Az Euronewsnak és a SUNrise-nak adott exkluzív interjújában Peter Heffernan tengertudományi szakértő bírálja Trumpnak a mélytengeri bányászat terén tett lépéseit, és felszólítja az európai vezetőket, hogy vállaljanak vezető szerepet az óceánok megőrzésében.
HIRDETÉS
Peter Heffernan, a tengertudomány szakértője és az Ír Tengerészeti Intézet korábbi ügyvezető igazgatója aktívan hozzájárult az óceánok védelméhez. Jelenleg tagja az "Óceánjaink és vizeink helyreállítása" nevű uniós missziónak és az Oceano Azul Alapítvány igazgatótanácsának. A ír kutató a Luso-amerikai Fejlesztési Alapítvány (FLAD) 40. évfordulója alkalmából Portugáliában járt, hogy részt vegyen a "Lélegzés az óceánnal" című konferencián. Az eseményre a tengeri erőforrásokkal kapcsolatos kihívások és lehetőségek megvitatására hívtak össze szakértőket.
Heffernan az amerikai elnök mélytengeri bányászattal kapcsolatos lépéseit is bírálta és felszólította az európai politikusokat, hogy vállaljanak vezető szerepet a tengeri erőforrások védelmében.
Milyen mértékben játszhat fontos szerepet az óceán az éghajlati semlegesség elérésében és a fajmegőrzés szempontjából?
Az óceán a legnagyobb garanciánk az éghajlati válság kezelésére. Szorosan kapcsolódik az éghajlathoz. Megvéd minket azzal, hogy rengeteg hőt nyel el, rengeteg szenet tárol, és nagy szerepet játszik az éghajlattal kapcsolatos megoldásainkban. A működését azonban a végletekig megzavartuk, így most helyre kell hoznunk az eddigieket, tiszteletben kell tartanunk és gondoskodnunk kell az életünk garanciáját jelentő óceánról, hogy esélyünk legyen kilábalni a válságból. Ha nem tesszük, komor jövő elébe nézünk.
De mit gondol, mit lehet tenni ezen a szinten? Úgy értem, a kutatásban, a beruházásokban?
Mint országok, mint az Európai Unió, mint a világ államai, úgy kell terveznünk az óceánnal, mint a jövőnk részével. Sokkal felelősségteljesebben, sokkal egységesebben kell kormányoznunk, és vigyáznunk kell az óceánra, amely az életünk garanciája. Ehhez komoly elkötelezettségre, komoly erőforrásokra, komoly összpontosításra és komoly vezetőkre van szükség. Itt az ideje, hogy a vezetők Európa-szerte felálljanak, hogy fényt mutassanak a sötétségben.
Nemrégiben még Portugália volt az ENSZ Óceánok Konferenciájának házigazdája, majd átadta a stafétabotot Franciaországnak. Úgy gondolja, hogy ebben az időszakban Portugália fontos szerepet játszott az óceánok védelmében és az abban az időszakban előremutatott politikában?
Portugália csodálatos munkát végzett az UNOC2 házigazdájaként. Olyan volt, mint egy világítótorony, amely megvilágította az utat, és megmutatta nekünk az előre vezető utat. Nagyon bízunk benne, hogy a júniusi UNOC3 előrelépést jelent majd az óceánok gondozása, kezelése és védelme terén.
Ön annak az uniós munkacsoportnak is tagja, amely a Föld óceánjainak és más természetes vizeink helyreállításával foglalkozik. Mit hozott ez a misszió?
Nagyon ambiciózus, nagyon előremutató, nagyszabású és lendületes projektet hívtunk életre. Most, amikor közeledünk az Európai Óceánügyi Paktumhoz és Ursula von der Leyen elnök asszony nizzai bejelentéseihez, itt az ideje, hogy újra felfedezzük az óceánokkal kapcsolatos, valamennyi kormány által követett holisztikus és integrált megközelítést. Elkezdtük, de a befejezésig még hosszú út áll előttünk.
