Annak ellenére, hogy a nem uniós polgárok közel 40%-a túlképzett a munkájához, csaknem 18%-kal kevesebbet keresnek, mint a helyi lakosok.
HIRDETÉS
A Nature tanulmánya szerint a bevándorlók éves bére átlagosan 18%-kal kevesebb, mint a helyieké.
A kutatás 13,5 millió munkavállaló 2016 és 2019 közötti fizetését elemezte 9 államban, köztük 7 európai országban, Dániában, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Norvégiában, Spanyolországban és Svédországban.
A bérkülönbség háromnegyede abból adódott, hogy a bevándorlók nem kapták meg a jobban fizető állásokat, az esetek negyedében viszont a helyi munkavállalók magasabb bért kaptak, mint a bevándorlók ugyanabban a munkakörben.
Spanyolországban a bérkülönbség több mint 29%-os volt, ez a legmagasabb a hét vizsgált európai országot tekintve. A külföldiek a spanyol munkaerő-állomány 13%-át teszik ki, hozzájárulva a gazdasági növekedéshez és a népesség növekedéséhez.
Norvégiában, Németországban, Franciaországban és Hollandiában a bevándorlók bére 15-20%-kal marad el a helyi dolgozókétól.
Svédországban viszont, ahol sok bevándorló a közszférában talál munkát, csak 7% a különbség.
Sokat számít a születési hely is
A bérkülönbség meghatározásában az is szerepet játszik, hogy a bevándorlók hol születtek.
A legnagyobb átlagos bérkülönbségek a szubszaharai Afrikából (26,1%), valamint a Közel-Keletről és Észak-Afrikából (23,7%) származóknál tapasztalhatóak.
Az Európából, Észak-Amerikából és más nyugati országokból érkezettek esetében az átlagos bérkülönbség jóval kisebb, 9%-os volt.
A bevándorlók gyermekei jobb helyzetben vannak, az ő bérük már csak átlagosan 5,7%-kal marad el azokétól, akik anyanyelvi szülőkkel rendelkeznek az adott országban. A helyiek és a bevándorlók gyermekei közötti bérkülönbségek egységesen nagyon alacsonyak, minden országban 2% alatt vannak.
Mit lehet tenni a bérkülönbség leküzdésére?
Az Eurostat legfrissebb adatai szerint 2023-ban a nem uniós polgárok 39,4%-a volt túlképzett a betöltött munkaköréhez.
A McKinsey egyik tanulmánya szerint a társadalmi mobilitás javításával az európai országok bruttó hazai terméke (GDP) 3-9%-kal nőhetne, és a 2030-ra várható szakképzettségi szakadékot új képzés vagy átképzés nélkül lehetne megszüntetni.
A tanulmány kutatói szerint a munkahelyi szintű szegregáció hatékony csökkentésére egy sor intézkedést lehet bevezetni. Ezek közé tartozik a nyelvi és a munkahelyi képzés; olyan álláskeresést segítő programok, melyek a munkavállalókat közvetlenül a munkáltatókkal kötnék össze; jobb hozzáférés az oktatáshoz és a külföldi képesítések elismerése.
Néhány uniós ország saját területén már kezdeményezte a probléma kezelését.
Németország 2024-ben érvényesítette a szakképzett bevándorlási törvényt, amely lehetővé tette, hogy a külföldi diplomások dolgozzanak, amíg a diplomájuk hivatalos elismerése folyamatban van.
Franciaország idén megreformálta a "Carte Talent" engedélyt - a külföldiek többéves tartózkodási engedélyét Franciaországban -, hogy vonzza a képzett szakembereket, és kezelje a munkaerőhiányt, különösen az egészségügyben.