A szárazföldi, haditengerészeti és repülőgépipari hadi ágazatnak szüksége van ezekre a kritikus nyersanyagokra. Az ellátási kockázat mérséklésére tett erőfeszítések ellenére az EU jelenleg főként Kínára támaszkodik.
HIRDETÉS
A NATO és az EU közzétette a védelmi célok és a technológiai ellenálló képesség szempontjából kritikus nyersanyagok listáját.
A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének (IISS) tanulmánya szerint a szárazföldi, a haditengerészeti, a repülőgépipari és a célratartó fegyverek ágazatának egyaránt szüksége van ezekre a kritikus nyersanyagokra.
Egy modern harckocsi ilyen nyersanyagokat használ az érzékelőiben, a fegyverekben, a páncélzatban, a járműtestben és a kommunikációs eszközeiben.
Az érzékelők egyre összetettebbek, és számos kritikus anyagra támaszkodnak.
Például az alapvető üvegek és tükrök szilíciumot és kerámiát használnak, míg az infravörös és éjjellátó célzókészülékek - amelyek kulcsfontosságúak korlátozott látási viszonyok között - higanyt, kadmium-telluridot, germániumot, rezet és tantált tartalmazhatnak.
A réz és a germánium stratégiai nyersanyagnak minősül az EU-ban, és abból 17%-ban, illetve 42%-ban importra szorul.
Kína mindkét anyag legnagyobb globális termelője, 2016 és 2020 között a világ réztermelésének átlagosan 38%-át, a germániumtermelés 83%-át adta.
A modern hadihajók is számos kritikus anyagot használnak fel összetételükben, bár a haditengerészeti ágazatban kevesebbet, mint a repülőgépiparban, a szárazföldi vagy az irányított fegyverek ágazatában.
Ennek ellenére továbbra is nagy szükség van számos, mérsékelt ellátási lánckockázatúnak ítélt anyagra, például az alumíniumra, a vasra (és acélra) és a rézre.
Az alumíniumot például nagymértékben használják a hajóépítésben, többek között a fedélzethez, a felépítmény elemeihez és a belső terekhez.
Az EU 58%-ban függ az alumínium behozatalától, és ebből is Kína a legnagyobb globális gyártó.
2016 és 2020 között Kína a globális alumíniumtermelés átlagosan 56%-át adta.
Melyek a lehetséges szakpolitikai válaszok?
Az ellátási kockázatok mérséklése érdekében az EU erőfeszítéseket tesz e kritikus fontosságú anyagok hazai kitermelésének, feldolgozásának és újrahasznosításának előmozdítására.
A kritikus nyersanyagokról szóló, 2024. évi uniós törvény mellett az egyes tagállamok saját nemzeti stratégiákat dolgoznak ki.
Franciaország 2024-2030-as katonai programozási törvénye lehetővé teszi a védelmi minisztérium számára, hogy rendelet útján kérje a fegyveres erők számára szükséges anyagok, alkatrészek és félkész termékek ipari készleteinek létrehozását.
A 2023-as spanyol védelmi ipari stratégia is tartalmazott utalásokat és ajánlásokat az ellátási lánc és a nyersanyagellátás javítására és megerősítésére.
Hasonlóképpen, Németország 2024. évi nemzeti biztonsági és védelmi ipari stratégiája egy nemzeti nyersanyagalap felhasználását irányozza elő a biztonsági és védelmi ágazat ellátásbiztonságának megerősítése érdekében, és megállapítja, hogy javítani kell a védelmi ágazat által igényelt kritikus nyersanyagok ellátási láncainak nyomon követését.
Más európai országok, köztük Olaszország, Lengyelország és az Egyesült Királyság is stratégiát dolgoz ki a nyersanyagokkal és a nemzeti erőforrások lehetséges kiaknázásával kapcsolatban.
A védelemre összpontosító konkrét kormányzati dokumentumok azonban még nem állnak rendelkezésre.