Van egy teljesítendő cél. Mit lehet tenni ebben az időkeretben?
Nincs vesztegetni való időnk. Növelnünk kell a politikai ambíciókat, az összpontosítást és az összes kormányzat megközelítését az összes uniós országban. Lámpást kell mutatnunk a világnak, mert mi vagyunk az óceáni területek legjelentősebb őrzői. Ezért az Európai Unión múlik, hogy eleget tegyen ennek a vezetői pillanatnak. Minden egyes tagállamon múlik, hogy részese legyen ennek a lendületnek, mert minden édesvízzel és óceánnal rendelkező ország egy, mindannyian összekapcsolódnak. Nem számít, hogy ezer mérföldre vagyunk-e az óceántól, az óceán az életünk része. Tehát mindannyiunknak lépnünk kell egy lépést előre, az unokáinkért. Ez komoly dolog. Most kell cselekednünk.
Milyen potenciál rejlik az óceán megújuló energiáiban, és mit tudunk még ebből felszabadítani?
Az óceánon alapuló gazdasághoz hatalmas új lehetőségek kapcsolódnak. Az óceánnal való kapcsolatunkban pedig nem lehet változás anélkül, hogy ne változna meg gazdaságunk paradigmája. El kell mozdulnunk a pusztító kitermelő ipar alapjaitól olyanok felé, amelyek körforgásosak és megújítják az óceán szén-dioxid-tárolási potenciálját. Az óceáni energia Portugália és Írország számára a változás egyik tényezője az energiabiztonságunk, a szén-dioxid-semlegességünk, sőt, a tiszta, szén-dioxid-semleges energia exportálására való képességünk szempontjából is. Ezek azok az innovatív új iparágak, amelyek elengedhetetlenek egy új és más gazdasági modellhez. Olyan biogazdaságokra van szükségünk, amelyek az élelmiszer-előállításhoz, az óceáni eredetű anyagokból származó számos különböző iparág számára a roncsolásmentes biotechnológiai technikákon alapulnak.
Az elmúlt években emelkedő tengerszintet, szélsőséges időjárási eseményeket és valóban emelkedő óceáni hőmérsékletet tapasztaltunk, ami szintén szélsőséges időjárási eseményeket okoz. Mit tehetünk még ennek visszafordítása érdekében?
Tökéletes vihar készülődik. Ha nem vesszük komolyan a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, akkor azt kockáztatjuk, hogy egyre rosszabb körülmények között fogunk élni. A tudomány pedig nem hazudik, a tudomány pontos. Eleget tudunk ahhoz, hogy tudjuk, hogyan kell változtatni, mit kell visszafordítani, és mit kell garantálni a jövőnk érdekében. Itt az ideje, hogy elkezdjük ezt megvalósítani. Itt az ideje, hogy ehhez meglegyen a politikai vezetés, a magánszektor vezetése és a polgárok elkötelezettsége.
A FLAD által szervezett konferencia alkalmából vagyunk itt. Hogyan lehet a Portugália és az Egyesült Államok közötti együttműködés hasznos az óceánok kérdésében?
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 2013-ban részt vehettem az Európai Unió, Kanada és az Egyesült Államok között létrejött Galwayi Nyilatkozat, az Atlanti-óceán kutatására irányuló szövetség létrehozásában. Ez 2017-ben a Belemi Nyilatkozattal kibővült, hogy Dél-Afrikára és Brazíliára is kiterjedjen, és most már pólustól pólusig tart az Atlanti-óceánon. Ezek a nemzetközi tudománydiplomácia példái, amire még soha nem volt annyira szükség, mint most. Változnak a politikai dinamikák, szükségünk van a transzatlanti megértésre és partnerségre. A FLAD nagy múltra tekint vissza az Egyesült Államok és Európa közötti partnerségek létrehozásában. Partnerség, diplomácia, párbeszéd. Ez a jövőnk.
