hátravan egy katonai mobilitási csomag is, amelynek célja a csapatok és a felszerelések mozgatásának egyszerűsítése, valamint az "Európai Védelmi Unió" terveinek bemutatása.
Mivel az USA egyre inkább az indo-csendes-óceáni térségre összpontosít, az EU próbatétel előtt áll: képes-e a NATO hiteles biztonsági szereplőjévé válni, és vajon Von der Leyen védelmi törekvései időben meghozzák-e a gyümölcsüket ahhoz, hogy 2030-ra elrettentsék a potenciális fenyegetéseket, különösen az Oroszország felől érkezőket?
Az esküdtszék még nem döntött...
A Green Deal látnokából védelmi stratégává vált Von der Leyen átalakulása Brüsszelben és azon túl is sokakat zavarba ejtett. A két misszió közötti kontraszt nem is lehetne élesebb. Ki is az igazi Ursula von der Leyen? Ő az az ökobajnok, aki egykor azt ígérte, hogy Európát az első klímasemleges kontinenssé teszi? Vagy a vaskalapos stratéga, aki konszolidálja a hatalmát, és újra a geopolitikai erőre összpontosít? Talán mindkettő. Talán mindig csak az egyik létezett. de lehet, hogy egyik sem.
Az viszont világos, hogy a második mandátum nem az előző folytatása: ez egy teljesen új évad és egy új szereposztás. Ugyanazzal a főszereplővel, aki ugyanazt a blézert viseli, de más szokásokkal és más elmével.
Miközben Brüsszel felkészül a következő fordulatra, különösen az amerikai vámok és a költségvetési viták miatt, egy dolog biztos: Ursula von der Leyen más játékot játszik. És Európa többi része? Még mindig próbáljuk kitalálni, hogy ez egy karakterváltás vagy egy teljes újraindítás.