Ha már az Egyesült Államoknál tartunk, hogyan látja Donald Trump mélytengeri bányászatról szóló rendeletét?
A mélytengerek közös javai az emberiségé. Nemzedéki ajándékot jelentenek minden jövő generáció számára. Mindannyiunknak tiszteletben kell tartanunk a Földdel kapcsolatos tudományos eredményeket. Olyan tudományt kell kifejlesztenünk, amely megvédi és megóvja a kitermelő iparágakat vagy a közös javak bármilyen használatát. Úgy vélem, hogy konzervatív megközelítést kell alkalmaznunk a kitermeléssel vagy a nyílt tengeri bányászattal kapcsolatban. Addig nem szabadna ilyet tennünk, amíg nincs elég tudományos ismeretünk a lehetséges hatásokról. A hatás ugyanis nem korlátozódna egyetlen helyszínre, mindenkit érintene.
Ön szerint ez a végrehajtási rendelet a nemzetközi jog felforgatását is jelenti?
Az ENSZ Tengerjogi Egyezménye és a Nemzetközi Tengerfenékhatóság kezében vannak eszközök, amelyekkel ezt a kérdést szabályozni lehet.
Milyen konkrét környezetvédelmi aggályok merülnek fel a mélytengeri bányászattal kapcsolatban?
A bányászat megzavarja az óceánfeneket, amely szén-dioxidot tárol. Tehát szenet juttatunk a légkörbe, amelytől eddig a természet megvédett minket. Másrészt megzavarjuk az eddig érintetlen ökoszisztémát, amelyről eleve nem is tudunk eleget. Jelenleg még nem tudjuk, hogy a tengerfenék élővilágának, a mikróbáknak mekkora szerepük van az egész rendszer működtetésében. Ezt meg kell értenünk, mielőtt bármilyen kitermelő vagy károsító iparágat engedélyeznénk ezeken a területeken.
Hogyan fogja ez a végrehajtási rendelet felrázni a geopolitikai sakkjátszmát? Az USA ismét kilépett a párizsi klímaegyezményből.
Mivel az 1980-as években az Egyesült Államokban dolgoztam és éltem óriási tiszteletet érzek a tudomány és a tudományos hozzájárulások ottani nagyságrendje iránt. Az Egyesült Államok a bolygó összes óceánmegfigyelési kapacitásának 57 százalékát adja. Az információ megosztását azonban egy végrehajtási rendelet megszüntette. Ez még néhány hónappal ezelőtt is elképzelhetetlen volt. Most már szembe kell néznünk ezzel a valósággal. Megtörtént. Nem számít, hogy tetszik-e vagy sem. Foglalkoznunk kell vele, és cselekednünk kell. Ez lehetőséget ad Európának, hogy előrelépjen, hogy vezető szerepet vállaljon ezen a területen.
Mit tehet a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság a mélytengeri bányászat szabályozásával kapcsolatban?
A Nemzetközi Tengerfenékhatóság az ENSZ Tengerjogi Egyezményéhez csatlakozó tagállamok képviseletében és nevében jár el, képes jegyzőkönyveket és tudatos irányítási eszközöket kidolgozni, Most pedig éppen erre van szükség. Érje el, hogy a tagállamok járuljanak hozzá az óceáni közjavak védelmére vonatkozó garanciák biztosításához.
Lehetséges, hogy más országok is, mint például Kína, kísértés éreznek majd az amerikai példa követésére?
Hiszek benne, hogy minden országnak megvan a képessége és a lehetősége arra, hogy gondoskodjon a jövő generációiról és helyesen cselekedjen az érdekükben. Ez magában foglalja az óceánnal kapcsolatos cselekvést is. Hiszek az emberiségben, hiszek abban, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy a megfelelő időben helyesen cselekedjünk.